Olcsó ételek, extenzív történelem, alacsony turistavonzás – fedezzük fel közösen a lengyel tejbárokat

Oszd meg!

Akik már korábban jártak Lengyelországban és belevetették magukat az ország konyhai kultúrájába, azoknak ez a cikk nem fog sok újdonságot tartalmazni. Azonban amennyiben a kedves olvasónak még nem volt lehetősége meglátogatni északi testvérországunkat, viszont tervezi a jövőben, akkor mindenképp tudom ajánlani ezen írás áttanulmányozását, ha utazása során kiadós és olcsó, de legfőképp egy ízig-vérig lengyel kulináris élményben szeretne részt venni.

Természetesen, amiről beszélek, az nem más, mint az országszerte elterjedt „bar mleczny”-k, azaz tejbárok rendszere. A nevével ellentétben egy tejbárban nem csupán tejtermékeket, hanem minden, a lengyelek körében elterjedt, reggeli és ebéd során fogyasztott finomságokat lehet megtalálni. Mielőtt mélyebben belemegyünk, hogy hogy is néznek ki ezek a menzaszerű éttermek manapság, tekintsük át először is a történelmét.

A legelső tejbárt egy Stanisław Dłużewski névre hallgató, tejtermékeket forgalmazó lengyel farmer nyitotta meg 1896-ban Varsóban, a város központjában található Nowy Świat utcában. A tejbár elnevezés ebből adódik, hiszen eredetileg főleg tejet, valamint egyéb tejre és tojásra alapuló ételeket lehetett itt vásárolni. Az első világháború befejezése és a Lengyel Köztársaság újbóli létrejötte után a tejbárok országszerte virágzásnak indultak, az általános rossz gazdasági körülmények és szegénység miatt. Ezekben az éttermekben már akkor is gyorsan és olcsón lehetett ebédhez jutni, aminek következtében nagy hírnévre tettek szert a lengyel nép körében. A második világháború után és a kommunista korszakban némileg romlott a tejbárok megítélése. A folyamatos ételhiánnyal és magas árakkal küzdő nemzetben nem igazán lehetett találni rendes éttermeket, ezért egyedüli alternatívaként ezek maradtak, ha az ember nem akart (vagy hiány miatt nem tudott) magára főzni. Mint a kommunizmusban úgy általában, itt is a mennyiség a minőség felett elve érvényesült. A rezsim hátára vette a tejbárok rendszerét, államosította a már meglévő helyiségeket, illetve sok újat is létrehozott. Emellett pedig állami támogatást kezdett nyújtani az éttermek fenntartásához, amely még ma is létezik, innen erednek az alacsony árak napjainkban is.

A 90-es években a pluralista demokrácia rendszerének visszaállítása és az ország újbóli megnyitása után a tejbárok népszerűsége zuhanásba kezdett, ahogy új, eddig idegen és elérhetetlen ízek és ételek érkeztek Lengyelországba, vérfrissítést hozva a nemzet gasztrokultúrájába. A 2010-es évek óta azonban lassan, de folyamatosan újból növekedésnek indultak a tejbárok látogatottsági mutatói, mindez a mai napig megfigyelhető. Na de hogy is néz ki manapság egy klasszikus tejbár?

Mivel jelenleg Erasmus félévemet Varsóban töltöm, lehetőségem volt személyesen is kipróbálni ezen intézményeket, így saját tapasztalatom alapján tudok nektek beszámolni. Eddig 3 különböző tejbárt látogattam meg, ezekről fogok most részletesebben írni. Az első gondolata az embernek amikor belép az étterembe, hogy ez az egész olyan, mint egy menza. Két részből áll belül, az egyik az étkezőterület, ahol asztalok és székek vannak elhelyezve szépen egymás mellett, a másik pedig a konyhai rész, ahol az ember leadhatja a rendelését és átveheti azt. Először is el kell döntened, hogy mit szeretnél enni. Már itt elkezdődnek a problémák, mivel a legtöbb tejbárban csak lengyelül vannak kiírva a kapható ételek, ezért nyúlunk is egyből a Google Translate-hez, ha csak nem rendelkezünk lengyel nyelvtudással. Egy átlagos ebéd során a rendelés valamilyen levesből, főételből, és innivalóból áll.

Levesek terén van bőven választás, sok számunkra ismerős is lehet. A leggyakrabban kirendeltek közé tartoznak az olyan lengyel specialitások, mint a céklaleves, avagy idegen nevén borscs (ami eredetileg ukrán) vagy a żurek, amit virslivel és/vagy tojással esznek. Ha hazai ételeinkhez közelebbi ízeket szeretnénk kipróbálni, akkor kérhetünk paradicsomlevest is tésztával (zupa pomidorowa z makaronem), vagy a nálunk is közkedvelt csirkehúslevest (rosół).

Főételek terén is van mit bőven válogatni. Ha egy lengyel klasszikust szeretnénk kipróbálni, mindenképp a pierogi felé kezdjünk el kacsintgatni. Ezek kicsi töltött tésztagombócok, típusaikat és neveiket a töltelék alapján különböztetjük meg. Ezekből a legelterjedtebb a burgonyával és túróval töltött pierogi ruskie, de választhatunk hússal töltöttet is, vagy ha édesszájúak vagyunk, akkor létezik lekvárral töltött, cukrozott pierogi is. A gombócokon kívül természetesen vannak más kiváló főételek is, ilyenek például a paradicsomos szószban tálalt, káposztába tekert darálthús (gołąbki), a különböző ízesétesekkel megtöltött sós palacsinták (nalesniki), vagy a klasszikus rántott szeletek sertésből vagy csirkéből (kotlet schabowy illetve kotlet drobiowy), krumplival (ziemnaki) és vegyes salátával (surówka) tálalva.

Ha megvagyunk az ételek kiválasztásával, nem árt, ha valami frissítő üdítőt is hozzáadunk a menühöz. Én a kompotot tudom ajánlani, ami magyar nevével ellentétben nem egy mellékétel, hanem valójában egy gyümölcsital. Ez úgy jön létre, hogy különböző gyümölcsöket raknak a vízbe, megcukrozzák, majd engedik, hogy átvegye a víz a gyümölcs zamatát. Ha jól készítik el, akkor egy finom, gyümölcsös, de nem túl édes ital alakul ki belőle, amit évszaknak megfelelően hidegen és melegen is lehet fogyasztani.

Ha kiválasztottunk mindent a menüről, akkor irány a konyhapult, ahol egyéni módon le kell adni a rendelést a konyhának. Ha az ember beszél lengyelül, ez természetesen nem probléma. Amennyiben nem rendelkezünk megfelelő nyelvtudással, akkor megpróbálhatjuk angolul, vagy fel is olvashatjuk az étellapról a kívánt tartalmakat, reménykedve, hogy megértik szörnyű kiejtésünket. Amint ezzel megvagyunk és kifizettük rendelésünket, kapunk egy papírkát, amely tartalmazza a megvásárolt ételeket. Ezt majd később kell bemutatnunk, mert beletelik egy pár percbe mire elkészülnek ebédünkkel. Ha ez megtörténik, azt modern éttermekben egy képernyőn jelzik számunk felmutatásával, tradicionálisabb helyeken pedig belekiáltják a tömegbe a rendelés számát és tartalmát, nekünk ezt felismerve kell visszabandukolni a pulthoz és átvenni lakománkat.

Az étel kiszállításához szükséges tálcát, illetve elfogyasztásához kellő evőeszközöket mind magunknak kell kiválogatnunk a konyhapult mellett elhelyezett tartókból. Ezután pedig nincs más, csak keresni egy üres helyet és elfogyasztani ebédünket. Sok esetben előfordulhat, hogy nincsenek teljesen üres asztalok, ezért ne féljünk odaülni egy ismeretlen mellé, ez teljesen normális ezeken a helyeken. Az étkezés végeztével visszavisszük tálcánkat az egyik tartóba, majd jóízűen és boldogan távozunk a tejbárból.

És mindez mennyibe kerül? A legtöbb tejbár esetén én azt tapasztaltam, hogy a levesek 5 zloty körül (kb. 450 forint), míg a főételek adagtól és komplexitástól függően 8 és 16 (utóbbi esetben tartalmazza a köreteket is) zloty között mozognak (700 és 1400 forint között). A kompot ital általában 2 zloty szokott lenni (170 forint). Mindent összesítve, levessel, főétellel és itallal együtt lehetséges 16 és 22 zloty (1400 és 1900) forint között jól lakni ezeken a helyeken, ami szerintem a magyar átlaghoz képest is kifejezetten olcsó, nemhogy a nyugati éttermi árakhoz viszonyítva. Alább mellékelek pár képet saját rendeléseimről, melyek mind nagyjából 17-18 zloty között alakultak végül (1500-1600ft).

A lengyel tejbárok mindenképp különlegesek és meglepően színvonalas gasztronómiai élményt tudnak nyújtani az éhes vendégeknek. Amennyiben a jövőben Lengyelországban jársz és elkezd korogni a gyomrod, felejtsd el a gyorséttermeket, helyette üsd be a Google Maps-be hogy „bar mleczny” és egyél jó ételt, jó áron, miközben megtapasztalod a lengyel hétköznapok egy szeletét is. Köszönöm szépen, hogy végig olvastad a cikket, amennyiben lesz rá kereslet, úgy a jövőben nagyon szívesen beszámolok a lengyel étkezi szokások mellett az italfogyasztási normákról is, hiszen mint Erasmus diák, már ebben is gyűjtöttem megfelelő mennyiségű tapasztalatot az elmúlt hetekben. Addig is dzień dobry i do widzenia!