Elgondolkodtál már azon, hogy a Steam, PlayStation vagy Xbox könyvtáradban sorakozó játékok valóban a tieid-e? Kifizettél értük tízezreket, letöltötted őket, időt és energiát fektettél beléjük. De mi történik, ha a cég, amelyik eladta neked, egy nap fogja magát, és azt mondja: „Bocs, ennek annyi”?
Ez nem egy disztópikus film nyitójelenete, hanem a kőkemény valóság, amivel egyre több játékos szembesül. És most úgy tűnik, elég sokan megunták a banánt. Egészen pontosan több mint 1,3 millió európai polgár, köztük 26 ezer magyar, aki egy emberként állt bele egy kezdeményezésbe, ami a pofátlanul hangzó „Stop Killing Games” (Ne öljétek meg a játékokat) névre hallgat.
A probléma pofonegyszerű: megveszel egy játékot, amihez a futtatáshoz elengedhetetlen a kiadó szerverkapcsolata. Aztán a cég pár év múlva úgy dönt, hogy a játék már nem termel elég bevételt és egyszerűen lekapcsolja a szervereket. Az eredmény? A te legálisan megvásárolt, teljes árú játékod egy használhatatlan adathalmazzá változik a merevlemezeden. Game over, pénz sehol.
És hogy ez mennyire nem csak a levegőbe beszélés, arra itt van az egyik legnagyobb név a szakmából, az Ubisoft. Tudod, a cég, ami az Assassin’s Creedet és a The Crew-t is adta nekünk. Ha valaha vetted a fáradságot, és elolvastad a végtelennek tűnő felhasználói szerződést (EULA), amit mindenki csak átgörget, akkor egy egészen elképesztő passzusra bukkanhattál. Idézem, mert ezt látni kell:
Ön és az UBISOFT (…) bármikor, bármilyen okból megszüntetheti jelen Végfelhasználói Licencszerződést. (…) A szerződés megszűnésekor azonnal el kell távolítania a Terméket és meg kell semmisítenie a tulajdonában álló minden másolatot.
Magyarul: megvetted, a tiéd, de mi bármikor meggondolhatjuk magunkat, és akkor törölnöd kell az egészet, mintha sosem létezett volna. Kösz a semmit. Ez nem egy szolgáltatás, ez egy digitális póráz. És az Ubisoft messze nincs egyedül ezzel a gyakorlattal.
A „Stop Killing Games” kezdeményezés pontosan erre a pofátlanságra mond nemet. Azt követelik az Európai Uniótól, hogy hozzon végre egy olyan törvényt, ami kimondja: ha egy kiadó magára hagy egy játékot, köteles azt olyan állapotban hátrahagyni, hogy a közösség vagy a játékosok maguk életben tarthassák. Függetlenül a cég szervereitől és kénye-kedvétől.
Ez a 1,3 millió aláírás nem csak a gamerek hisztije. Ez egy vészjelzés. Ma a videójátékok, holnap a digitális könyveid, filmjeid vagy a szoftvereid, amikért fizettél. Itt az ideje feltenni a kérdést: ha a digitális világban vásárolunk valamit, akkor tényleg birtokoljuk, vagy csak egy nagyon drága és bizonytalan bérleti szerződést írunk alá?
Források és további olvasnivaló, ha mélyebbre ásnál:
