Elhunyt Mécs Imre ‘56-os hős, a demokrácia ügyéért több, mint 6 évtizeden át, jobb és rossz időben példásan küzdő ember. Példásan, mondom, mivel ‘56 után is rendíthetetlenül küzdött az emberi jogokért, a szabadság ügyéért, értünk, tevékenysége napról-napra kézzelfogható volt a legfiatalabb generációk számára is.
Aktivista felfogása alighanem a demokráciáért néhány héten belül megalakuló Mécs Imre Társaságban is megtestesül, velünk él tovább, és reményt ad a jövőre, emlékeztet nap mint nap elvégzendő feladatainkra. Ez a feladat, mint azt minden jelentős személyhez hasonlóan Mécs Imre is tisztán látta, mindenek előtt a kritikai gondolkozás, elsősorban magunkkal szemben, az önreflexió, a téves, elavult reflexekkel szembeni szabad gondolkozás. Leges-legelőször nemzetünk minden polgára számára a „tudati önfelszabadítás”, ahogy 1992-ben írta. Közösségteremtő beszédeiben mindvégig jól látta az újragondolás szükségességét ahhoz, hogy hazánk újra demokratikusabb irányba lépjen:
Politikai jogainak szigorú elnyomása után már a 70-es évektől az egypárti elnyomás kérlelhetetlen ellenfele volt, parlamenti éveiben jelentős szakpolitikai tevékenységet fejtett ki. Jómagam a 2000-es években, mint informatikus találkoztam vele, támogatónk volt, részese annak a hőskornak, amikor civil szervezetekkel, (mint például a Sári Gábor-vezette Linux-felhasználók Magyarországi Egyesületével, a Tartalomipari Szövetséggel és másokkal) azért lobbiztunk, hogy a nyílt forrású, elsősorban Linux-alapú szoftverek nagyobb teret kapjanak a kormányzati infrastruktúrában az intézményesen korrupt szoftver-rendszerekkel szemben.
Mécs Imre a szabadság eszméjét a demokrácia tiszta forrásának tekintette, és emellett példamutatóan elkötelezett volt.
Ebben az időszakban egyebek között a Francia Becsületrend tiszti fokozatát és a Radnóti Miklós Antirasszista Díjat is megkapta.
Képviselői időszaka utáni aktivizmusáról hadd álljon először is itt, amit a Wikipédia ír róla: „2010 óta civil mozgalmak szervezője és résztvevője. A Szabadság téri ellenállás (Tiszta emlékezettel a szabadságért, a demokráciáért – csoport) arca, szervezője, résztvevője, felszólalója, majd a Visszahozzuk a forradalom lángját civil mozgalom elindítója és szervezője. A Ligetért is kiállt, többször jelen volt. Tüntetések, megmozdulások állandó résztvevője.”
A blog.hu-n Szele Tamás ezt a korszakát idézi azzal a sztorival, amikor „az építkezés körülzáró (és minden nap elbontott) kordont borító műanyag ponyvára feliratokat fújtunk”, majd az éppen abszolút tahóság módjára viselkedő hatóság a „falfirkálás útján elkövetett szabálysértés” abszolút hamis vádjával idézte be, vegzálta, majdhogynem rabosította ismét a demokrácia ‘56-os hősét a 2014-re alkotmány nélkülivé züllesztett országban.
Ő azonban soha nem adta fel, és az utolsó percig is küzdött napjaink sötétségében példát továbbadva a gondolataink meg-, s felvilágosodásáért, a szabadságáért, a demokráciáért.
Mécs Imre példájának mécsesét visszük tovább: „Előttünk egy nemzetnek sorsa áll”.
CC-BY-SA
borítókép:
