Ugyan még csak 2020 harmadánál járunk, bátran kijelentem, hogy az év legnépszerűbb, legfontosabb mémét máris megtaláltuk. Ez pedig a ma már szinte minden mémművelt ember által ismert ’coffin dance meme’. Aki esetleg nem ismerné, annak itt egy videómontázs, mert viccet nem magyarázunk:
Mitől lett ez máris az év méme?
A legfőbb ok kézenfekvő módon a globális járványhelyzet.
Az emberek napi szinten szembesülnek borzalmasabbnál borzalmasabb történetekkel a koronavírus kapcsán, ez pedig a bezártsággal párosulva rendkívül káros hatással van az ember pszichéjére. Természetes emberi reakció, hogy ebből kiutat keresve a humorhoz fordulunk és ezt a kollektív igényt testesíti meg a koporsómém is; így csinál az internet népe viccet a halálból, illetve szerencsére a videók többségében csak kisebb-nagyobb balesetekből, melyek többsége az emberek saját hülyeségén alapul. Így vonatkoztatnak el a készítők a jelenlegi teljesen kiszámíthatatlan, igazságtalan és kiszolgáltatott helyzettől. Ez persze így alapvetően a Darwin-díj hivatalos címere is lehetne, hiszen ők az emberi butaságból származó haláleseteket már 1993 óta listázzák. Érdekes módon a coffin dance alapanyaga sem friss videó: 2015-ben töltötték fel először a ghánai koporsóvivők (európaiak számára bizarr) táncos performanszát, mely közel hárommillió megtekintést ért el öt év alatt, azaz már korábban is viszonylagos népszerűségnek örvendett.
A recept azonban még nem volt tökéletes. Hiányzott hozzá a megfelelő zenei aláfestés, illetve az aktualitás. Február végén töltötték fel az első zenés változatot a TikTokra, melyben az EDM műfajú Astronomia zeng a videó alatt, mely az elnyújtott ‘dropjával’ tökéletes dinamikát biztosított a tartalomnak. Így már minden elem a helyén volt, megszületett a Coffin Dance Meme. Azóta több száz változat készült, az Astronomiát pedig már feldolgozták több remixben, 8-bites retróverzióban és shittyflute kiadásban is; egyelőre nem tudom elképzelni, hogy milyen releváns alapanyag tud annyira meta lenni, hogy shittyflute-változatot érdemelne… Végül még érdemes megemlíteni a legigényesebb feldolgozást, Cornelius Link középkori verzióját.
Természetesen ehhez is készült már bőven mém, elvégre az emberi élet jóval törékenyebb, rövidebb és erőszakosabb volt abban a korban. Talán pont ez a változat világít rá az emberi természetre a legjobban; nem ez az első eset a művészetben, hogy a halált humorral dolgozzák fel, mert máshogy nem lehet: Bocaccio Decameronja a 14. századi pestisjárvány időszakát eleveníti meg meglepő (relatív) könnyedséggel.
Végső soron pedig talán arra is rávilágít a mém, hogy a halált nem minden kultúra értelmezi egyformán. Más civilizációkban fehérbe öltöznek fekete helyett, Ghánában pedig sokan megünneplik valaki életét, esetleg vélt túlvilági folytatását. Az emberiség halálhoz való viszonya tehát közel sem egységes, így remélhetőleg megbotránkozás helyett elfogadjuk ennek a sokszínűségét is.
