Oszd meg!


Soma vagyok 19 éves, és alkoholista. – Hangzik a jól ismert mondat a számból egy AA gyűlésen. Sokáig gondolkoztam, hogy hogyan s miként álljak neki ennek a cikknek. Koromból adódóan talán sokan tehetik fel a kérdést, hogy mégis hogyan lehet valaki alkoholista ennyi idősen. Erre a kérdésre próbálok majd válaszolni a következőkben.

 

A Kezdetek

14 éves voltam mikor a szüleim elváltak, én a bíróságon apukámat választottam. Vele éltem egy évig, és végig követtem a teljes leépülését. Alkoholista volt. Sajnos nem csak az alkohol miatt szenvedtem tőle. Gyakorlatilag folyamatos abúzusnak voltam kitéve nála, amely akkor szakadt meg mikor elköltöztem tőle. Az abúzus mind verbálisan, mind pedig fizikailag jelen volt. A fizikai alatt a szexuális bántalmazást értem. Olyan volt mintha egy börtönbe zárva éltem volna le egy egész évet.

Ekkoriban nem nagyon voltak olyan ismerőseim, barátaim, akikkel ezt meg tudtam volna beszélni. Gyűlt és gyűlt bennem a feszültség. Még anyámnak sem mertem beszélni a történtekről.

Mikor bekerültem gimnáziumba, kinyílt előttem a világ. Olyan társaságba kerültem, ahol az alkohol meghatározó szerepet játszott. Eleinte még csak péntekenként, szombatonként ültünk be a kocsmába, majd ez gyakoribbá vált. Bulik, kocsmázás, tanulás. Ez a szentháromság volt az, ami meghatározta gimis éveimet. Majd 18 éves koromban egyéb mentális betegségeimre gyógyszert kezdtem szedni. Az orvos szigorúan kikötötte, hogy nem szabad innom, de én erre magasról tettem. Az elég erős gyógyszereimet elkezdtem keverni alkohollal. Gyakorlatilag olyan volt,  mintha cuccoztam volna. Egészen 2020  augusztusáig tartott az ámokfutásom. Majd egy átpiált este után másnaposan elmentem az első Anonim Alkoholista gyűlésemre, ahol úgy éreztem, hogy végre hazaértem. Kendőzetlenül tudtam beszélni az engem érintő gondjaimról. Támogattak, és segítettek, ha éppen nehéz időszakon mentem keresztül, vagy épp velem nevettek, ha épp egy jobb periódusban voltam.

 

Az alkoholizmus mint betegség

Az alkoholizmus egy alattomos betegség. Átveszi a kontrollt az ember élete felett. Olyan, mint egy uzsorás. Az eleinte sokat ad, majd mindazt amit adott, többszörsen veszi el. Sokan a cukorbetegséghez hasonlítják. Én ezt a megközelítést szeretem. Ezt azért szokták mondani, mivel mint a cukorbetegségnél, itt sincsen egy olyan gyógyszer, ami egy egész életre megoldja gondot. Folyamatosan foglalkozni kell vele. Kezelni a tüneteit. Egy életen át elkísér. 

 

Ismertető jelek

Mint minden halálos progresszív betegségnél, itt is fontos, hogy időben felismerjük a jeleket. Mik is ezek?

Fiatal korban ezt nagyon nehéz érzékelni, éppen ezért van az, hogy a legtöbb önsegítő csoportban nagyon kevés a fiatal, pedig a függőség mint betegség nem korhoz kötött.

A kérdésre válaszolva alapvetően két típust különböztetünk meg. Van a szintivó akinek napi szinten kell innia ahhoz, hogy életét tudja irányítani. Folyamatosan  akörül jár a feje, hogy mikor tudja meginni a következő poharat. Ha kimarad egy kis idő, mondjuk egy nap, akkor jönnek az elvonási tünetek. Kézremegés, izzadás, hányinger hányás. Ő az a típus, akin nem igazán lehet látni, hogy részeg. Főleg fiatal korban nem. Viszont ott lehet felismerni, hogy szintivóval dolgunk, hogy a kezében folyton ott van az a sörös vagy feles pohár, és nem képes letenni azt.

 Ezzel szemben van a gépszíjas ivó. Akinél időszakok vannak, Végig dolgozza a hetet, majd hétvégén szétcsapja magát. Ez általában már ott jelent gondot, mikor a habitus már kihatással van a hétköznapi életére. Hétfőn folyamatosan, rendszeresen beteget  jelent, hogy a másnaposságát otthon, nyugodt körülmények között tudja kúrálni.

 

Mit jelent, hogy szociális ivó

A szociális ivó jelenti a szerhasználat kontrollált formáját. Nem iszik gyakran, csak alkalmakkor. Tudja, hogy hol a határ, Tudja, hogy mikor kell letenni a poharat.Tudja irányítani az ivását, és az alkoholizása nem a mindennapjainak a része. Képes felmérni a határait, és tudja, hogy mikor kell otthagyni a bulit. Ritkán részeg, jórészt társaságban iszik, képes hosszabb időszakokat kihagyni. Ő az, aki tudja kamat nélkül élvezni az alkohol pozitív hatásait.

 

Függő vagyok, segítsetek!

Ha magadra ismertél a gépszíjas ivónál vagy a szintivónál, ne aggódj, van megoldás számodra. Igaz, Magyarországon társadalmi szinten tabu a függőségekről beszélni, és nem is nagyon veszik sokan komolyan. Főleg az alkoholizmust nem. Ne félj,a társadalmi el nem fogadással ellentétben hazánkban, számos olyan terápia, illetve önsegítő csoport létezik melyek, hosszú évtizedek óta veszik fel a harcot ezzel a problémával. 

Ezek közül én kettőt tudok ajánlani. Az egyik a Nyírő Gyula kórház 3 hónapos addiktológiai csoport szemléletű terápiája. Itt függők segítenek függőknek. Az összes orvos, ápoló, segítő hosszú ideje dolgozik ebben a szakmában, és pontosan tudják, hogy min mész keresztül. Nem kérdeznek, csak annyi feltételük van, hogy meg legyen benned az elhatározás, hogy le tedd a poharat.

A másik ami nekem sokat segít mind a mai napig,az Anonim Alkoholista gyűlések. Ez egy Amerikából indult program, ami két alkoholista beszélgetéséből fejlődött ki. Mára már egy világméretű szervezet, amely alkoholisták millióinak segített a felépülésben. Egyetlen feltétele az ivással való felhagyás vágya. Ez egy 12 lépéses program, melyben egy szponzor segítségével, aki szintén felépülő függő, dolgoztok a lépéseken. A vírushelyzet miatt sajnos az élő gyűlések szünetelnek, viszont online pörög az élet. Zoomon vagy Skypeon tudsz csatlakozni hozzájuk. Az alábbi honlapon találod az ország összes gyűlését.

 

Zárásképpen pedig annyit mondanék,hogy ne szégyelld a függőségedet. Merj segítséget kérni. Ha egy ismerősödön észleled a jeleket, próbáld meg elvinni egy AA gyűlésre. Támogasd, légy ott mellette, mert a magány az alkoholisták legnagyobb ellensége.