Ahogy azt valószínűleg minden olvasó tudja, Magyarországon az oktatás nagyon gyenge lábakon áll, nem csak a tanterv nincsen eléggé átgondolva, de a tanárok helyzete is csak rosszabbodik. Egyre több tanárt bocsátanak el munkahelyükről, csupán azért, mert kiállnak egymásért és önmagukért, a béreik alacsonyak, nagy átlagban nem felelnek meg egy diplomás bérének. Ezen a héten is, úgy, mint ezelőtt is pár alkalommal, a tanárság sztrájkolt, a diákok pedig tüntetéseken kiálltak tanáraikért. Ezeken a tüntetéseken kérdeztük meg diáktársainkat, hogy mit gondolnak a sztrájkról, szerintük mivel lehetne javítani a tanárok helyzetét, és hogy vajon mi lesz ennek az egész problémának a végkimenetele.

A diákok véleménye a helyzetről

“A tanárok megtisztelésének hiánya felháborító, annak ellenére, hogy társadalmunkban mennyire meghatározó szerepet játszanak.”

“Ennyi erővel akár be is szüntethetnénk az oktatást, és mindenki mehetne robotolni egy gyárban.”

“NINCS TANÁR, NINCS JÖVŐ!!!”

“Hogyan leszek gyógyszerész, ha nincsen biosz tanárom?”

“Ha nem a jövőre költünk, hanem stadionra akkor az egész nemzetünk elvész a múltban.”

“Már nincs is kedvem bejárni egy olyan helyre, ahol csak azért tanítanak, hogy legyen mit az asztalra tenni és nem azért, hogy nekünk pedig legyen kedvünk dolgozni mindezért.”

“Én is tanár szeretnék lenni, de így már jobban elgondolkozom azon, hogy asztalosnak állok.”

A diákok javaslatai a helyzet megoldására

“Minden kirúgott tanárt visszaállítani a munkájába, és megemelni a fizetésüket legalább 20%-al, de a legjobb az lenne, ha kétszer ennyit keresnének.”

“Javasolni tudok bármit, de nem hinném, hogy sokat segítene, szerintem a kormánynak kéne elgondolkozni, hogy mit akar, de sajnos az ő döntésüket nem nagyon lehet megváltoztatni, remélem meggondolják magukat és megadják mindazt amire a tanároknak szüksége lenne: megtisztelést és béremelést.”

“TÖBB ZSÉT A TANÁROKNAK!!!”

“Szerintem nem elég az, ha a tanárainknak megemelik a bérét, hiszen ezzel nem lehet elérni azt, hogy teljesen eltekintsenek attól, ahogy a kormány velük bánt, ez egy örök mélypontja lesz az oktatásnak, amit senki sem fog elfelejteni.”

A diákok gondolatai a helyzet végkimeneteléről

“Itt nincs olyan, hogy majd lesz valami, ha nem cselekednek gyorsan, és nem érjük el azt, amit szeretnénk, akkor az ország jövőjének befellegzett.”

“Szerintem nagyon kevés az esély arra, hogy bármi is megváltozik.”

“Sokan vagyunk, és nagy a hangunk, remélem, ez eléggé meggyőző lesz.”

“Bármi megtörténhet.”

“A mi iskolánkat ez a helyzet nem nagyon fenyegeti, a tanárainkat nem rúgathatják ki, de az ismerőseim és barátaim más iskolákból mit fognak tenni, ha nincsen tanáruk? Lesz akkor pár iskola az országban, ahol a társadalmi elit tanul, a többiek meg mehetnek valami szakképzést elvégezni.”

Ahogyan azt a diákok is elmondták, az oktatás helyzete vészes, de akár még menthető is, van aki pozitívan áll hozzá a fennálló helyzethez, van aki inkább pesszimista, de mindenki egyet ért abban, hogy változás kell, vagy elvész a jövőnk. Ahogy az azóta már-már szlogenné vált szófordulat is mondja: NINCS TANÁR = NINCS JÖVŐ!

borítókép: Dián Ákos