Vajon mit tudnak rólunk a közösségi médiák?

Oszd meg!


A netflix évről-évre egyre jobb és jobb tartalmakkal lát el minket. Nemrég néztem meg a Szociális dilemma című dokumentum filmet ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet.

Elmesélem, hogy miért ajánlom mindenkinek ezt a nagyon mély és informatív filmet.

 

A netflixes srácoknak sikerült kamerák elé ültetni azokat az embereket akik azért feleltek, hogy a Facebook, insta, és még a többi ehhez hasonló oldal, úgy nézzen ki ahogy ma láthatjuk. Ezek az emberek hosszú órákon keresztül meséltek arról, hogy hogyan, s miként dolgoztak azon hogy ezek az oldalak minnél jobbak és addiktívabbak legyenek.

Miért vállalták ezt az interjút? Miért döntöttek, úgy, hogy mesélnek a volt munkaadóik legsötétebb titkairól?

A volt alkalmazottakat elborzasztotta, hogy ezek a techóriások mekkorára nőttek, és hogy mekkora felelősség került a kezükbe. Az emberiség jelentős részének van már okostelefonja, és azon internet hozzáférése, ezzel gyakorlatilag azonnali kapcsolódási pontot jelent a világhálóra. Mint mindenért, ezekért is fizetnünk kell. Csak itt az a különbség, hogy a regisztrációnál, nem a bankkártya adatainkat kell megadnunk, hanem a folyamatos használatnak köszönhetően, gyakorlatilag egy digitális avatar épül rólunk, amiről nem sok mindent tudunk.

A közösségi oldalak pedig ezekkel az avatarokkal kereskednek. A helyadataink alapján látják, hogy milyen éttermet, színházat, vagy mozit szeretünk. Tudják, hogy milyen oldalakat látogatunk. Tudják, hogy miket vásárolunk, vagy éppen miket hordunk. Ezek az infók alapján épül fel a hírfolyamunk. Ez azt jelenti, hogy ritkán vagy szinte soha nem fogunk olyan tartalommal találkozni ami a mi véleményünkkel nem egyezik. A mesterséges intelligenciának köszönhetően pedig ez a folyamatos adás-vétel hihetetlen mértékben fejlődik.

A legtöbb megszólaló szakember jelenleg azért küzd, hogy ezek az oldalak etikusabban bánjanak az adatainkkal. Mivel viszonylag egy friss iparágról van szó, így még nem alakultak ki azok a szigorú szabályozások mint ami például a gyógyszeriparra jellemzőek. A világ talán először akkor kapta fel a fejét, amikor a Cambridge Analytica botrány kirobbant. A döntéshozók akkor kezdték el valójában komolyan venni az ügyet. Ez a tanácsadó cég a Facebookot kihasználva hozott létre ezekre a digitális avatarokra szabott, célzott politikai hirdetéseket. Így számos politikai kampányt tudtak sikeresebbé tenni. Itt felmerül az a kérdéskör is, hogy gyakorlatilag ma már pénzért cserébe, képesek lehetünk arra, hogy erőszakos eszközök nélkül tudjuk befolyásolni a demokrácia intézményét

A filmben egy család mindennapjait követhetjük végig miközben mennek az interjúk. Láthatjuk, hogy hogyan rombolja szét a meghitt családi vacsorát a telefonhasználat. Láthatjuk lépésről, lépésre, hogy egy fiatal fiú érdeklődési körére mekkora hatással van az amit lát az interneten. Láthatjuk, hogy hogyan radikalizálódik politikailag, hogyan állítja be az életét olyannak aminek láttatni szeretné. 

A film maga esztétikailag, és rendezői szempontból is jól lett összerakva. Pont annyi információ hangzik el benne amit még képes a néző 90 percben felfogni. Maga az oldalak működése pedig pont úgy van ábrázolva képileg mint ahogy valójában működnek. Nekem nagyon újszerűnek hatott ahogy a dokumentarista jelleget keverték fantázia elemekkel( itt a leforgatott filmes betétekre gondolok). Ez a két vonal kéz a kézben járva érzékelteti az ügy fontosságát. A szakemberek nem vesznek el a részletekben. Közérthetően fogalmaznak, úgy, hogy mindenki megértse. Összeségében remek munkát végeztek a film készítői, véleményem szerint ilyen jó dokumentumfilm ritkán készül manapság, és az egy plusz adalék, hogy aktuális témáról van szó.

Zárásképpen pedig azoknak figyelmébe ajánlom, akik tudják magukról, hogy  huzamosabb időt töltenek el ezen oldalak használatával. Mikor megnéztem, döbbentem rá arra, hogy mennyire képesek befolyásolni a józan ítélőképességemet. Ez az film amit családostul érdemes megnézni, és utána pedig megbeszélni a látottakat. Ez az a film amelyet érdemes iskolába is bevinni és levetíteni egy osztályfőnöki óra keretében. Az üzenete pedig az, hogy mi használjuk ezeket az oldalakat, és ne ők hasznájanak minket.