Manapság nehéz időket élünk. Az elmúlt években az egész világot gyökereiben felforgató társadalmi és gazdasági változásokon és sokkokon mentünk keresztül. A Covid pandémiából még fel sem eszméltünk, amikoris a szomszédunkban Putyin Oroszországa megkezdte brutális háborúját Ukrajna ellen. Ez a két drasztikus esemény térde kényszerítette a világgazdaságot és kihívás elé állította az eddig érvényben lévő nemzetközi hatalmi erőeloszlást. Igazából nyertesei nincsenek ennek a kaotikus helyzetnek. A világ szinte minden országában elszabadult az infláció és egyre jobban megszokottá válik a nélkülözés, valamint a korlátozott pénzköltés, ami egyenesen hozzájárul az emberek életminőségének csökkenéséhez.
Nehéz idők elé nézünk, hazugság lenne mást állítani. Véget ért a 2010-es évek felfelé ívelő gazdasági jólét ciklusa, és egy komoly, a jelenlegi életmódunkat fenyegető recesszió küszöbén állunk. Azonban ez nem a világvége. Tapasztaltunk már meg ilyen helyzeteket a múltban. Ahogy felépültünk 1929, 1945, 1973, 1979, 1990 és 2008 után, úgy most is lesz élet és fejlődés a rossz idők elmúlását követően. Valószínűsíthető, hogy a 2022-es gazdasági válság után egy új, megváltozott világgazdasági és külpolitikai környezetbe fogunk csöppenni, amely nem teljes egészében egyezik meg az azt megelőző hatalmi viszonyokkal. Hogy ez pontosan hogyan fog kialakulni, azt nem tudom megmondani, sajnos nem vagyok Nostradamus.
Egy azonban biztos: mégpedig az, hogy változás lesz. A pontos részletei ennek az új rendnek azonban még tisztázatlanok, jelenleg is alakulnak. Ez egy lehetőség számunkra, hogy aktívabb részt vegyünk ki a jövő formálásában. Mint magyarok, sajnos nincs sok egyéni behatásunk ebbe. A magyar gazdasági erő és külpolitikai befolyás (főleg a jelenlegi körülményeket tekintve) egyszerűen nem olyan erős és meghatározó, hogy hathatós változást tudjon elérni az ország jövőbeli helyzetét illetően. Nemzeti szinten csupán egy homokszem vagyunk a nemzetközi világpolitika Szaharájában.
Létezik azonban egy magasabb szinten álló, az európai államokat összekötő, közel kontinensméretű szervezet, amelynek keretein belül ki tudunk állni a saját érdekeinkért és be tudjuk csatornáztatni véleményünket az egész világot érintő politikai és gazdasági folyamatokba. Ez természetes nem más, mint az Európai Unió. Sajnos manapság az euroszkeptikus dezinformációs kampányok következtében sokan egy hamis képpel rendelkeznek az Unió mivoltáról és működéséről. Rengeteg tévhit terjedt el az utóbbi években, amelyek a 27 európai tagállam közös szervezetét rossz névben próbálta beállítani, legtöbbször politikai haszonszerzés céljából. Sajnos ez a folyamat még manapság is zajlik. Az Unió ellen folytatott dezinformációs kampánnyal nehéz felvenni a harcot. Sokkal egyszerűbb téves, absztrakt, alap nélküli narratívákat gyártani, mint azokat megcáfolni – főleg azért, mert ezen összeesküvés elméletek célja nem az, hogy tényekkel alátámasztva bizonyítsanak valamit és változást kezdeményezzenek az ügyben, hanem hogy az információs ködöt kihasználva, az emberek félelmét és gyűlöletét egy nem létező ellenség felé fordítsák.
Az Európai Unió felépítése, hétköznapi döntéshozási módszerei, valamint az életünkön kifejtett hatása bonyolult és nehezen átlátható, ez könnyen elidegeníti az európai állampolgárokat a szervezettől, mivel nem értik meg, hogy pontosan mit is csinálnak nap mint nap az uniós intézmények és döntéshozók. Ez a fajta átláthatatlanság az, amit a populista euroszkeptikus hangok saját javukra fordítva kihasználnak. Ezért olyan elterjedtek manapság ezen körökben az olyan narratívák, mint az „uniós bürokraták”, az, hogy „Brüsszel a beleegyezésünk nélkül hoz döntéseket”, illetve hogy „az Európai Unió egy eredménytelen gittegylet”.
Természetesen pont úgy, mint minden ezen a világon, úgy ez a téma sem fekete-fehér. Az Európai Uniót lehet illetni jogos kritikával sok téren. Ide lehet sorolni az intézményrendszerben feltűnő demokratikus deficitet, a tagállamonkénti nemzetgazdasági és belpolitikai érdekek előnybe helyezését az európai közös érdekekkel szemben, vagy az uniós tagsággal járó, a hazai gazdaságra kellemetlenül is ható, kötelező piaci átalakításokat.
Mindazonáltal nem lehet kérdés számunkra, hogy minden negatívum mellé több száz pozitívum is társul az EU létezését illetően. Az statisztikailag alátámasztott tény, hogy az uniós tagság egy olyan státusz, amelynek birtokában egy európai államnak könnyebbé válik saját gazdasági fejlődésének bebiztosítása, a piaci helyzetének javítása, illetve a lakossági jólét növelése. Nem is csoda, hogy jelenleg is majdnem egy tucatnyi ország folytat tárgyalásokat az Unióval a csatlakozásukat illetően.
Az uniós tagság azonban nemcsak kereskedelmi, de politikai szinten is több presztízst és beleszólást biztosít a világ ügyeibe. Az elterjedt narratívával szemben, az rettentően ritka, hogy egy uniós tagállam beleegyezése nélkül szülessen döntés a szervezetben. Pontosan az egység megőrzésének érdekében külön figyelnek rá az európai döntéshozók, hogy egyik állam se hagyja el a tárgyalóasztalt elégedetlenül. Ez európai döntéshozás központjában a kompromisszum, a párbeszéd és a kölcsönös támogatás állnak. Pontosan ezért nehéz navigálnia magát a magyar félnek ezen a téren, mivel a kormányoldal politikai manifesztójában a kompromisszum, vagy bármiféle engedés az negatívumként, gyengeségként tűnik fel – és részben ezért is alakult ki a feszült helyzet más uniós tagországok és intézmények, valamint hazánk között.
Az Európai Unió jelenleg egy precedens nélküli lehetőség előtt áll a jövő formálását figyelembe véve. A történelem mindig is azt mutatta meg számunkra, hogy az Unió akkor a legerősebb, amikor éppen egy egész világot felölelő krízissel néz szembe. Ekkor a tagállamok lakosai és politikusai már nem gondolják, hogy a probléma megoldható lenne nemzeti szinten, ezért bízzák magukat az európai döntéshozatalra. A Covid pandémia és a háború idején ugyanezt vehettük észre. Az elmúlt két évben monumentális együttműködésre került sor a tagállamok és az európai intézmények között. A közös hitelfelvételtől kezdve a közös vakcinabeszerzésig, egészen a közös orosz szankciókig olyan döntésekre került sor, amelyekről ezen kaotikus idők előtt még szó sem lehetett. Habár a jelenlegi nehéz életkörülmények sokakban megrengetik az Unióba vetett hitet, közben még több emberben elültették a gondolatot, hogy közösen igenis képesek vagyunk mindenre, és az együttműködés jegyében mindannyian profitálhatunk a közös akciókból.
Az Európai Unió (annak elődjei) már 65 éve teszi könnyebbé az európai emberek életét és segíti elő az európai nemzetek prosperitását. Az elmúlt hat évtizedben olyan eredményeket értünk el ezen a kontinensen, és egy olyan világot hoztunk létre, amelyről ükapáink nemhogy álmodni sem mertek, de elképzelni sem tudták, hogy ez lehetséges lenne. Az Európai Unió egy olyan platformot hozott létre, ahol mindannyian összegyűlve megvitathatjuk nézeteltéréseinket és közösen ötletelhetünk jövőbeli elképzeléseinkről.
A kezdetektől fogva sokan temették már az Uniót, mindhiába, mivel mint főnix, újra meg újra feltámadt hamvaiból. Az Európai Unió volt, van és lesz is. Országunk pedig elkerülhetetlenül hozzá van kötve. Csupán rajtunk múlik, hogy megpróbáljuk-e aktívan kivenni a részünket a közös európai jövő kialakításában és formálásában, vagy hagyjuk, hogy mások lekörözzenek minket, ameddig mi az izoláció és a protekcionizmus buborékába bújva kritizálunk mindent. Az Európai Unió a közös jövőnk, akár szeretnénk, akár nem – ezért fontos, hogy maradjunk tájékozottak az európai ügyeket illetően és ne engedjük, hogy az euroszkeptikus hangok ezen szép és ígéretes jövőt tönkre tehessék.
