Beri Dominika:

Körülbelül 15 éves lehettem, amikor elkezdtem magam jobban beleásni a politikába. Eleinte csak újságokból, cikkekből, tv műsorokból tájékozódtam, ám amikor mélyebben kutakodtam, világossá vált, hogy a helyzet sokkal rosszabb, mint ahogy azt először gondoltam. Az egyik égető probléma hazánkban az oktatás minősége. A mai oktatási rendszerünk nem képes felkészíteni senkit a nagybetűs “Életre”, tele van haszontalan tananyagokkal és felesleges tantárgyakkal. Azért fogok dolgozni és küzdeni, hogy ez minél hamarabb megváltozzon és tényleg csak olyat tanulhassunk, ami igazán fontos lehet. 2017-ben én is tagja voltam a Független Diákparlamentnek, majd a következő ciklusra is mandátumot szereztem. Munkásságommal szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy egy jobb, élhetőbb országgá válhassunk.

 

Békés Gáspár:

Már az oviban is szabadság-szobor lehetett a jelem, mert a legenda szerint javasoltam a csoporttársaimnak, hogy fogadjanak ügyvédet az önkényesen viselkedő óvodapedagógusokkal szemben.
Ifjúságpolitikával és érdekképviselettel azonban aktívan csak huszonévesen kezdtem el foglalkozni. Azóta viszont igyekszem pótolni a lemaradást; többek között volta

m a Független Diákparlament képviselője és koordinátora, létrehoztam a Tudományos Olimpikonok, Államvilág Blog és I Stand with CEU portálokat, a Magyar Ateista Társaság alapító tagja voltam és szerveztem egy DiákFesztet is 2017-ben.

Hirdetések

Miután megjártam egy tudományos olimpiát, több magyar és USA-beli iskolát és négy egyetemet, egyedi rálátásom alakult ki az oktatás jó és rossz oldalára egyaránt. Mivel egy társadalom fejlődésének legfontosabb eleme az oktatás, így egy diáközpontú, demokratikus és kompetenciaalapú rendszerért küzdök. Egy felelős és kritikus állampolgárokat nevelő oktatási rendszer az egyetlen esélyünk arra, hogy a jelen és jövő kihívásait hatékonyan tudjuk kezelni, legyen az a klímaváltozás vagy a fakenews.
Tématerületeim ebből adódóan a környezetvédelem, ifjúságpolitika, biztonságpolitika és nemzetközi kapcsolatok, tudománykommunikáció és nem utolsó sorba a szekularizáció.
További infó: gasparbekes.com, allamvilag.blog.hu 

Dián Ákos:

Valamikor 2011-ben, amikor a szüleim a TV-n híreket néztek, elkezdett bennem érni egy folyamat, hogy “valami nincsen rendben”. Természetesen akkor még nem tudtam megfogni, megfogalmazni, hogy mi az. Ez viszont mindig is zavart, így elkezdtem többet foglalkozni azzal, hogy mi is lehet a gond, ami arra késztetett, hogy olvassak társadalom tudományt, filozófiát és politológiát.
Ekkor realizáltam, hogy az oktatásunk nem tesz eleget annak az alapfeltételnek, hogy bemutassa milyen is a világunk. Emiatt csatlakoztam a Független Diák Parlamenthez, 2017-ben. Az ott eltöltött két év alatt a civil önkénteskedés világába kóstolhattam bele; gyűjtöttem adományokat tüntetéseken, a Budapest Pride-on és fotóztam civil szervezeteknek.
2018-ban indítottam el a Minden lánc blogot, azért, hogy a saját társadalomkritikus szemléleteimet ki tudjam fejteni egy jól megszervezett felületen. A blogot szerencsére méretéhez képest igen nagy érdeklődés övezi. Itt is ugyanazokat a témákat szeretném tovább vinni, mint a blogomon, amik a társadalom kritika és felépítés, külpolitika, belföldi események elemzései és az oktatás politika.

Gáspár Zalán:

Már óvodában is én voltam az a furi gyerek aki este mese helyett híreket nézett és az apukájával tüntetésre járt. Ragasztottunk Fodor Gábort a ház falára meg „demagógia stop” rajzokat készítettem az autó ablakához. Önszántamból igazából 8 évesen kezdett el kifejezetten érdekelni a politika. 2010-ben ültem apukám mögött Svájcban a számítógép mellett amikor kihírdették a választási eredményeket. Ekkor még főleg apukámon keresztül jutottak el hozzám az infók. Az 2016-os amerikai elnökválasztás volt az, amit már magamtól követtem. Utána jött a Nolimpia, ami teljesen beszívott a magyar politikába. Azután már Bécsből jártam le rendszeresen aktivistának a Momentumhoz, amíg el nem jöttek FGyA fórumra, és csodálkoztak, hogy 15 éves aktivistájuk is van. Mondták, ha indul ifiszervezetük, szólnak nekem és részt vehetek az alapításban. Ebből lett 18 januárjában a TizenX, melynek első alelnöke voltam. Rendszeresen jártuk az országot egész tavasszal, hogy egy dinamikus ifiszervezetet építsünk fel. Az elszomorító választási eredmények után úgy döntöttem, itthonról folytatom a küzdelmet, ezért 2018 nyarán hazaköltöztem. Aztán, mikor jogi okokból meg kellett hozni a döntést, hogy a TizenX elnökségének csak nagykorúak lehetnek a tagjai, mezei tagként folytattam.

Gömbös Patrik:

24 éves vegyészmérnök vagyok. Mindig nagyon szerettem írni mindenfélét (kitalált történeteket, de kezdetleges “tudományos cikkeket” is az iskolai természettudományos tananyagról), a közélet azonban inkább azóta érdekel, mióta szavazóképes vagyok. Szavaztam már jobbra is, balra is, jelen voltam különböző politikai szervezetekben (pl. Független Diákparlament), mára azonban már kiforrott véleményem van a politikáról. Ez persze nem jelenti azt, hogy meggyőzhetetlen vagyok: a vita szerintem a legfontosabb társadalmi rituálé, így a jó érveket (személyeskedés nélkül, alátámasztással) mindig nagy nyitottsággal fogadom. Mindennek a kiindulása állítások, például egy jól megírt cikk formájában. Célom nem csupán a gondolataim közvetítése, hanem mások gondolatainak felébresztése, valamint az érvek ütköztetése általi előrehaladás is. 

Mészöly Marcell:

Kétezer után kettővel megszülettem, majd ahogy telt-múlt az idő, elkezdett nyiladozni az értelmem. Dolgoztam Gyermekjogi Követként a Hintalovon Alapítványnál, a Független Diákparlament képviselője is voltam, jelenleg pedig a Yelon program diáklektora vagyok. Diákaktivista vagyok: küzdök egy elfogadóbb országért, ahol mindenkinek joga van élni, tanulni, tájékozódni, érvényesülni, szeretni és szeretve lenni. A témák amelyekkel a legtöbbet foglalkozom az ifjúságpolitika, gyermek- és diákjogok, (köz)oktatás, szexuális edukáció és a mentális és lelki jólét. További infó: meszolymarcell.hu

Szolga Bálint:

Egészen fiatalon léptem be a közéletbe, bár előtte is foglalkoztatott a témakör. Mindig is kitűntem a korosztályomból ezért, hiszen sajnos nem vagyunk elegen. 14 évesen demokratikus választások utján szereztem mandátumot a Független Diákparlament nevezetű civil szervezetbe, hiszen meguntam hogy “értelmes” honatyáink nem hajlandók kilépni a gőzgép világából. Megbizatásom lejárta után elindítottam saját blogomat, majd elkezdtem publikálni a Népszava hasábjain. Leginkább ifjúságpolitikában, azon belül is az oktatással kapcsolatos témákban publikáltam, de az érdeklődésem persze nem áll meg itt.