Valószínűleg mindenki látott már elefánttal és szamárral ellátott politikai karikatúrákat, amelyek szatirizálni kívánják az amerikai kétpártrendszert. Ezeket egy német-amerikai karikaturista, Thomas Nast hozta létre, szimbolizálva a Demokratákat, mint bátor és okos szamarat és a Republikánusokat, mint tiszteletet parancsoló, erős elefántot. De miért csupán két állat ismert világszerte egy olyan országban, ahol több mint 330 millióan élnek?
A cikk nem kíván állást foglalni a pártok között, elsősorban az amerikai politikai rendszer ismertetése a cél, és az, hogy minél többet tudjunk meg arról, mi is történik körülöttünk a világban, ezzel egy tágabb értelmezést kapunk az élet különböző aspektusairól, nem utolsó sorban pedig saját véleményünk is formálódhat.
Többször vezetett már félreértéshez, miért nem elég egy elnökjelöltnek az amerikai választáson az, ha országosan többen szavaznak rá? A válasz a winner-take-all (magyarul a győztes mindent visz) elv, ami hazánk választási rendszerében nem jelenik meg, így elsőre bonyolult lehet. Az elnök és alelnök választása közvetetten történik, elektorok választják őket. Az elektori rendszer szerint minden államnak annyi elektora van, ahány szenátora és képviselője összesen a Kongresszusban. A választási rendszer lényege, hogy az a jelölt nyeri el az állam összes elektori szavazatát, aki a legtöbb szavazatot szerzi az adott államban – a korábban már említett elv szerint. A legnépesebb államokban van a legtöbb elektor, ezért gyakori az elnökjelölteknél, hogy a “nagyobb” államokat próbálják maguknak megszerezni, bár az elektorok száma a tíz évente megrendezett népszámlálási adatok alapján alakul ki, így ezek időnként változhatnak. Természetesen, mint minden országban, itt is területenként látható egyfajta homogenitás, bizonyos mintázat, ami a szavazási preferenciát illeti. Vannak biztos államok, akikről több amerikai választás után kijelenthetjük, hogy hosszú ideje töretlenül egy pártra szavaznak, ilyen például Texas, aki 1980 óta szilárdan kiáll a Republikánus Párt mellett, míg New York szinte minden elnökválasztásnál a Demokrata Párt jelöltjét támogatja. Ebben a tekintetben az egyik fő feladatuk a jelölteknek a bizonytalanok meggyőzése, azokra a billegő államokra kell hatniuk, akiknél nem lehet tudni, melyik pártot támogatják majd, mint például Pennsylvania, Nevada vagy akár Arizona.
De miért ilyen egyértelmű, hogy vagy Republikánus, vagy Demokrata lehet csak egy állam? Több oka is van a kétpártrendszerűségnek, amelyek hosszú történelmi és strukturális okokra vezethetőek vissza körülbelül az 1800-as évektől. A legszembetűnőbb ok a pénz, ugyanis a hirdetések, kampányok drágulása a kisebb pártokat korlátozhatja, mivel alacsonyabb költségvetésből dolgoznak és a szimpatizánsaik által kapott támogatások sem feltétlen elegendőek. Ez persze ma már kevésbé hathat relevánsnak elsőre, hiszen az interneten szinte bárki elérhet emberek millióihoz, ha felkapja az algoritmus, mégis jobb, ha emlékezünk: az internet, a média soha nem lesz egészében objektív, így egy kisebb, kevésbé elfogadott pártnak mindig nehezebb lesz érvényesülni. Emellett a korábban említett a győztes mindent visz elv is számottevő, mivel minden olyan szavazat, ami nem a győztes párthoz kerül, elpazaroltnak tűnhet. Itt nincs második vagy harmadik helyezett, csupán egyetlen győztes, emiatt a mai amerikai társadalom hajlamos elfelejteni, hogy a két legnagyobb párt mellett vannak mások is, más nézetekkel és prioritásokkal. A kisebb pártok pedig attól félve, hogy a süllyesztőben végzik, esetlegesen teljesen fel kell számolniuk magukat, a két oldal egyikéhez csatlakoznak, reménykedve, hogy kapnak valamilyen szintű befolyást a későbbiekben.
Habár a győzelmet mindig a két legnagyobb párt éri el végül, számos kiemelkedő eset van, amikor egy kisebb párt széleskörű támogatottságot szerez. George Wallace például, aki Alabama 45. kormányzója volt, 1962-ben indította el kampányát az Amerikai Független Párttal. Ez az időszak az amerikai polgári jogi mozgalom előrehaladásának időszaka volt, Wallace pedig erőteljesen ellenállt a feketék és fehérek közötti iskolai integrációnak (érdekesség, hogy az 1963-as próbálkozása, hogy megakadályozza a fekete hallgatók bejutását az egyetemre feltűnik több filmben is, ezek közül a Forrest Gump című film a legismertebb). A már akkor is politikai pályán lévő férfi a déli államok konzervatív politikai irányvonala mellett a polgárjogokkal szembeni ellenállás egyik legismertebb szószólója lett, kampányának központjában a szegregáció megőrzése állt („Segregation now, segregation tomorrow, segregation forever!” volt a híres jelszava, amit az állami választási küzdelemben gyakran használt). A feketék jogainak kiterjesztésére irányuló szövetségi törvényeknek is ellenállt, különösen az 1964-es polgárjogi törvénynek, amely a nyilvános helyeken történő szegregációt tiltotta be és az 1965-ös szavazati jogról szóló törvénynek. Habár nem nyerte meg a választást, nagy figyelmet kapott.
Egy másik jelentős harmadik párti jelölt Henry Ross Perot volt, aki több alkalommal is próbálta megszerezni a politikai középpontot. Perot a vietnámi háború alatt eltűntnek nyilvánított amerikai katonákról és hadifoglyokról folytatott vita során vált igazán aktívvá a politikában, magát mérsékelt irányzatú politikusnak tartotta. 1992-ben független pártként kezdte meg kampányát. Sajnos a végén pártja egyetlen elektori szavazatot sem nyert meg, de több mint 19,7 millió szavazatot kapott, ami az akkori szavazás 18,9 százalékát tette ki. A pártjának köszönhetően szemmel látható volt, pontosan hány amerikai elégedetlen az évek alatt kifejlődött kétpártrendszerrel.
Remélem, sikerült egy tisztább képet kapni mindenkinek, aki eddig bizonytalan volt az USA politikai rendszerének működését illetően. Az Amerikai Egyesült Államok választási rendszere rendkívül összetett, számos egyedi sajátossággal rendelkezik, mégis a működése és a pártok közötti interakció, mozgás nemcsak a politikai tájképet, hanem az amerikai társadalom legfontosabb kérdéseit is tükrözi, így a választások mindig kulcsfontosságú pillanatai az Egyesült Államok életének.
Kép forrása: freepik.com
