A félhomályban szedett-vedett karácsonyfa áll a sarokban.
A szoba különböző pontjain gyertyák pislákolnak. Lágyan világít a gázrózsa lángja.
Sárga csekkek sorakoznak az asztalon.Elolvasom

Délibábban gazdag, kánikulával teli időjárással kanyarodunk rá a vénasszonyok nyarára. 

A levelek már kezdenek rozsdásodni, de itt-ott még megbújik rajtuk néhány zöld folt. 

A beton szinte megolvad. A légkondik lágyan duruzsolnak, míg a lakótelepi tömbök óriási hősugárzóként ontják magukból a meleget.Elolvasom

„Emlékek, vajon miért vannak? Sok a fájó, gyilkos emlék. Ezeket jobb nem felidézni, inkább elnyomja az ember és rá se gondol, de van az a pont, amikor elő kell hívni. Sok folyamatot nem látunk át, ha nem nyúlunk vissza életünk fájó, már-már lélek hasító pontjaira.”Elolvasom

„Állok a kereszteződésben, remegek, nem merek se jobbra, se balra megindulni. Pusztán a fejem robban szét. Állok és bámulok, miközben a szörny átölel, és álomba ringat.”Elolvasom

A neonfény árnyékában magabiztosan, mégis félve indulok meg úti célom felé….
Szabó Soma újabb novellája jelenik meg csak nálunk, melyben nem is olyan távoli tájakra kalauzol minket.Elolvasom