Hogyan keress sok pénzt rövid idő alatt?
- Tervezz meg és hozz létre bármilyen terméket (lehet hulladék is)!
- Adj hozzá egy kis LMBT+ propagandát bármilyen formában, bármilyen mennyiségben!
- Minimalizáld a reklám-költségeket, és figyeld, ahogy az apokalipszist a homoszexuálisok hálószobájában felfedezni vélő szélsőjobboldali politikusok, szervezetek és rockegyüttesek elvégzik helyetted a munkát!
- Eddigre már nagyon nagy lesz az eladott mennyiség, de készülj fel, hogy az LMBT+ társadalom védelmére kelő, egyébként a fasisztákhoz hasonlóan vérengző, csak épp az ő vérüket (legalábbis verbálisan) kívánó polgárok és politikusok maximumra juttatják a marketinget!
- Gazdagodj, ameddig a bankszámláid bírják!
Ez a recept eddig minden próbát kiállt. Legutóbb egy gyerekmesékből álló könyv tört a sikerlisták élére, hála annak, hogy Dúró Dóra ledarált egy példányt, majd az Instagram-társadalom ízekre szedte a politikusnő közösségi oldalát. Mindennek az volt az oka, hogy a könyvben található egy (vagy több) olyan történet, mely egyes szereplői azonos nemű szerelmesek (nem helyénvaló a „homoszexuális” szó használata, hiszen szexualitásról szó sincs).
De nem kell, hogy a terméknek bármi köze legyen ehhez a természeti jelenséghez. Alig több, mint egy éve, hogy egy népszerű üdítőt gyártó cég azt írta plakátjaira, hogy „love is love”, mire Toroczkai László kiöntött egy üvegnyit ebből az üdítőből az aszfaltra, ami persze nem röpítette annyira az egekbe a profitot, mint a mesekönyv esetén, de a közbeszéd még hetekig ettől volt hangos, ami egész biztosan nem ártott a cégnek.
Tehát az LMBT+ propaganda a következő okokból hoz sok-sok pénzt:
- A marketingköltségek eltűnnek.
- A szélsőjobboldaliak, valamint a melegpártiak által biztosított ingyen marketing sokkal hatékonyabb, így jóval nagyobb eladott mennyiségre számíthatunk.
(A jelenség, hogy a világnézetből egyesek üzletet csinálnak, nem ismeretlen: Luther Márton wittenbergi flashmobjáig (1517) a katolikus egyház búcsúcédulákat árult pénzért azért, hogy a vevők bűnbocsánatot kapjanak, és haláluk után a Mennyországba kerüljenek.)
A mesekönyv ledarálója szimbolikus üzenetet kívánt közölni, világnézetének egy szeletét. Akik a ledarálás ellen emelték fel a hangjukat, ezt a szimbolikus üzenetet értik, a saját világnézetüket ezzel szemben határozzák meg, sokan azért vették meg a könyvet, hogy bebizonyítsák, abban semmi veszélyes nincs. Egyik oldal sem veszi észre, hogy miközben ezeket az üzeneteket harsogja, néhány ember üzleti érdekeit szolgálja ki, akik valószínűleg pontosan ezért csempészték ezt a témát a termékükbe. Megfigyelték ugyanis, hogy a média és a pártok ugranak mindenre, ami LMBT+ tematikát tartalmaz. Ennek az az oka, hogy bár az LMBT+ csoport közel sem veszélyes, valamint ezzel ellenben közel sincs annyira diszkriminálva, mint amennyire egyesek megpróbálják azt eladni, a legnagyobb érzelmi töltete mégis ennek a témának van, hiszen a 21. században a világról alkotott kép mércéje az, hogy valaki elítéli, vagy elfogadja az LMBT+ csoport létezését.
Vegyük észre, hogy a legintenzívebb érzelmeket ez a téma váltja ki belőlünk, ennek ellenére korántsem ez a legfontosabb (az üdítőgyár esetén pl. sokkal fontosabb, hogy tevékenységükkel műanyagpalackokba fojtják a bolygót). Ettől függetlenül persze lehet és kell is beszélni róla, de véleményem szerint azt is észre kell vennünk, ha valaki a mi véleményünket akarja felhasználni a terméke reklámozásához. Tudatosan döntsünk, hogy a világnézetünk közvetítéséhez valóban szükségünk van-e arra, hogy valami vadidegennek profitot termeljünk. Mert szerintem nincs.
Dúró Dórától pedig tartsuk távol a Fehérlófia című mesét, melyben a főszereplő szülei nem egy azonos nemű pár, hanem egy ló, akinek ráadásul párja sincs. Még a végén azt is ledarálja.
