Szerintem aki azt mondja, hogy egy 3 főnél nagyobb csoportban mindig, mindenben egyet lehet érteni, az vagy hazudik vagy téved. De valamiért a vitákat igyekeznek a felszín alatt tartani. Igazából lövésem sincs, hogy miért, én egy egész cikket szenteltem annak, miért nem rossz dolog a vita (sőt inkább épp ellenkezőleg). Nagyon érdekes lenne tudni, milyen viták vannak például az egyes pártokon belül. De ha ezek kitudódnának, mindjárt károgna a sok hülye, hogy „Vita a párton belül! Bomlik az egység!”.
Én sosem terveztem azt hazudni, hogy a Millenna újságnál mindig mindenki egyetért. Én például szerintem több olyan cikket írtam, amivel senki más nem ért egyet a szerkesztőségen belül, mint olyat, amivel egyetértenek (kiemelném például a választójogi korhatárról szóló cikkemet). Ez igazából sem őket nem zavarja, sem engem, hiszen a legfontosabb dologban egyetért mindannyiunk: a véleményszabadság egy csodás dolog.
Ezért most egy olyan cikkel készültem, mely vitába száll az egyik Millenna-szerző, Tallér Evelin cikkével. Ez a transzfóbiáról szól, és már a vasarnap.hu nevű, úgynevezett keresztény, valójában fundamentalista és a szeretetet hírből sem ismerő oldal is szemlézte. A cikk foglalkozott Varga Judit nőnapi Facebook bejegyzésével, valamint a superstraight mozgalommal, mint a transzfóbia aktuálisan kiemelt eseteivel. Kezdeném azzal, amivel egyetértek: a transzfóbia rossz dolog, nem szabad senkit elítélni azért, mert nem olyan nemű szeretne lenni, mint amilyennek született. Az „ellenzők” (idézőjelben, mert szerintem természeti jelenségeken nincs mit ellenezni – ahogy a villámcsapást nem lehet ellenezni, úgy a transzszexualitást sem) attól félnek, ha elfogadjuk a transzszexualitást, akkor több lesz a transzszexuális, mi több, egyes szülők át fogják operáltatni a gyerekeik születési nemét. Előbbire tudományos cáfolatok garmadája áll rendelkezésünkre (pl. Rice doktor és társai szerint a szexualitás epigenetikailag meghatározott a születéstől kezdve), utóbbi pedig szerintem mondvacsinált baromság.
Tallér Evelin cikkében azt írja a superstraight mozgalomról:
„Mindennek a lényege, hogy egy olyan nemi identitást akar takarni, amelynek tagjai csak a cisznemű, ellentétes nembe szerelmesek (azaz olyan heteroszexuális emberek, akik csak olyan iránt éreznek vonzalmat, akiknek a biológiai neme megegyezik a társadalmival, lásd: LMBTQ kisokos). Ám azt hiszem, nem kell bővebben kifejtenem, hogy ez a gondolat miért szörnyű.”
Hát pedig kifejthette volna, mert bevallom, nekem, aki semmit nem tudok ezen mozgalom kialakulásának körülményeiről, gőzöm sincs, mi ebben olyan szörnyű. Lehetségesnek tartom, hogy a superstraight fogalmat megalkotó személyek tettek korábban transzfób nyilatkozatokat (bár szerintem manapság sok olyan nyilatkozatot vagy személyt is transzfóbnak bélyegeznek, aki nem az, pl. J. K. Rowling). Az azonban, hogy egyesek csak olyan személyekbe tudnak szerelmesek lenni, akinek a biológiai és társadalmi neme megegyezik, nem szörnyű gondolat, hanem ezt hívják véleményem szerint heteroszexualitásnak (vagy homoszexualitásnak, ha azonos nemű az illető). Nem tudja az ember tudatosan befolyásolni, ki iránt érezzen vonzalmat. Ez a szervezetünkbe van kódolva, epigenetikailag meg van határozva (ld. Rice cikkei). Mindenkinél más szempontok alapján választja ki a szervezete, hogy érez-e vonzalmat vagy sem, és meggyőződésem, hogy a nemi szervek igenis fontos szempontot jelentenek a legtöbb embernél, és valójában azok fognak külön csoportot képezni az LMBTQ-n belül, akik számára érdektelen a vonzalom szempontjából, hogy milyen nemi szervei vannak a másiknak (és szerintem ezeket is pánszexuálisnak hívjuk, amiről egyébként a szóban forgó szerző írt is egy LMBTQ kisokosban). Attól, hogy valaki a 170 cm magasság feletti fiúkhoz vonzódik, nem lesz alacsonyfób. Attól, hogy valaki a 70 kg alatti lányokhoz vonzódik, nem lesz kövérfób. Attól, hogy valaki a fehér bőrű férfiakhoz vagy nőkhöz vonzódik, nem lesz… rasszista, vagy nem tudom. Szimplán az ő szervezete így működik.
Persze akkor joggal merül fel a kérdés, hogy miért is van szükség a superstraight fogalomra. Hát, véleményem szerint semmiért. Ilyen alapon létezne „supergay” meg minden egyéb is, de azért érezzük, hogy ez már kezd kicsit abszurd lenni. De attól még, hogy valami felesleges, nem lesz szörnyű. Számos más felesleges fogalmat is tartalmaz az LMBTQ listája, az említett kisokos is javarészt ilyenekből áll (pl. demiszexuális, omniszexuális meg ilyenek), ezek miatt írta Varga Judit is, hogy „egy olyan világban, ahol már bárki szabadon választhat a majdnem száz féle nem közül” (nem mintha mentegetni akarnám, ő és a kormány valóban aktívan homofób és transzfób).
A szerző nehezményezi viszont, hogy „odáig is elmennek, hogy saját magukat az LMBTQ mozgalom tagjainak vallják”. Ez tehát azt jelenti, hogy ez a csoport úgy döntött, egy csónakban akar evezni a transzszexuális emberekkel. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy ne legyenek transzfóbok. Akarna egy transzfób tagja lenni az LMBTQ közösségnek? Kötve hiszem. Ezen kívül szerintem nincs olyan szempont, mely valakit alkalmatlanná tehet arra, hogy az LMBTQ közösség tagja legyen. Ha a szerző szerint az LMBTQ közösség „nem az utálatra, hanem a szeretetre és egymás elfogadására épül”, akkor milyen alapon rekeszt ki bárkit belőle?
Az LMBTQ, amellett hogy egy csoport, egy ideológia is. Nem olyan ideológia, mint a kereszténység, melynek van központi dogmarendszere, szent könyve, sőt országa és vezetője, hanem egy ennél jóval diffúzabb ideológia, melyben ahányan vannak, annyiféleképpen gondolkozhatnak a világról. Mégis vannak olyan gondolatai, melyben a teljes közösség egyetért, kiemelendő ezek közül az embertársainkkal szembeni tolerancia, az eltérő életutak elfogadása, az ítélkezés helyett a kérdezés. Ez az ideológia szerintem jó, minél több embernek el kellene sajátítania, még a heteroszexuális társadalomnak is. Úgy gondolom, semmi akadálya, hogy heteroszexuális embereket is az LMBTQ közösség tagjának tekintsünk, valójában szerintem akkor lenne teljes a mozaikszó, ha azt átírnánk HHBTQ-ra (ahol a két H betű a heteroszexuálisokat és a homoszexuálisokat jelöli). Hiszen pontosan erről szól ez az ideológia: nem kell másképp megítélni senkit olyan alapon, hogy milyen nemű és hogy kihez vonzódik. Akkor ez bizony a heteroszexuálisokra is igaz kell, hogy legyen.
Én úgy gondolom, a transz-lobbi átesett a ló túloldalára, és szerzőtársam ezt a rossz példát követi. Szerintem igenis ki lehet mondani, J. K. Rowling példájánál maradva, hogy a nők menstruálnak. Szerintem nem lesz semmilyen-fób senki, aki nem figyel minden egyes megszólalásában minden egyes 0,3%-os kisebbségre, mert ilyen alapon mindenki minden-fób. A nemzetközi transz-lobbi a túlérzékenységből elkövetett megbélyegzésekkel csak önmagát hitelteleníti el, hiszen pontosan a megbélyegzés ellen harcol. Rossz fényt vet ráadásul azokra a transzszexuálisokra is, akik tisztában vannak vele, hogy ők egy 0,3%-os kisebbség része (adat forrása: Wikipédia), és a nyilatkozatok általában igenis a többségi társadalomról szólnak (amivel semmi baj nincs).
Nekem az a benyomásom, hogy a világ általában egyre elfogadóbb a normálistól eltérő szexuális működéssel szemben. Nyilván ezt egyes LMBTQ-aktivisták is érzik, hiszen láthatóan a kákán is a csomót keresik. Aki már csak egyes nyilatkozatok transzfóbnak bélyegzésével tud harcolni, jobban tenné, ha a figyelmét átirányítaná valós problémáinkra, akár más országokban tapasztalható, valódi és súlyos transzfóbiára és homofóbiára, akár a klímaváltozás problémájára.
