A tanárok mindannyiunk életében nagyon fontos szerepet töltenek be. Mostanában a legtöbb hír róluk szól, és arról, hogy mi is történik velük. De ha belegondolunk, ez nem csak róluk, hanem a diákokról is szól. Ők vajon mit éreznek ebből, és hogy gondolkodnak erről a témáról?
A mostani generáció, véleményem szerint, kimondja vagy kimutatja nemtetszését az aktuális eseményekkel kapcsolatban. Elkezdhetném felsorolni a példákat, de szerintem a legfontosabb, ha a jelenlegi dolgokra koncentrálunk. Most vágjunk is bele a valódi dolgokba. Két diákot kérdeztem meg álláspontjáról, olyan tanulókat, akik részt vettek az október 5-i és a október 7-i eseményeken.
Kezdjük is a szerdával. Mint azt rengeteg platformon olvashattuk, városszerte több megmozdulás is volt. Mindketten a Karinthy Frigyes Gimnáziumban tanulnak, és részt vettek a szerdán iskolájuk által szervezett élőláncban, majd az intézményhez közeli parkban helyet foglaló tanári beszédeket is végighallgatták.
A délutáni hídfoglaláson egyikük vett csak részt, de úgy gondolom sok tízezer ember állítja ugyanazt, mint ő. Pénteken csak egy esemény volt, ami először csak pár embert vonzott oda, majd elkezdett növekedni a kis csoport, és egy egész nagy tömeg lett belőle.
Mit gondolsz a szerdai és a pénteki eseményekről?
„Úgy érzem, hogy sokkal jobbra sikerült, és sokkal nagyobbra sikerült, mint azt az elején gondoltuk volna” – kezdte válaszát az első kérdezettem. Az iskola által szervezett eseményre és magára a hídfoglalásra is igaz a mondat. Azt is elmondta, hogy a hídfoglaláson önkéntes helyszínbiztosítóként vett részt. Lelkesen beszélt továbbá az iskolában telni nem akaró tanórákról, miközben várta, hogy miként is fog alakulni a délután.
A tüntetésre óránként növekedett az érdeklődők száma a meghirdetett esemény alapján. Szünetekben a telefonját bújta, csakúgy, mint többezer diák és felnőtt. Aznap érezhető volt az összetartás. Több tanuló kézfején látható volt a közös kiállás szimbóluma, a piros felkiáltójel egy körbe zárva. A tömegben rengeteg tábla és plakát nyújtózkodott, amik próbálták az eleve hangos véleménynyilvánításokat képileg is megmutatni.
A péntek hasonlóképpen telt, viszont aznap csak az iskola által szervezett program volt. A tanárok és az összegyűlt tömeg a tankerület épülete előtt várakoztak, és adták tudtul a leveleket váró tanároknak és az összes pedagógusnak, hogy rájuk számíthatnak.
Második alanyom azt mondta, hogy ez az egész egy hatalmas hullám kezdete, és hogy a szerda még csak az eleje volt. Sok dolog publikus ezzel kapcsolatban, de nem valószínű, hogy mindenki tudja, hogy a tüntető diákok névsorát is elkérik. Először csak a kollégiumokban volt jellemző, de most már az összes diákot érinti ez a dolog. Azt hinnénk, hogy emiatt az emberek többször is meggondolják, hogy elmenjenek-e egy-egy ilyen eseményre. Ennek pont az ellentéte történik.
Ez még inkább indokot ad arra, hogy folytassák. A tanárokra hasonló dolog vonatkozik. Tudják, hogy először “csak” felszólítják, utána pedig akár ki is rúghatják őket, de ez az, ami változást hozhat. Ha minden iskolából, ahol engedetlenkednek a tanárok, kirúgnak mondjuk 10-et, már akkor el kell gondolkodniuk a felsőbb embereknek, hogy miként fog folytatódni a dolog.
Mert akkor még a mostaninál is nagyobb tanárhiány fenyegetné őket, sőt több iskolát is be kéne zárni. A diákok tanuláshoz való joga kifejezés sok hivatalos dokumentumban felmerül mostanában, és többnyire a tanárokat fenyegető közleményekben szerepel, olyan módon, hogy a tanárok engedetlensége miatt nem teljesül a fent említett jog. Elszomorító, hogy ilyeneket írnak, hiszen a tanárok elsősorban azért cselekednek így, mert szeretnék, hogy minőségibb oktatásban részesüljenek a tanulók.
Szerinted mik azok a dolgok, amiken mindenképp változtatni kell?
Mindketten határozottan egyetértettek a tanárok által megfogalmazott dolgokkal. Na de mik is ezek? A legtöbben rögtön a tanári fizetést mondanák, ha valaki megkérdezné őket. De ez nem így van. Persze, az anyagi helyzetük sem fényes a tanároknak, de vannak sokkal égetőbb dolgok, amikről kevesen tudnak.
Az egyik ilyen, az a tankönyvek kiválasztása. A tanárok többsége 2-3, maximum 4 tankönyv közül választhat, amikben megadott sorrendben vannak az anyagok és ki se választhatják, hogy milyen módon szeretnék tanítani a diákokat. A másik pedig az idejük megbecsülése, ami gyakorlatilag egy nem létező dolog.
Egy átlag tanárnak napi 6-7, rosszabb esetben 8 órája van, és ez csak az, ami először eszünkbe jut, de ha jobban belegondolunk, akkor valamikor fel is kell készülniük ezekre a tanórákra. Ez a szabadidejükben, délutánonként történik. Egy 45 perces órára kb ugyanennyi időt fordítanak, tehát a délutánjukat, estéjüket is az iskolának szentelik.
Vajon mi a helyzet a diákokkal? Velük ugyanez van, az Oktatási Hivatal kimutatása szerint is. Se a tanároknak, se a tanulóknak nincs elég szabadideje, és ha bárki panaszkodik, akkor a válasz az, hogy rosszul osztják be az idejüket. Ilyenkor vezessük végig logikusan az egészet, és akkor rájövünk, hogy lehet, hogy nem osztják be rendesen, de az is előfordulhat, hogy nincs is mit beosztani.
Mi a véleményed azokról a tanárokról, akik nem állnak ki tanártársaik és a saját érdekük mellett?
Fogós kérdés. Elítélni nem szabad senkit sem, mert rengeteg indokuk lehet arra, hogy miért cselekszenek ilyen módon. Megmagyarázhatja ezt például az, ha még pályakezdő tanárok, nem kockáztathatják a munkájukat, vagy esetleg a lépésekkel nem értenek egyet. Ezek mind teljesen elfogadhatóak — magyarázta egyikük. De mi van azokkal, akik azért ülnek tétlenül, mert szerintük minden rendben van, nekik van a legjobb életük?
Ők vagy nincsenek tisztában a mostani eseményekkel, vagy csak szimplán tényleg ezt gondolják. Még ha ezt is gondolja valaki, addig jó, amíg tétlenül ül, és nem kezd el a többiek ellen dolgozni. Mert ha az utóbbi történik, akkor elég nehézzé válik tettük megértése. Lehet, hogy csak a megfelelő motivációra van a többségnek szüksége, arra, hogy minél többen legyünk, és hogy sokan harcoljunk, akkor talán még több és több ember állna ki bátrabban — tette hozzá.
A diákok mit tudnak csinálni azért, hogy a tanárok nagyobb sikerrel járjanak?
Mindenki másképpen tud segíteni, de az, ha hangosak vagyunk, és a tudtukra adjuk, hogy velük vagyunk, támogatjuk őket, az hatalmas támogatás tud lenni. Az, hogy most tüntetések vannak, és rengetegen részt vesznek azokon, az már egy óriási ugrás — felelte egyikőjük.
A hangos tömegek kántálása, a rajzok, a minták, mind az összetartásról árulkodnak, és már látni a tanárokon, hogy magabiztosabban állnak ki, magabiztosabban mondanak beszédeket. Nagy valószínűséggel addig nem fognak megállni, amíg gyökeresen meg nem változik az oktatás, és addig, amíg mind a diákoknak, mind a tanároknak jobb nem lesz.
Az a legfontosabb, hogy minél többen kinyissák a szemüket, és észrevegyék, hogy vannak dolgok a közoktatásban, amiken lehet változtatni, és kell is változtatni. Továbbra sem kell nyíltan kiállnia mindenkinek, de ha már felfogta és megértette mi is történik az országban, akkor már egy lépéssel közelebb vagyunk a sikeres befejezéshez.
