Ezen cikk eredeti változata az Államvilág blogon jelent meg 2018-ban.
A gyerekjogok világnapjának alkalmából beszélnünk kell egy ritkán szóba kerülő problémáról, mely alapvetően felelős a Fidesz uralkodásáért, mivel az ellenzéki kudarc nem tudható be kizárólag a pártok bénaságának vagy a fideszes médiatúlsúlynak. Nem egydimenziós a probléma, de biztos, hogy a most következő szempontot az utóbbi időben egyre többen ismerték fel, de sem a pártok, sem a média, sem a társadalom egésze még mindig nem teljesen érti. Ez pedig a demokratikus oktatás hiánya, pontosabban ennek társadalmi következményei.
Persze egyeseknek nem világos, hogy miért is kellene 18 év alattiaknak beleszólniuk bármibe. A valódi probléma a választásokkor az állampolgárok tudata. A rendszerváltás, a fülkeforradalom, a demokrácia nem a szavazáskor dől el. Aki nem tudja, hogy a demokráciát eszik, vagy isszák, annak hiába kapcsoljuk fel a felelős választópolgár kapcsolót, többnyire vagy nem is szavaz és nem vesz részt a közügyekben, vagy ha igen, akkor szélsőségek mentén. Amennyiben nem csalták el az előző választást, a Fidesz és Jobbik kb. három és fél millió szavazója 70%-os részvétel mellett megmutatja, hogy a szavazópolgárok ~43%-a lényegében fasisztoid, de minimum erősen szélsőséges jobboldali pártokat támogat.
Megdöbbentő, hogy miközben Rogánék 20 000 minimum bűnözőgyanús embert telepítenek be, a társadalmat meg lehetett hülyíteni a migránsválsággal, migránsok nélkül. Oda jutottunk, hogy az emberek többsége szerint a migráns olyan, mint valami közönségesebb pokemon, mely bárhol felbukkanhat, és a rendőrség majd begyűjti az összeset Orbánnak hála. A szófiai Nyílt Társadalom Alapítvány 2018-as jelentése szerint Magyarország a 26-ik abból a 35 országból, ahol az álhírekre való fogékonyságot vizsgálták.
Boldogok a lelki szegények
Miért alakult ez így? A fiatalok demokratikus deficitjéről hallgatni mindenkinek kényelmes; a pártoknak sem most, sem korábban, az elmúlt húsz/száz évben nem volt érdekük demokratikus értékekre nevelniük az állampolgárokat, ellenkezőleg, jó munkaerő kellett, aki nem kérdez sokat, hiszen egyszerűbb úgy kormányozni. Szüless, dolgozz/adózz, halj meg, lehetőleg nyugdíjkorhatár előtt.
Ahogy a Kozmosz dal szól,
Mire fel ez a kétely, kis csermely mit csobogsz, gondolkodni túl orthodox.
Természetesen a tanárok nem csekély részének szintén nem érdeke az intézményi szintű elnyomáson változtatni. Sok iskolában a többség passzív beleegyezésével bántalmazó pedagógusok saját kis diktatúrájukat menedzselgetve kompenzálják nyomorúságukat, a diákokon levezetve a tehetetlenségüket és a tanári pálya valóban nehéz kihívásait, például a még mindig alacsony bérekért robotolást.
Tisztelet a kivételeknek, de az iskolarendszer legtöbb intézménye már a legelején kiöli a kíváncsiságot, az önállóságot és a kreativitást, és főleg nem tanítják meg a diákoknak az alapvető jogaikat, a politikai felelősségvállalást, nincsenek valódi érdekképviseleti fórumaik, ahol gyakorolhatnák a demokratikus mintákat, és nincs hatékony jogorvoslati lehetőségük sem, így teljesen ki vannak szolgáltatva egy olyan rendszernek, melyet soha, senki nem ellenőriz és minősít érdemben. Az orvosolatlan visszaélésekre, a nem kooperatív szerkezetre számos példa van.
Azokat a fiatalokat, akik ezt a rendszert bármilyen módon kikezdik, legtöbbször a lehető legerőteljesebben büntetik meg. Nekem a budapesti Fazekasban azért húzta le a magyartanárom az érettségim 58%-ra, mert megkértem, hogy tisztességesen beszéljen velem, és ne nevezzen erkölcstelennek, mert tüntetni mertem az ingyenes oktatásért. A fazekasos bántalmazásokról itt írtam bővebben.
Vissza a jövőbe
Az állami és intézményi szintű modern autoriter berendezkedés összekötése az iskolában a poroszok nagy találmánya volt. Krumplit tudni kellett számolni, de a gondolkodást a lexikális ismeretekre és az alapvető tudásanyagra korlátozták, hiszen a gyakorlati ismereteken túl minden más gondolat veszélyt jelenthetett volna a fennálló rendszerre. Ez pedig meghonosodott máshol is, a régióban meg így is maradt. Reálisan ezen a rendszerváltás után lehetett és kellett volna változtatni, csakhogy ehhez senkinek nem volt kedve. Így szalasztották el az ország politikusai kollektíven több, potenciálisan tudatos generáció felnevelését, akik sokkal ellenállóbbak lettek volna a Fidesz/Jobbik/Gyurcsány-féle demagógiának; egy olyan kritikus tömeg, mely meg tudta volna akadályozni a Fidesz első 2/3-os ámokfutását. A Fidesz ugyan tünete volt eredetileg ennek, azonban (kór)okozóvá válva neoabszolutizálta az oktatást, és finomhangolta a folyamatokat, a minisztérium megszüntetésével, a KLIK bevezetésével, a szakgimnáziumok átalakításával, az egyházi fenntartású iskolákba tereléssel, a kancellár-rendszerrel, a forráskivonásokkal, a lexikális tudásanyag növelésével, az előrehozott érettségi korlátozásával, az egyetemi tandíj bevezetésével, a lelkiismereti szabadság 18 év alatti megszüntetésével és a diákönkormányzatok vétójogának eltörlésével többek között.
Egy kevésbé fontos faktor egyébként még közrejátszott a fiatalok társadalmi megítélésében, mégpedig a felnőttek által kezdeményezett gyerekjogi mozgalmak (pl. a nőjogiakkal ellentétben) a fiatalok gyámoltalanságát, kiszolgáltatottságát emelték ki, hogy fontos gyerekjogi törvényeket el tudjanak fogadni; azonban ezáltal mellékhatásként a fiatalok megítélését is tönkretették. Míg korábban a gyerekeket mini felnőttként kezelték (öltöztetés, házasság, katonáskodás stb.), mára sikerült átesni a ló túloldalára, a Köznevelési Törvény 14 év alatt konkrétan cselekvőképtelennek minősíti az embert. Azonban a gyerekek heti 60+ órás munkahetére valahogy már nem terjed ki a szolidaritás.
Magyarország újratöltve
Ha valakit érdekelne, a megoldás nem lenne bonyolult, csak sokáig tartana. Amellett, hogy bőven lehet puskázni a Skandináv államokról, Hollandiáról, stb., a Független Diákparlament már hét éve megfogalmazta a szükséges alaplépéseket:
– Minden diákot meg kell ismertetni a választás szabadságával. Minden lehetséges esetben több opciót kell adni a közösségnek; legyen az olvasmány, tantárgy vagy tankönyv.
– A tanárok és a diákok kölcsönösen tartsák tiszteletben egymás jogait, ennek érdekében pedig az ezt biztosítani hivatott intézmények alakuljanak át úgy, hogy valóban hatékonyan képviseljék az érdekeket, vagy jöjjenek létre újak helyi és országos szinten is.
– Minden iskolán belül legyen egy konfliktuskezelő szakember, aki a diák-diák, tanár-tanár és tanár-diák konfliktusokat szakszerűen tudja kezelni.
– Állítsák vissza és bővítsék ki a diákönkormányzatok jogkörét, beleértve a vétójogot is.
– A diákok közvetlenül vehessenek részt a házirend kialakításában osztály és iskolai szinten egyaránt.
– A diákokat világosítsák fel az intézményen belüli jogaikról és kötelességeikről is.
– Jöjjön létre egy elektronikus és névtelen tanári értékelő rendszer (az egyetemeken már van ilyen), melynek keretében a több éven át alacsony pontszámot elért vagy megalapozott panasszal illetett oktatók ügyében az intézményeknek legyen kötelességük eljárni és az eredményeket nyilvánosságra hozni.
– A tanárok pedagógiai felkészítése során helyezzenek nagyobb hangsúlyt az iskolai demokráciára való felkészítésre, akár külföldi példákra hivatkozva is.
-Az intézmények és a tanárok a jövőben ne korlátozzák a diákokat a szólás-és gyülekezési szabadságukban. Az ezt közvetlenül vagy közvetve akadályozó intézkedések és fenyegetések törvénybe ütköznek, ezért mi minden erőnkkel azon leszünk, hogy az ilyen eseteket nyilvánosságra hozzuk és az érintett diákokat támogassuk.
A javaslatcsomagokra még sosem érkezett érdemi válasz a rezsimtől.
Természetesen szükség van minőségi pedagógusképzésre és a szakma presztízsének növelésére is, például béremelés által, de a mindenki által ismert elemeket ismételgetését most hanyagolom.
A jelenlegi Orbán rendszer tünete a társadalomnak, nem a betegsége, az sokkal korábban kezdődött. Amíg ezt nem értjük meg, addig nem kezdődhet el egy lassú fejlődési folyamat a jövő generációi érdekében. Az egyik legnagyobb kihívás azt megérteni, hogy bár mindenki volt fiatal és maga is tapasztalta az iskolai jogfosztottságot, felnőttként mégis sokan nehezen azonosulnak azzal, hogy valamit változtatni kellene. Amíg az állampolgárok 18 év alatt láthatatlanok, és 14 év alatt egy fosztóképző áldozatiként cselekvőképtelennek vannak minősítve, addig nem fog valódi változás bekövetkezni. Ehhez szükség van a mindenkori kormányra, a jogszabályok változására, a média figyelmére, a szülők és a társadalom odafigyelésére és megértésére, és természetesen a diákokra is, akiknek ideje minél nagyobb számban cselekedniük. A demokrácia nem a 18 év felettiek diktatúrája.
Demokráciát az oktatásban, demokráciát az országban!
