Ebben az új tantárgyban az első lecke mindenképp az „újságok hatásvadász címei” lenne, hiszen ez a cikk is többről hivatott szólni, mint a manipuláció oktatása. Egy ennél beszédesebb címre viszont nem biztos, hogy rákattintanának az emberek. Ki a hibás: a manipulátor, vagy aki az őszinteségre nem fogékony? Erre a kérdésre nem tudok itt válaszolni, viszont ebben a cikkben egy megoldási lehetőséggel készültem.
Napjaink egyik legnagyobb problémája a manipuláció. Mindenki manipulál minket: a cégek, a politikusok, a celebek, internetes vagy „élőszereplős” gazemberek, sajnos még egy-két ismerősünk is.
Na de ha ez probléma, akkor most ellentmondok önmagamnak? Hiszen éppen azt szorgalmazom a cikkcím alapján, hogy tanítsuk meg az embereket manipulálni. Akkor nem lesznek mégjobban manipulálva az emberek?
Egyrészt, mint írtam, sokkal többről szólna ez az új tantárgy, mint a manipulációról. Másrészt ha jobban belegondolunk: biztosak vagyunk benne, hogy több manipulációt eredményez az, ha az emberek nagyobb arányban tudnak manipulálni? Véleményem szerint nem, hiszen aki tud manipulálni, az fel is ismeri, ha éppen manipulálni próbálják. Való igaz, hogy sokkal többen lesznek képesek másokat manipulálni, de paradox módon éppen ez az, ami mások manipulációját akadályozni fogja, hiszen aki tud manipulálni, az fel is tudja ismerni, ha manipulálják, így tud ellene védekezni.
A kommunikáció forradalmát éljük, ahol az jut a legnagyobb versenyelőnyhöz, aki a leghatékonyabban kommunikál, azaz a leghatékonyabban szerez vagy ad át információt. Ezzel együtt az emberi faj hatványozottan növelte az információs készletét minden téren. Régen az iskola funkciója az volt, hogy a rendelkezésre álló információkat a diákok fejébe tömjék, és aki a legtöbb ilyen információt ismerte, az volt a legsikeresebb. Ma már ez képtelenség. Ilyen mennyiségű információ elraktározására az ember biológiailag is képtelen (meg ezen információk 99,9999%-a alapvetően nem is érdekli). Ma már ezt az információmennyiséget adatbázisokban, leginkább számítógépeken tároljuk. Rengeteg információ ez, mégsem elég: az ember továbbra is hatványozottan növeli a közösség tudásszintjét, hogy tovább fejleszthesse a technológiát. Az egyének feladata, hogy az oktatás segítségével megtanuljanak ebben az információrengetegben kiigazodni, majd ennek segítségével felvenni harcot az ökológiai és társadalmi kihívásokkal. Az új tantárgy ezt célozná, manipulációóra helyett szerintem beszédesebb lenne „információgazdaság”-ként emlegetni. Jutna erre a tantárgyra idő, hiszen aki ezt bevezeti, annak a hozzáállása szerint nincs értelme hosszú órákat magolással tölteni. Rengeteg tényanyag eltűnne, és a felszabaduló időben a diákok megtanulhatnák, hogyan kell tényeket vadászni és hazugságok ellen védekezni.
Minden szülő alapvető feladata, hogy gondoljon arra, ki és hányféleképpen manipulálhatja gyermekét. Ez a veszély sajnos a legkisebbeket is fenyegeti, tehát a manipuláció felismerésének oktatása már a legkisebb osztályoknál indokolt. Régen voltam elsős, előfordulhat, hogy erről már valamely tantárgy során ma is beszélgetnek az alsós diákokkal.
Amiről viszont nem beszélnek velük, az az egyéni tanulás képessége. Minden pedagógus megpróbál olyan módszert kifejleszteni a tantárgyaihoz (vagy legalábbis tegyük ezt fel), ami olyan nagy feladat, hogy közben egyikük sem tud arról beszélni (tisztelet a kivételnek), hogyan boldoguljon a diák, ha magára hagyják. Első évfolyamtól kezdve, természetesen életkori sajátságoknak megfelelően meg kell ismerni az érzékelés és az emlékezés folyamatát, meg kell ismerniük önmagukat abban a tekintetben, mely ingereket részesítik előnyben, mi rögzül leginkább az emlékezetükben. Az információgazdaság elsajátítása tehát az ön- és csapatismerettel kezdődik, megalapozva ezzel az információrengeteggel való ismerkedést.
Ahogy nőnek a diákok, egyre részletesebben ismerhetik meg az információgazdaság részeit. Ezek:
- Oktatás
- Kutatás
- Kommunikáció
- Manipuláció
Ha az ember jobban belegondol, ezek mindegyike komplex téma. Szakszóval nevezhetnénk úgy is, hogy ez egy multidiszciplináris tantárgy, számos humán és számos természettudományos vonatkozással.
Az oktatás során már ismert információk továbbadása zajlik, míg kutatás során még nem ismert információk felderítése. Érettségiig meg kell tanulnia a diákoknak, milyen módszerekkel dolgozik a tudomány, mi teszi hitelessé a tudományos cikkeket. Erre nagy szükség van egy olyan világban, ahol az emberek egy része elhiszi, hogy vakcinák segítségével akarnak kiirtani minket (vagy szolgasorba taszítani, attól függően, kivel vitatkozunk). Mindezen folyamatok alapja a kommunikáció, ahol annak elméleti háttere helyett inkább annak gyakorlatával foglalkoznának: nem gondolok másra, mint a vitakultúrára. Úgy van, meg kell tanítani a diákokat véleményt formálni, és véleményüket érvekkel alátámasztani. Meg kell tanítani őket, mi különbözteti meg az érvet az érvelési hibától, illetve az érzelmi alapú kommunikációtól. Ebből szinte adja magát a manipuláció témája. A médiából rengeteg információ ér minket, amelyek között meg kell tanulnunk kiigazodni, a különböző információk hitelessége között különbséget tenni. És itt vissza is tértünk a cikknek az elejéhez: tanítsuk meg a diákokat manipulálni! Mutassuk meg nekik, milyen számtalan módon lehet elcsavarni az emberek (úgy az egyének, mint a tömegek) fejét! Amint ez megtörténik, az emberek képesek lesznek felismerni a manipulációt, ebből pedig következik az, hogy a manipulációs eszközöket egyébként képtelenek lesznek alkalmazni (mert társaik is fel fogják őket ismerni).
Mikor fogják bevezetni az információgazdaság órát, a „manipulációórát” az iskolákban? Nem mostanában. A probléma az, hogy egy ördögi kör részei vagyunk: akik a manipuláció emberekkel való megismertetését szorgalmazzák, a közfigyelem szélére szorulnak. Kire figyelünk ugyanis? A leghatékonyabb manipulátorokra, akiknek a legkevésbé az érdeke, hogy a manipulációt felismerjük.
De akkor mi a probléma megoldása? Rövid idő alatt gyökeres változásokat elérni csak forradalommal lehet, a béke azonban mindennél fontosabb. Én a magam részéről megelégszem annyival, ha az a pár személy, aki elolvassa ezt a cikket, megszünteti a saját fogékonyságát a manipulációra. Ne főként a színes, hangzatos, csattanós ingerekre figyeljünk, hanem a színtelen, unalmas, de mégis logikus, alátámasztott érvekre. Ezen kívül adjuk fel a harcot: ne a felháborító dolgokra reagáljunk csak, akkor sem, ha ez a legintenzívebb érzelem, amit egy hírolvasás ki tud váltani belőlünk. Reagáljunk az érdekes eszmefuttatásokra, terjesszük inkább ezt az ismerőseink között! Ha csak öt embert sikerül erre a hozzáállásra rávennem, fennáll az esélye, hogy ők fejenként is meg tudják csinálni ugyanezt öt-öt másik emberrel. Higgyétek el, hogy a lassú víz is tud partot mosni.
