Hirdetések

Oszd meg!


A sajtó legfontosabb feladata a tájékoztatás és a számonkérés. Számonkéréskor a legtöbb dologra nincs tekintettel. Kor, nem, származás, egyéb adottságok nem számítanak a sajtónál, ami nem is baj. Politikai elhelyezkedés és világnézet alapján azonban nagyon is szelektálnak, a következetességet többnyire csak azokon kérik számon, akik nem velük egy oldalon állnak. A PestiSrácok hírportált nem zavarja, hogy a miniszterelnök és a házelnök 30 éve a legjobban hangzó liberális sallangokat mantrázták, míg ma teljesen érzéketlenül összemossák a liberalizmust a kommunizmussal (érthető módon: nekik, akik mindegyik csoportba tartoztak már, nem lehet könnyű). De amint egy szocialista nézeteket valló fiatalember el merészel szavalni egy Wass Albert-verset, már kiakad a mutatójuk.

Az eset Tapolcán, egy Wass Albert Emlékesten történt, ahol az MSZP ifjúsági tagozatának, a Societasnak a helyi elnöke is fellépett. Takács Péterrel egy évvel ezelőtt az azóta megszűnt Független Diákparlamentben töltött tagságunk által volt lehetőségem megismerkedni, ezért elhatároztam, kérdéseket teszek fel neki a történtekről. Igyekeztem minden elfogultságomat félretenni. Az interjút az alábbiakban olvashatjátok.

Takács Péter (Forrás: facebook.com)

G.P.: Milyen suliba jársz, hányadik évfolyamra?

T.P.: Jelenleg az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Savaria Egyetemi Központ elsőéves angol-biológia szakos tanár hallgatója vagyok. Elképesztően jól érzem itt magam, mert kiváló tanárok tanítanak, akik szakmai szempontból a legjobbak és még ráadásul remek emberek is! Örülök, hogy itt lehetek!

G.P.: Megosztottál egy cikket a PestiSrácok hírportáltól, melyben te is szerepelsz. Azt hiszem, nem túlzás ezt lejárató cikknek nevezni. Szerinted ez volt a szándékuk?

T.P.: Én tényleg törekszem arra, hogy mindenkiről a legjobbat feltételezzem, vagy legalább is arra, hogy ne feltételezzek senkiről sem rosszat. De én elég provokálónak éreztem Füssy Angéla kérdéseit. Ráadásul van itt több erre utaló jel. Egyszer szerepeltem (ráadásul Budapesten) egy Szeleczki Zitáról szóló emlékesten, ahol még párbeszédem is volt „Wass Alberttel” (ez körülbelül 2 éve volt). Akkor miért nem kerestek meg? Akkor nem volt feltűnő, hogy egy mszp-s játszik egy Wass Albertet is felvonultató darabban? Persze azért, mert akkor nem volt még ellenzéki összefogás. Most már érzik, hogy – remélhetőleg – kezd kialakulni a kormánypárttal szemben egy alternatíva, és szépen elkezdenek repedéseket, ellentéteket generálni a résztvevő pártok között. Holott ez értelmetlen. Nézzük Tapolcát, az otthonomat. A Jobbik és többek között az MSZP kötött egymással szövetséget (Egységben Tapolczáért Egyesület). Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a cél egy: Tapolca, és az ott élő emberek szolgálata. Ez az egyetlen cél, amiért nekünk félre kell tennünk mindenféle világnézetet. Nem lettünk barátok (bár nekem emberileg sincsen semmi problémám a tapolcai jobbikosokkal, tisztelem őket), nem borultunk össze, egyszerűen csak félretettük az ellentéteinket a városért és az emberekért. Szerencsére ezt a tapolcaiak érzékelték is, hiszen a kormánypárt megsemmisítő vereséget szenvedett, egy körzetet sem nyertek meg. Szóval igen, szerintem a lejáratás és az összeugrasztás volt a cél, és ha valaki elolvassa a cikket, akkor pontosan ezt is érzékeli. Füssy Angéla azzal védekezett, hogy ő mennyire jónak gondolja, hogy én baloldaliként ebben szerepet vállaltam, ezért ezek a kérdések teljesen ártatlanok, mindössze én személyeskedtem. Ha ez így lenne, akkor miért nem erről szól a cikke? Miért nem ezt írta le? Ha ez volt a szándék, és ő ezt tényleg nagyra tartja, akkor miért van már címben az, hogy politikailag skizofrének vagyunk és hisztériázunk? Több szempontból is átlátszó ez nekem.

G.P.: Összefoglalnád röviden Füssy Angélának írt első üzenetedet? Miért vállaltad el a Wass Albert Emlékesten való szereplést, ha közben az MSZP határozottan elítéli a munkásságát?

T.P.: Azért vállaltam, mert nagy rajongója vagyok a magyar verseknek és önmagában a magyar kultúrának. Előtte napokig olvastam a forgatókönyvet és abban semmi kivetnivalót nem találtam. Gyönyörű versek és egy olyan üzenet, amely rendkívül aktuális, főleg hazánk fiataljainak: bárhol, bármelyik országban is keresse az ember a szerencséjét, mindig emlékezzen arra, honnan jött és mindig legyen büszke a hazájára. Ezért vállaltam el. Füssy Angélának is ezt válaszoltam dióhéjban, illetve hozzátettem, hogy Wass Albert hazaszeretetét átérzem, átélem és tisztelem, de a közéleti szerepvállalásával nem tudok közösséget vállalni. Az MSZP – és a legtöbb ellenzéki párt, valamint rengeteg tanár, szakértő – elítéli azt, hogy bekerüljön a NAT-ba. Ezzel én egyetértek, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez egy összetett kérdés. Olyannyira, hogy az irodalomtörténészek sem jutottak még tudományos konszenzusra Wass Alberttel kapcsolatban. Én olyan ember vagyok, aki nem bólogat mindenre, függetlenül attól, melyik közösségben vagyok. Az MSZP tagja vagyok, de számos olyan vélemény, tett van, amivel nem értek egyet. Azt hiszem, el kell sajátítani egy bizonyos kritikai szemléletet, nem lehet mindent egyoldalúan értékelni, és nem mindig lehet mindennel, mindenkivel 100%-osan egyetérteni.

G.P.: Hát ezzel nekem is egyet kell értenem. Visszatérve az Emlékesthez: milyen volt a szereplésed fogadtatása? Tetszett a közönségnek? Ismerőseid megnézték, mondtak róla véleményt?

T.P: A szereplésem fogadtatása nagy örömömre pozitív volt. Egész kicsi gyerekkorom óta színészkedem, még a Tapolcai Musical Színpad tagja is voltam, amit nagyon-nagyon szerettem. Az egyetem mellett azonban nem jut idő arra, hogy egy-egy karaktert tökéletesen kidolgozzak, vagy szöveget tanuljak, így csak kisebb szerepeket vállaltam. Ez is egy volt közülük, de a tapolcai közönség egy nagyon hálás publikum. Tényleg hihetetlen érzés előttük állni a színpadon. Minden túlzás nélkül, eufórikus, hiszen az előadások végén odajönnek az emberek és kifejezik a véleményüket, sokukat személyesen is ismerem. A nevezetes darab után is sokan odajöttek. Őket nem érdekelte, hogy kikkel szimpatizálok, egyszerűen csak élvezték az előadást. Engem sem érdekel, hogy aki a sötétben ül és néz, az milyen párt szimpatizánsa. Abszolút nem érdekel, mert számomra ez nem mérce. Volt, aki tud a politikai beállítottságomról, nem ért velem egyet, de kifejezte a gratulációját és bátorságnak tartotta, hogy ezt vállaltam. Nekem ez ad motivációt.

G.P.: Támadtak mások is a PestiSrácokon kívül?

T.P.: Igen, a PestiSrácokon kívül is a torkomnak szegezte a kérdést a Bakonyi Harcosok Baráti Szövetsége. Ők méginkább le akartak járatni. Olyan jelzőkkel illettek, mint a „hibbant libbant”, vagy a „szociálliberálisnak nevelődött »úriember«” (ez utóbbi a kedvencem, nem igazán tudom, mit jelent, mert így egyben nincs értelme, de szerintem ezzel ők is így vannak). Nekik is higgadtan, érvelően leírtam egy hosszú szövegben a gondolataimat. Érdekes, azóta sem kaptam rá választ…

G.P.: Ugyan, ahhoz már gondolkodniuk is kellene. Térjünk vissza egy kicsit Wass Albertre. Bevallom, én nem olvastam a műveit. Neked mi a véleményed róla általában? Ehhez képest az Emlékest milyen képet mutatott róla?

T.P.: Wass Albert megosztó történelmi személyiség. És ez a kulcsszó: megosztó. Egészen nyíltan vállalta antiszemita nézeteit, amivel én nem értek egyet. Ugyanakkor nagyon szerette a hazáját, és ez az, ami elvitathatatlan, ez az, amit tisztelni kell benne. Én is ezt teszem. Szívesen olvasom a hazaszeretetet hirdető verseit. Az emlékest pontosan ezt mutatta be. Kiemelném az Intelem című verséből ezt az idézetet: „Percre se feledd, hogy testvéred/minden magyar, bárhol is éljen./Összetartásban rejlik csak erő.” Vagy a másik kedvenc pillanatomat is említhetném, amikor a jobbikos tapolcai polgármester lezárta az estet ezekkel a szavakkal: „Azt hiszem, ma sikerült ápolnunk a magyar identitást úgy, hogy azzal senkit se bántsunk.” És itt ez a lényeg.

G.P.: Véleményed szerint Wass Albertnek vagy Kertész Imrének kell szerepelnie a tananyagban és a Nemzeti Alaptantervben? Nem fér bele mindkettő? Számít a történelmi személyiségek világnézete egyáltalán? Egy helytelen világnézetű személy nyomán nem lehet helyes konklúziókat levonni?

T.P.: Remek kérdések! Az, hogy kinek kéne szerepelni, arról azért nem szeretnék beszélni, mert nem vagyok irodalom szakos, tehát azt, hogy kinek kellene, azt én nem tudom biztosra megítélni. Azt, hogy kinek nincsen helye, azt azért könnyebb. Szerintem nagyon sok minden, és mindenki „fér bele”. Mindössze a cél és a tálalás nem mindegy. Elméletileg a NAT aktuális célja hazaszeretetre való nevelés, ha jól tudom. Ez egy nagyon jó, nemes cél, csak nem így kell ezt véghezvinni. Kritikai gondolkodásra kéne nevelni a gyerekeket, meg kellene velük szerettetni egyáltalán a művészetet és a kultúrát. Ehhez azonban gyökeresen kéne megváltoztatni, megjavítani a rendszert. Azt gondolom, hogy az írók, költők világnézete egészen addig szinte irreleváns, amíg erre nem találunk utalást a műveikben. Nyilván onnantól, hogy zsidóellenes, rasszista, kirekesztő egy vers, onnantól kezdve nem tűrhetjük meg a szerzőjét, de legalább is az adott produktumokat semmiképpen!  A helytelen világnézet alapján nemcsak, hogy lehet, egyenesen kell is helyes konklúziókat levonni! Ez lenne a cél ezzel kapcsolatban, sőt, csak és kizárólag ez lehet a cél! Meg kell mutatni, hogy a szélsőséges ideológiák veszélyesek, egyenesen gonoszak. Ténylegesen tanulni kéne a történelemből. Tehát ha az szerepelne a NAT-ban, hogy a tanár beszéljen, beszélgessen a diákokkal arról, hogy bizony ezek a szélsőséges világnézetek mekkora pusztításokra képesek, és hogy ezeket el kell utasítani, azt teljes mértékben támogatnám.

G.P.: Szoktál PestiSrácokat olvasni? Mi a véleményed róluk?

T.P.: Szoktam őket olvasni. Igyekszem a legtöbb oldal véleményét meghallgatni. Nekik is vannak jó cikkeik, bár én annyira nem kedvelem a stílusukat. Véleményem szerint előszeretettel alkalmazzák a kettős mércét, és nagyon gyakran pontatlanok, vagy szándékosan csúsztatnak. Ami leginkább dühít velük kapcsolatban az az, hogy szerintem azt, aki velük nem ért egyet, azt a porba akarják tiporni, meg akarják szégyeníteni. Például azokat a tanárokat, akik kifejezték egyet nem értésüket a NAT-tal szemben „táblafejűeknek” nevezték. Ez szégyen, gyalázat és mélységesen felháborító. Akivel nem értek egyet, azt is tisztelni kell! Ez a legalapvetőbb dolog, amit egy újságírónak, és általában egy embernek meg kell tanulnia!

G.P.: Ezzel is csak egyetérteni tudok, és én is szoktam őket olvasni. Épp ezért nem esett jól, mikor szembesültem vele, miket írtak rólad, hiszen rövid időre lehetőségem nyílt veled együtt dolgozni a Független Diákparlament Szociális Bizottságában. Foglalkozol még oktatáspolitikával?

T.P.: Igen, abszolút foglalkozom az oktatással. Pedagógusnak készülök és én hiszek abban, hogy egyszer lehetőségem nyílik a hozzád hasonló értelmes, érett emberekkel beleszólni az oktatásügybe. A magyar gyerekek, tanulók, hallgatók, tanárok megérdemlik azt, hogy egy jó oktatási rendszerben tanuljanak. Jelenleg ezt nem mondhatjuk el. Azt megígérhetem, hogy ha egyszer a jövőben a magyar emberek, a magyar diákok, tanárok, fiatalok igényt tartanak arra, hogy elmondjam a véleményemet, és esetleg fontos oktatási kérdéseknél szerepeljek a döntéshozók között, akkor én minden további nélkül a rendelkezésükre fogok állni!

G.P.: Véleményed szerint mi az oktatási rendszer legnagyobb hiányossága? Tudsz-e belőle pozitívumot megnevezni?

T.P.: Nagyon nehéz egyet kiemelni. A legnagyobb probléma az, hogy elavult. Ez pedig arra vezethető vissza, hogy kevés pénzt fektetnek bele, kevés innováció valósul meg. Például hogyan lehetséges az, hogy nincsen külön minisztérium az oktatás számára? Hogyan lehet az, hogy általában olyan emberek döntenek ilyen kulcsfontosságú ügyekről, akik egy percet sem töltöttek a katedrán? Ezek számomra érthetetlenek. Pozitívum? Tényleg nem szeretném, hogy azt higgye bárki, hogy egyoldalúan látom ezt a kérdést, de nem tudok pozitívumot kiemelni. Azért nem, mert amit néhányan biztosan pozitívnak gondolnának, az szerintem a legalapvetőbb az emberi oktatásban, nevelésben. Illetve azért, mert számomra csak részben pozitív dolgok vannak. Ilyen a mindennapos testnevelés. Jó a kezdeményezés egy remek cél elérésére. A gyerekek egészségre nevelésében ez nagyon fontos (és a prevenciós pedagógia egy fontos eleme) lenne, ráadásul elméletileg csökkentené a túlsúlyos gyerekek számát. De ez a cél elérhetetlen mindaddig, míg a gyerekeknek napi 7-8 tanóra után még van egy tesi, illetve amíg nincs hozzá megfelelő infrastruktúra (sok iskolában ugyanis nincsen tornaterem, vagy nincsen elegendő tornaszer).

G.P.: Hát erről nagyon hosszan tudnánk beszélgetni. Bízom benne, hogy lesz még rá alkalmunk a jövőben. Köszönöm szépen a válaszaidat!

T.P.: Köszönöm szépen a kérdéseket! A támadások után felüdülés volt ezekre válaszolni.

1 hozzászólás

  1. Kedves Péter! Aki ismer megismerhette véleményedben hogy felnőttél és megtudod kulturáltan védeni azt ! Úgy gondolom méltón büszkék lehetnek rád Papa -mama -szüleid és mások és az a közösség amelynek tagja vagy ! Gratulálok ! És további sok sikert kívánok !Ü D V ! Mórocz István Ferenc

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük