Összenő, ami összetartozik: kereszténydemokrata politikák találkozása az ellenzékben

Újra összenő, ami összetartozik. Az előválasztási folyamat második fordulója előtti vitában érdemes kiegészíteni mindazt, amiről itt korábban már írtunk: miniszterelnök-jelöltként hova is tartozik Karácsony Gergely.

Azért érdemes újra átgondolni ennek a politikai víziónak az értelmezését, mert úgy tűnik, változatlanul nagy a félreértés ekörül. Most itt nem arról van szó, hogy mikor és hogyan lehet megváltoztatni az előválasztási szabályokat, hanem arról, hogy milyen politikai erőtér alakul ki a második és harmadik helyen végzők összefogásával. Akik jónak tartják Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter előzetes megállapodását, azzal érvelnek, azt állítják, hogy így most kialakul egy kiegyensúlyozott bal-közép és jobb-közép centrum, ami garancia a későbbi választási sikerre, mert alapvetően lefedheti lényegében az egész magyar politikai mezőt. Ebben a konstrukcióban Karácsony Gergelyt egyértelműen liberális baloldalinak tartják, Marki-Zay Pétert pedig keresztény konzervatívnak.

Van, aki megjegyzi, hogy Márki-Zay Péter „ideológiai alapon” megegyezik ugyan Dobrev Klárával, csak éppen politikai szempontból nem tartja esélyesnek. Általában is sokan úgy látják, hogy az ellenzéken belül most egy „bal” és egy „jobb” irányzat harcol a „bal” ellen, hogy végül az országgyűlési választásokon együtt legyőzzenek egy jobbost (OV).

Ezek a kategóriák leegyszerűsítőek, de van valami orientáló tartalmuk, ezért nézzük, igazak-e ezek a besorolások, és ha igen, mennyiben.

Dobrev Klára és Márki-Zay Péter egyáltalán nem ideológiai alapon érthetnének egyet, éppen nem, hiszen az egyik világképe alapvetően baloldali, a másiké konzervatív és keresztény, programjukban viszont zömmel liberálisok, különböző szociális szempontokkal kiegészülve.

Ideológiai alapon Márki-Zay Péter inkább Karácsony Gergelyhez áll közel, mivel mindketten keresztény-demokráciában gondolkodnak, épp ezért értenek egyet, azaz ideológiai alapon. Eközben gazdasági programjában Karácsony szociálisabb és politikai programjában sokkal egyezkedőbb Márki-Zay Péternél.

Korábbi cikkünk is arról szólt, hogy Karácsony egyáltalán nem baloldali megközelítésből szociális, hanem a pápai enciklikák nyomvonalán haladva keresztényi ideológiai alapon. A politikai tanításokat tekintve is elsőként a pápai olvasmányairól beszélt, lényegében ezeket ajánlja másoknak is visszatérően.

A pápai enciklikákat útmutatóként kezelő politikai gondolkodásnak nyilvánvalóan van hagyománya, de egy biztos: nem szokás ezt baloldalinak nevezni, mert épp abban különbözik a baloldaltól, hogy fenn akarja tartani az egyház politikai és ideológiai befolyását a politikai folyamatokban, míg a baloldal ennél mindig sokkal szekulárisabb, a tradíciókat és az egyház szerepét másként, lényegesen korlátozóbban értelmezi. Karácsony Gergely viszont pápai enciklikákra hivatkozik, a 99 gazdasági programjában pápai enciklikára utalva korlátozná a neoliberalizmust (igaz, ezt a részt már csendben kivették a programból, amelyben négy hivatkozott névből csak a pápa neve szerepelt kétszer gazdasági jellegű hivatkozási alapként). Most „csak” ez van benne mottóként: „Miközben kevesek jövedelme hatványozottan növekszik, a többség egyre távolabb kerül e szerencsés kisebbség jólététől.” (Ferenc pápa) Korábban ez volt benne:

„Az utóbbi nézetnek van egyre több híve a Világbanktól kezdve Ferenc pápán át Joe Biden amerikai elnökig, s magam is ebbe a táborba tartozom.  … Ferenc pápa harmadik enciklikája, a Fratelli tutti (Mindnyájan testvérek) is határozottan állást foglal a neoliberalizmus működésképtelen receptje, a „trickle-down” hamis elmélete ellen, miszerint az egyre gazdagodó elit jóléte lecsorog a kevésbé tehetősekhez.”

Nem kérdéses, hogy létező politikai és ideológiai irányzat az, ha bárki pápai enciklikák útmutatásai alapján vizionál politikai és gazdasági programokat. A lényeg azonban az, hogy ez a megközelítés ne legyen a közvélemény és a média oldaláról teljes mértékben félreolvasva, hanem az legyen, ami, hogy mindenki egyértelmű viszonyulási pontként tudjon kalkulálni ezzel politikai ízlése, beállítottsága szerint. Mert a helyzet az, hogy Karácsony Gergely vagy mindig is ezen az alapon politizált, csak a közvélemény ezt rosszul kódolja balliberálisnak, vagy az orbáni utat bejárva folyamatosan csúszik be, illetve csúsztatja bele magát a jobbközépbe, vagyis egy homályos, rugalmas ideológiájú, de inkább a jobb felé tendáló centrumba. A programját, illetve vízióját azért nehéz azonosítani, mert éppen útközben van, ami viszont végcélját tekintve nem egyenlő az általa emlegetett általános integrálással. Ez pedig láthatóan az ellenzéki médiának és véleményformálóknak sem igazán tűnik fel.

Az előválasztási egyezséget tekintve itt most nem egy bal- és jobbközép jön létre Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter koalíciójával, hanem egy jobbközép. Egyfelől egy szociálisabb, másfelől egy liberálisabb gyakorlati színezettel.  A terv szerint ez a jobbközép váltaná le tehát Orbán Viktor jobbközepét, baloldal itt nincs a színen egyelőre semmilyen változatban. Legfeljebb csak annyiban, hogy a siker érdekében a baloldali szavazóktól elvárják, hogy feltétel nélkül támogassák ezt az ellenzéki jobbközepet.

Ez a helyzetelemzés nem kampányol senki ellen vagy mellett, de jelzi, hogy ezzel kellene kalkulálni azoknak is, akik félreértik a konzervatív szociális világképet, és azt baloldalinak értelmezik. És azoknak is, akik azzal érvelnek, hogy egy kormányváltás után egy ilyen koalícióban Karácsony Gergely politikája révén jelen lehet baloldali szociáldemokrata vagy baloldali liberális irányzat is. Ezzel szemben ideológiai szempontból Karácsony és Márki-Zay összefogása nem egy vegyes koalíció, hanem eléggé egynemű.

(Borítókép: Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek vitáján 2021. szeptember 12-én. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)