Oszd meg!


Mik is azok a Fenntartható Fejlődési Célok?

 

2015 szeptemberében az ENSZ Közgyűlés elfogadta a fenntartható fejlődés 2030-ra kitűzött menetrendjét, amely 17 Fenntartható Fejlődési Célt (angolul: Sustainable Development Goals, SDG) tartalmaz. Az SDG-célok, vagy az „Agenda 2030”, ahogy azt gyakran nevezik, a nemzetközi közösség ambiciózus erőfeszítése annak biztosítására, hogy „senki sem maradhat hátra” a mindenki számára a fenntartható fejlődési célok eléréséért vívott küzdelem során.

Az Agenda 17 fenntartható fejlődési célt, ezen belül 169 elérendő célkitűzést tartalmaz, köztük a szegénység és az éhség felszámolását, az egyenlőség elősegítését és az éghajlatváltozás elleni harcot, valamint a béke és az igazságosság megteremtését.

Míg a 2015-re kitűzött korábbi millenniumi fejlődési célok (MDG) elsődlegesen a szegénység csökkentését az alacsony és közepes jövedelmű országokkal kapcsolatos előrehaladást részesítették előnyben, a 17 SDG-cél egyetemes, és minden jövedelmi szintű országra kiterjedő programterv. Az igazi kihívást a Fenntartható Fejlődési Célok keretrendszere számára – különösen összevetve azokat a korábbi millenniumi célokkal – a célrendszer összetettsége jelenti majd, hiszen sok globális rendszer jelenleg gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fenntarthatatlan alapelveken és gyakorlatokon alapul. Ezeket a célokat összekapcsoltan és egymáshoz viszonyítva kell értelmezni a sikeres megvalósítás érdekében, hiszen az egyik területen kitűzött célok teljesítése nagy mértékben kihatással van a többi területen meghatározott és elérendő célok rendszerére.

Hol juthatnak szerephez a fiatalok?

Ebben a relációban különösen fontos kiemelni az ifjúsági szervezetek szerepét, hiszen hihetetlenül fontos szereplői a témában folyó eszmecserének. Erősebb, rendszeresebb és jobban strukturált bevonásukra lenne szükség a fenntarthatóságról folytatott viták során. Az az elképzelhetetlen mértékű környezeti és biodiverzitást súlytó károsodási folyamat, amely felé jelenleg tartunk legnagyobb mértékben éppen a fiatalok, azaz a mi generációnkra lesz hatással. Szükségünk van arra, hogy a döntéshozók felismerjék a fiatalokkal való konzultáció fontosságát és teret biztosítsanak számunkra ahhoz, hogy hangot adjunk félelmeiknek. Célul kell kitűzni, hogy a fiatalok bevonása ne kivétellé, hanem általános normává váljon.

A fiatalok döntéshozatali folyamatokba történő bevonásának – nagyon leegyszerűsítve – két dimenzióját különböztethetjük meg. Egyfelől beszélhetünk egy aktivista irányról, másfelől találunk olyan csoportosulásokat, szervezeteket is, akik inkább a politikai érdekérvényesítés keretében tevékenykednek. Fontosnak tartom leszögezni, hogy véleményem szerint bár e két terület képviselői alapjaiban véve más eszközökhöz, folyamatokhoz nyúlnak üzenetük megfogalmazásának módját és annak politikai döntéshozók számára történő közvetítését tekintve, mégis e két irányt inkább egyfajta egymást kiegészítő, semmint egymásnak ellentmondó csoportnak tartom érdemesnek kezelni.

Arra tekintettel, hogy én magam a második csoportot képviselem, a továbbiakban a politikai érdekérvényesítés fontosságát kívánom hangsúlyozni. Ugyanakkor azon aktivista fiatalok csoportjai, akik ugyanazon célok elérése érdekében, hangjukat hallatva, változást követelve különböző megmozdulásokat szerveznek nem kevésbé fontos eszközei a változásért folytatott küzdelemnek.

 Politikai érdekérvényesítés vs. pártpolitikai csatározások

Az első akadály, amellyel a legtöbb lelkes és ambiciózus fiatal szembe találja magát azok az érdekérvényesítés pártpolitikai vonatkozásai. A kérdés, miszerint lehet- e úgy előre haladni az adott cél felé vezető érdekérvényesítés útján, hogy mentesek maradunk a pártpolitikai csatározásoktól, egy jogosan feltett kérdés, melyre számos aspektusból is összetett válasz adható.

Természetes, hogy olyan globális célok eléréséért vívott küzdelemben, mint amilyen például a fenntarthatóság kérdése jogos érv azt mondani, hogy a cél fontosságának felül kellene, hogy írja a politikai játszmákat. Az igazság azonban az, hogy ha demokratikus rendszerek keretei között gondolkodunk, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a felhatalmazottság kérdését. Hiszen végső soron ahhoz, hogy az általunk fontosnak tartott cél a döntéshozók napirendjére kerüljön az szükséges, hogy maguk a döntéshozók hangsúlyosnak és fontosnak tartsák az adott kérdést. Ennek pedig egyik legkézenfekvőbb módja, ha olyan politikai erők kerülnek hatalomra, akik prioritásként kezelik az adott kérdéskört. Végső soron tehát a választók demokratikus akarata az, ami befolyással lehet a világban zajló folyamatokra, így tehát előbb vagy utóbb mindenképpen szembe találjuk magunkat a pártpolitika vetületével.

Ez persze nem azt jelenti, hogy egyik vagy másik kérdéskörnek okvetlenül pártpolitikai színezetet kell tulajdonítanunk. Éppen ellenkezőleg. Szem előtt kell tartanunk azt az idilli állapotot, ahol a politikai spektrum minden résztvevője egy emberként küzd egy adott cél eléréséért, miközben a mindenkori hatalmi pozícióban lévő aktorok meggyőzésével, figyelmük felhívásával és e szereplők bevonásával igyekszünk közelebb jutni a kívánt eredményhez.

Az első lépés egyszerűbb, mint gondolnánk

Számos olyan lehetőség van, amelyen elindulhat az ember akkor, ha épp most kezd el barátkozni a gondolattal, hogy ő is aktív érdekérvényesítő szerepet töltsön be, de nincs ötlete, hogy merre induljon el.  Először is, csak gondolkodjunk el a környezetünket, a családunkat vagy éppen a saját magunkat körbe vevő közösséget érintő problémákon, és válasszuk ki azt, amely leginkább foglalkoztat minket. Amikor a fenntarthatóságról beszélünk, az nem csupán a környezeti aspektust jelenti, hanem számos gazdasági vagy társadalmi kérdéskört is érint, és mindig találhatunk olyan területet, amelyért érdemes fellépni. Fontos, hogy ne próbáljunk meg mindent egyszerre megoldani, lépésenként haladjunk.

Ezt követően járjunk utána az adott kérdéskörnek, kutassunk a témában, amennyit csak lehet, olyan változatos forrásokat használva, amilyeneket csak tudunk. Véleményem szerint ez egy nagyon fontos lépés, amelyhez már nem mindenki érez magában elég késztetést. De éppen ez a gondos utánajárás az, amely lehetővé teszi számunkra, hogy tudjuk, hogy hol tartunk, mi is történik valójában körülöttünk, kik azok a releváns szereplők, akikhez fordulhatunk és hogy milyen lehetőségeink vannak.

Csatlakozhatunk különböző szervezetekhez, hiszen rengeteg olyan közösséget találunk, akik a fenntarthatóság különböző területeivel foglalkoznak, akár helyi, vagy éppen regionális szinten. De nem szükségszerű szervezethez csatlakozni, saját kezdeményezésű ötleteinkbe is belevághatunk. Ha egy olyan ügyre leszünk figyelmesek, amely igazán érdekel minket, vegyük fel a kapcsolatot a helyi képviselőnkkel, vagy kövessük nyomon a nemzeti, vagy akár nemzetközi szinten történő döntéshozatali folyamatot az adott témában. Indíthatunk kampányt, írhatunk cikket, vagy egyszerűen az is célravezető lehet, ha baráti körben megemlítjük az adott kérdést. Merjük megkérdezni, hogy ki mit gondol egy adott témáról. Az ilyen kezdeményező beszélgetések nagyon fontos szerepet játszanak annak biztosításában, hogy a számunkra fontos ügyek figyelmet kaphassanak (európai és globális szinten egyaránt).

Merjünk lépni, ne riadjunk vissza az érdekérvényesítés útvesztője által elénk gördített akadályoktól, hiszen a mi generációnk hozhatja magával azt a fajta mentalitás- és hozzáállásbéli változást, amelyre a világnak szüksége van.

 

borítókép: FFF tüntetés Budapesten, Mohai Balázs, MTI

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük