Idén ősszel a harmadik alkalommal került megrendezésre a Magyar Nemzeti Múzeumban a World Press Photo kiállítás, melyet az érdeklődőknek október végéig volt lehetőségük meglátogatni. Az utazókiállításon rengeteg kitűnő alkotással találkozhattunk, melyeknek célja a világban történő események, változások és érdekességek hiteles bemutatása, és a figyelem felhívása azokra a jelenségekre, történetekre, melyekre jelenleg kevésbé figyelnek fel az emberek.
A kiállított képek tükrözték az elmúlt időszak ambivalens hangulatát, és éreztették, hogy 2020 bizony nagyon nehéz, érzelmekkel teli év volt. Amellett, hogy a világban nagy médiavisszhangot kapott katasztrófákat és felkapott jelenségeket is megjelenítették, számos kevésbé ismert problémára és szépségre is felhívták a figyelmet. A 73996 nevezett fotóból, 151 remekművet válogatott ki a nemzetközi zsűri, melyek nem csak jó minőségüknek köszönhetően ragadják meg az ember figyelmét, de kétségkívül alkalmasak gondolatébresztésre és érzelmek kiváltására is. A kiállításon olyan érdekfeszítő témákat találhattunk, mint a hosszas menekültügyi eljárások lelki traumája a menekülő gyerekekre nézve, a globális felmelegedés okozta környezeti változások vagy a szélsőséges vallási iskolába járó gyerekek mindennapi élete.
A képek egy jelentős része megrázó tartalommal bírt, s olyan történeteket dolgoztak fel, mint például az abortuszon átesett fehérorosz nők, akik közül az egyik, egy immár 90-es éveiben járó idős hölgy, akit párja 20 éves korában azért hagyott el, mert az egyik lába hiányzott, s ezután a szégyenérzet miatt sosem lett neki több párja. De a kiállításon pozitív hangulatot sugárzó képek is bőven akadtak. Érdekesség, hogy az örömteli, heves érzelmek a kiállításon gyakran jelentek meg a labdarúgás vagy szurkolás témájú képek formájában. A litván emberek természettel és élőhelyükkel való kapcsolatát bemutató, nagyon jól eltalált és összerakott fotósorozat egyfajta melegséget áraszt magából, s különleges hangulatával képes minden látogatóban különböző benyomást tenni.
A kiállított darabok között, a kiállítás jellegéhez hűen, természetesen akadtak olyanok, melyek erős indulatok kiváltását generálták. Ilyen volt Mark Peterson képe, az Amerikában egy Hitler születésnapját ünneplő, s a náci eszméket éltető kis csapat képe is. A fehér felsőbbrendűséget hirdető Shield Wall Network csoport tagjairól készült kép az USA-ban az utóbbi tíz évben egyre fokozódó jobboldali szélsőséges aktivizmusra hivatott felhívni a figyelmet.Nagy figyelmet kapott, a dél-afrikai Lee-Ann Olwage fotója is, mely egy transzvesztita művészt ábrázol, aki egy Fokváros közeli húspiacon pózol. A húspiac mint háttér, különösnek hat, ám rendkívül jó kontúrt ad a kép üzenetének, hogy egy ilyen teljesen átlagos helyszínen jelenik meg az ott furcsának számító identitással bíró művész, s látványosan áll pózt a kamerának a nyers húsok és füstölgő asztalok előtt. Ezzel a fotóval az aktivista igyekezett hangsúlyozni, hogy mindenkinek, identitásától függetlenül, hátrányos megkülönböztetés nélkül kellene élveznie az átlagos közösségi terek használatát.
A díjnyertes fotók önmagukban is különleges élményt nyújtanak a nézőnek, de mondanivalójuk igazán a hozzájuk mellékelt magyarázattal együtt válik teljesen érthetővé. Az aranyos kis tigris simogatását ábrázoló pozitívnak tűnő fotó mögé például egy a nagymacskák szórakoztató ipari kizsákmányolásáról és sanyarú sorsáról szóló magyarázat vetíti a szomorú valóságot.
A hihetetlenül erős érzelmeket bemutató, témákban gazdag fotókiállításon, érdeklődéstől függetlenül mindenki találhatott olyan műveket, melyek magukkal ragadták őket. Az biztos, hogy a World Press Photo idén is bebizonyította, hogy a fotózás fontos szerepet tölt be a társadalom véleményének formálásában, és mindenképpen egy egyedi élményt jelent egy efféle kiállítást élőben megtekinteni. A kiállítás díjnyertes képeit már csak online érik el az érdeklődők (wpp2020_kepek_brosura.pdf (mnm.hu)), amit szintén ajánlok megnézegetni azoknak, akiknek élőben nem sikerült.
