Vincze Emília a Fidesz tagja, a PestiSrácok.hu kormánybarát hírportálon SocialJusticeEmília hashtaggel jelentet meg videókat, melyekben aktuális közéleti témákat fejteget. Kizárt dolog, hogy az összeset láttam, viszont amiket láttam, azok inkább támadó hangvételűek, de kultúráltan és érthetően vannak megfogalmazva. Célpontjai közt rendszeresen visszatér a baloldaliak, liberálisok csoportja, különböző ellenzéki politikusok és kormánykritikus újságírók. Bayer Zsolttal és a hozzá hasonló káros, minősíthetetlen munkát végző fideszes megmondóemberekkel ellentétben Emília videói nem károsak, nem minősíthetetlenek, sőt értéket hordoznak. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyetértek vele. Bizonyos ritka esetekben ez előfordult, legutóbbi videójával azonban szöges ellentétben állok.
Véleménye szerint aki panaszkodik és követelőzik, az rövidesen liberálissá, vagy másnéven újkommunistává fog válni. Szerinte a tüntetések nem azért vannak, mert valami nem jól működik a világban, hanem hogy a tüntetőknek meglegyen a közösségi élménye, legyen egy ürügyük, amivel a mindenkori kormányzatot piszkálhatják. A tüntetők valójában unatkoznak, nem tudják hasznosan eltölteni az időt. A lázadóságot olyasminek gondolja, mint a pattanásokat: természetes, de jobb esetben idővel múló dolognak. Az unalom mellett szerinte a másik ok persze a pénz: egész biztos, hogy minden tüntetés mögött ott van egy rejtélyes pénzforrás, képi elemekkel finoman utalva rá, hogy Soros Györgyre gondol. Anarchoboomereknek nevezi azokat, akik idősödő létükre fiatalosan öltözködnek és fiatalokkal tüntetgetnek. Az ő feladatuk a tisztességes munka és a családalapítás lenne, nem pedig az unatkozó fiatalokkal tüntetés. Mindenki jobban tenné, ha a saját dolgával lenne elfoglalva, nem másokéval. Ez az, ami megkülönbözteti a baloldali és a jobboldali embert: a jobboldali csöndben van, a baloldali pedig hangoskodik. Azt mondja, iszonyúan fárasztó azt hallgatni, hogy a baloldaliak állandóan a véleményüket harsogják. Azt tanácsolja, hogy éljünk, ne politizáljunk.
A legfőbb probléma ezzel az állásponttal a kettős mérce, valamint hogy az állító személy önnön lénye mond ellent az állításainak, arról nem is beszélve, hogy a véleményszabadságot egy az egyben megkérdőjelezi.
Mindenek előtt hasonlítsuk össze két kormánypárti fiatal véleményét! A Millenna egy korábbi interjújának alanya Szijártó Márton aktivista, kormánypárti szimpatizáns volt, aki Emíliához hasonlóan úgy gondolja, hogy a lázadóság fiatalkori sajátosság. Kettejük véleményének azonban volt egy része, amely szöges ellentétben áll: Emília szerint a fiataloknak kevesebbet kéne politizálniuk és inkább a saját dolgukkal kéne törődniük, míg Márton szerint a fiatalok túl közönyösek a politika iránt, holott az mindannyiukat érinti. Egyikükkel sem értek egyet abban, hogy ha egy fiatal kritizál, azt feltétlenül lázadó természeténél fogva teszi, ennek az is lehet az oka, ha a rendszerben valóban hiba van. Mártonnal egyetértek abban, hogy nagyon is fontos a minket érintő dolgokba beleszólni.
A másik probléma a kettős mérce, mellyel Emília a Fidesz ellen tüntetőket, valamint az ő szekértáborában található embereket méri. Ennek okán üzenetet küldtem Emíliának Facebook-oldalán keresztül, melyben tájékoztattam ezen válaszcikk megírásáról, és feltettem neki azt a kérdést, hogy mit gondol, 2006-ban az anarchoboomerek miért nem dolgoztak inkább ahelyett, hogy unalmukban Gyurcsány ellen tüntettek. Meglepő gyorsasággal a következő választ kaptam:
Kedves Patrik!
Aki szerint bármi hasonlóság van céljában, miértjében és kimenetelében a 2006os tüntetések és a mostaniak között, annak nem biztos, hogy tudok érdemi válasszal szolgálni, talán okafogyott is. Sok sikert az újság szerkesztésében, valamint a cikkírásban .
Üdv,
Emília
Valóban nem sok hasonlóság van, viszont akkor ezek szerint a probléma nem magával a tüntetéssel, illetve a tüntető magatartással van. Ez felveti azt a kérdést, hogy a tüntető magatartás megalapozza-e, hogy minősítsük a tüntető személyek életét (pl. munka, család, szabadidő).
Nyilván nem, és ezt Emília sem gondolhatta komolyan, hiszen pont az ő lakhelyén szerveztek tüntetést a kormánypártok Niedermüller Péter DK-s polgármester ellen, amiért rémisztő képződményeknek nevezte a fehérbőrű, heteroszexuális, keresztény férfiakat. Ezen a tüntetésen a felszólalók, valamint a közönség is elítélte a bőrszín, nemi identitás és világnézet alapján történő diszkriminációt, teljes joggal. Újabb üzenetet küldtem tehát Emíliának, amiben megkérdeztem, hogy ez sem összehasonlítható-e a manapság zajló tüntetésekkel. Az üzenetet megnézte, de a cikk közzétételéig nem kaptam választ.
Egy másik érdekes kérdés, hogy vajon miért mondja, hogy mindenki törődjön a maga dolgával, miközben egy másik videójában a külhoni magyarságnak való segítségnyújtás fontosságáról beszélt. Egy afroamerikai férfi halála miatt „hőbörögni” képmutatás, az elnyomott erdélyi magyarok miatt „hőbörögni” fontos, és abba, hogy milyen oktatási rendszerben tanulnak a gyerekek itthon, azzal pedig ne foglalkozzak? Szerintem ezt tisztába kéne tenni. Nagyon fontos, hogy a magyarokat sehol a világon ne érhesse hátrány, de ha én ezt fontosnak tartom, szerintem nem lustaság vagy lázadás az, ha a belföldi rendszer minőségét, vagy egyéb, saját kis világomon túl található dolog sorsát is a szívemen viselem.
Gyakori vád a liberálisokkal szemben az önzőség, hogy az egyéni jólét érdekében figyelmen kívül hagyjuk a közösség érdekét és dilemmáit. A válaszcikk apropóját megteremtő konzervatív lány szerint ezt kéne tenni.
Ezt a cikket Emília számára is továbbítom. Biztos vagyok benne, hogy ennek láttán azt fogja gondolni, hogy én több helyen félreértettem őt, és igyekezni fog a félreértéseket tisztázni, kicsivel több nyitottsággal, mint a korábban feltett kérdéseim esetén. Nem feltételezem, hogy teljesen következetlen és ellentmondásos az ő világnézete. Nyilván félreértettem valamit.
Azt meg, hogy valaki összemossa a liberalizmust a kommunizmussal, hadd ne kommentáljam.
