Hirdetések

Oszd meg!


 Nem vagy elég idős!

Nem dolgoztál még!

Mit tettél le az asztalra?

Nem voltál katona!

Nincs tapasztalatod!

Ezt úgy sem értheted meg!

Csak felhasználnak!

Nem tudsz semmit!

 

14, 18, sőt, még 26 évesen is sokszor kell ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket eltűrniük a fiataloknak. Ami még rosszabb, hogy gyakran ezeket ki sem kell, hogy mondják, mivel sokszor a minket közvetlenül érintő kérdésekben sem biztosított a közös felület a kommunikációhoz. Ez pedig nem csak az intergenerációs egyenlőség miatt probléma, hanem a demokratikus társadalmi berendezkedést is torzítja, mindenki kárára. Ha úgy nőnek fel generációk, hogy a legérzékenyebb 18 évük során nem veszik emberszámba őket, nem hallgatják meg a mondanivalójukat és a megalapozott véleményüket is puszta korsovinizmusból söprik le minden szinten, akkor ezek az emberek nem lesznek felelős, aktív állampolgárok. Nem fognak bízni a demokratikus intézményrendszerben és a véleménypluralizmusban, a jogállami keretekben. Sokan pedig azt a következtetést vonják le, hogy a sikeresség kulcsa a hatalomhoz jutás bármi áron, bármennyire is erőszakosnak, igazságtalannak kell ehhez lenni; hiszen a hatalmasok mondhatják meg, ki mikor szólalhat meg, fittyet hányva a törvényekre és alkotmányos normákra. Ez a magatartás pedig erodálja a demokratikus kereteket.

Sajnos ez a probléma az egész társadalmat áthatja, családokon, pártpolitikán, médián és a civil szférán átívelve.

Sok esetben még csak nem is a rosszindulat, egyszerűen a megszokás az oka ennek a rossz beidegződésnek, és ezen lehet változtatni. Diákparlamentesként nem egy konferenciára sikerült delegálni egy szem diákképviselőt, miután beszélgettem a szervezőkkel. Hasonló a helyzet a médiában is, ahol megfelelő ráhatással olykor hajlandóak értelmes fiatalokat is szerepeltetni, hogy ne kizárólag Pumped Gabó és VV Évi legyen generációnk szimbóluma több millió tv-néző számára. Minden igyekezet ellenére azonban nem történt meg a várva várt áttörés, a pozitív példák nem rögzültek eléggé és nem is egységesen. Ezen persze nem segített az sem, hogy az ország egyetlen hiteles diák-érdekképviseleti szervezete, a Független Diákparlament puccs áldozata lett és megszűnt, talán nem is véletlenül. Szervezet híján pedig valóban nehéz fiatalokat találni a képviseleti feladatokra. Ennélfogva továbbra is gyakran küzdeni kell a reprezentációért, és korántsem arányos a megjelenések száma és minősége a fiatalok véleményének fontosságával.

 A feltételek tehát a legtöbbször aránytalanok.

Ezen a helyzeten pedig tovább ront a Fidesz dinamikus építkezése, mely a többi játékossal ellentétben a közvélemény-kutatásokból megértette, hogy igény lenne a fiatalok bevonására; éppen ezért mindent elkövet, hogy ennek a látszatát megteremtse egy párhuzamos valósság kiépítésével. A meglévő diákszervezeteket mint az ODP, HÖOK és a NIT bekebelezte, és új platformokat is létrehozott, mint az ODT vagy a fiatalokért felelős helyettes államtitkári pozíció. Szerencsére ezek annyira hiteltelenek és súlytalanok (hála a fideszes paranoiának), hogy az emberek egy része átlát ezeken. Azonban ez egyre nehezebb.

Többek között ezért indult el az Államvilág nevű blogom 2017-ben, mely több, mint 250 000 olvasóhoz ért el eddig, és alapvetően ifjúságpolitikával foglalkozik. Hasonló okból alapította meg Szolga Bálint a Blogadót, és Dián Ákos a Mindenláncot. Ex-FDP-sekként igyekeztünk saját nyilvánosságot teremteni, hazai pályán hitelesen kommunikálni a fiatalokat valóban érintő problémákról. Azonban rájöttünk, hogy mindez nem volt elég, nem értek el elég embert a tartalmak és nem tudott platformot biztosítani másoknak az önkifejezésre. Szükség volt egy közös alapra, melyre közösen építhetünk, és kitörhetünk a holttérből, hogy a társadalom más rétegeivel együtt keressünk megoldásokat a kihívásainkra.

 Megszületett tehát a Millenna ötlete, melyet régi és új társakkal hoztunk létre.

Egy olyan felület, melyet fiatalok gondoznak, hogy lehetőséget biztosítsanak társaiknak.

Egy olyan fórum, mely pártpolitikától független, de teljes mértékben a fiatalokat érintő politikai kérdésekkel foglalkozik.

Egy olyan entitás, melynek alapja a tolerancia, azonban minden kérdést kritikusan szemlél.

Egy olyan közösség, melynek tagjai kölcsönösen támogatják egymást az önkifejezésben.

Egy olyan folyóirat, mely az ezredfordulós generációk képviseletével egy minden szempontból fenntartható ország kialakításáért küzd.

Ha csatlakoznál te is a közös építkezéshez, oszd meg ezt a cikket, keresd fel a Facebook vagy Instagram oldalunkat, szólj az ismerőseidnek, adományozz az oldalnak, vagy jelentkezz írónak, küldd el egy személyes élményed, gondolataidat, akkor is, ha már idősebb vagy!

Hirdetések

3 hozzászólás

  1. 1. GRATULA & KÖSZÖNET!
    2. ” Sokan pedig azt a következtetést vonják le, hogy a sikeresség kulcsa a hatalomhoz jutás bármi áron, bármennyire is erőszakosnak, igazságtalannak kell ehhez lenni; hiszen a hatalmasok mondhatják meg, ki mikor szólalhat meg, fittyet hányva a törvényekre és alkotmányos normákra. Ez a magatartás pedig erodálja a demokratikus kereteket.” – Ez a magatartás részben erodálja a demokratikus kereteket, ugyanakkor következménye a demokrácia hiányának.
    Mert a demokrácia nem államforma, sem nem erődítmény, ami megvédi az érzékenyeket az erőszakosaktól; hanem életforma, amit élnek. (Vagy nem ☹️) Vagyis mindenkinek, minden nap újra és újra ki kell vívnia a szabadságot és a tiszteletet. Ha ezt nem teszi, teljesen mindegy, mi van a címerre írva.
    2. Értem én, de mégsem szeretem, hogy Millenna szeretne pártpolitikától független lenni. Ez valóban egy divatos kifejezés, de a tartalma aláássa a “demokratikus kereteket”; vagy még inkább nem illeszkedik a demokratikus gondolkodásba. Ugyanis a demokrácia egyik legfontosabb intézménye a pártok. Ezzel a divatos pártellenességgel épp a diktatúrát építő fide$$-t erősítitek, akaratotok ellenére. Nem irtani kellene a pártokat, hanem nevelni. Öntudatos polgárként kierőszakolni belőlük, hogy azt tegyék, ami a feladatuk, nem pedig a saját zsebüket tömködjék. Képviseljék a választóikat a politika színterén a politika eszközeivel! Öntudatos választóként számon kérni rajtuk, hogy mit kezdenek azzal a mandátummal, amit a választóiktól kaptak. Öntudatos polgárként számon kérni rajtuk, amit rájuk bíztunk.
    ?Tanuljuk a DEMOKRÁCIÁT!❤️

    1. Author

      Kedves Tamás,
      Köszönjük, hogy megírtad az oldal első hozzászólását, mely ráadásul rendkívül konstruktív.
      Szeretnénk mindenkit megnyugtatni, hogy a pártpolitikai függetlenséget úgy értjük, hogy nem vagyunk elfogultak, nem fogadunk el támogatást pártoktól és azok szervezeteitől, nem pedig azt, hogy nem állunk szóba velük, vagy hogy nem foglalkoznánk a tevékenységükkel. Egyszerűen meg akarjuk különböztetni magunkat a pártok ifjúsági szervezeteitől és házi sajtójuktól. Egyetértünk, hogy a pártokra szükség van a demokráciában, és ezt nem hagyjuk figyelmen kívül.

  2. Először is, szeretnék gratulálni ehhez a konstruktív, online médiafelülethez. A bevezetőben érintett kérdések mindenkit érintenek, így máris nyertél magadnak egy olvasót.

    “Nem vagy elég idős!
    Nem dolgoztál még!
    Mit tettél le az asztalra?
    Nem voltál katona!
    Nincs tapasztalatod!
    Ezt úgy sem értheted meg!
    Csak felhasználnak!
    Nem tudsz semmit!”

    Jaj, hányszor válaszoltam ezekre a lózungokra…

    Sok mindennel egyetértek, de nem mindennel. Véleményem szerint minden felnőtt ember rendelkezik valamilyen hatalommal: képes más embereket befolyásolni, rendelkezik fizikai és szelemi erővel, megváltoztathatja maga körül a környezetet, legyen szó épített, szociális vagy természetes közegről.
    A hatalom eléréséhez és megszerzéséhez fel kell nőni.
    A felnőtt úgy rendelkezik a hatalommal, hogy megtanul minden tettéért vagy mulasztásáért felelősséget vállalni.
    A nagypolitikai elithez való hozzáállás már más tészta. Bizonyos dolgokhoz hiába szólunk hozzá, amennyiben a magypolitikai elit – vagy a láncos kutyái – rádöbbennek, hogy a tevékenységünk már eléri azt a szintet, hogy rájuk nézve káros hatással lehet, hamar Düsszeldorf-Külsőn találhatjuk magunkat, pénz, tudás és barátok nélkül.
    Véleményem szerint saját érdekünkben meg kell tanulnunk felmérni a hatalmunk korlátait, mert a perifériákat átlépve a mulasztásunkért súlyos árat fogunk fizetni.

    Megfontolást, erőt és kitartást kívánok a további munkához!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük