Nincs új a nap alatt, tartja a mondás. Magyarországra ez különösen igaz, több mint 11 éve éljük az elmúlt 30 év elmúlt 40 évét. Már miután a második világháború lezárultával a szocializmus megvetette lábát 1949-ben, látható volt, hogy a társadalmi berendezkedés nem fog sokat változni. Egy tekintélyelvű vezető, Horthy Miklós helyett épp Rákosi Mátyásnak, majd Kádár Jánosnak hívták, de az elv ugyanaz. Ennek a továbbélését tapasztaljuk, maga az autokrácia paradicsoma jelenleg kis hazánk, a legszomorúbb ebben pedig az, hogy az emberek jelentős többsége nem szeretne erről tudomást venni.
Azonban mindig vannak kivételek, akik erősíthetik a szabályt. Jelenleg viszont már többről beszélünk, a hazai zeneiparban egyre nagyobb jelentősége lesz a rendszerkritikus zenéknek, hiszen minden egyes nagyobb előadó legalább egy dalában, vagy Facebook posztjában odaszúr a hatalomnak. Természetesen gyengéden, úgy ahogy még a karrierjük kockáztatása nem merül fel. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy rengeteg olyan előadó van viszont, akik arra építették karrierjük egy jelentős részét, hogy a fennálló status quot kritizálják?
Nem, ez nem egy távoli jövőkép, ez már régóta létezik, csak az underground kulturális körökben terjed, tekintettel arra hogy a fősodratú médiában nem fér bele az, amit ezen előadók csinálnak. Pedig nem csinálnak semmi illegálisat, annyit tesznek, mint minden átlagos magyar ember, akinek más véleménye van, mint az államhatalomnak. Véleményüket dalokká formálják, és lehetőségeikhez képest igyekeznek terjeszteni ezeket.
Olyan előadókról beszélek, akik a Petófin nem nagyon fognak szólni, vagy a Rádió 1-en; ezek olyan művészek, akik nem félnek attól, hogy szembe menjenek a fősodrattal. Ilyen például a Bajnoq punkrock együttest, amelyet Pál Zsombor irányításával ezrek hallgatnak a YouTubeon és a Spotifyon, Funktasztikus, aki egy olyan fajta rappet hozott el itthonra, amire az országnak véleményem szerint már égetően szüksége volt, vagy akár az ÉnÉsÉn nevezetű formáció, amely rendkívül fülbemászó alternatív zenékkel, és kicsit elvontabb metaforákkal világít rá alapvető társadalmi problémákra.
Mi itt a Millennánál hiszünk az ilyen előadókban. Épp ezért, fenntartó szervezetünket segítve, társprojektként részt vettünk és veszünk a Diákfesztszervezésében. A fesztivált másodjára rendezik meg, korábban 2017-ben tartották a mostani esemény elődjét. A DiákFeszt egy elsősorban fiataloknak szóló két napos fesztivál, amelyetÚjpest főterén tartanak. Esélyt adunk, hogy mindenki meghallhassa a kritikus előadók hangját, tesszük ezt azért, mert a társadalomkritika nem elhallgatatható, nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Mi szeretnénk a katalizátora lenni ezen zenészek népszerűségének, emellett pedig megadni a fiatalságnak azt a hangot, amit megérdemel. Épp ezért jött létre ezen felület, épp ezért fog szeptember első hétvégéjén szólni a legnagyobb társadalomkritikus fesztivál.
Az eseményen nem csak a hazai társadalmi rap és könnyűzene legjava hallható, hanem számos interaktív és dinamikus szakmai beszélgetés is várja a résztvevőket. Szó lesz a szexedukációról, drogokról, a fenntartható fejlődés felelősségéről, az ifjúságképviseletről és még sok minden másról is. Az egyik kiemelt esemény a pártok ifjúsági szervezeteinek vitája lesz az oktatáspolitika témájában. Emellett számos civil szervezet készül standokkal, játékokkal a helyszínen.
Az esemény ingyenesen látogatható, a projektet egyébként az EU Szolidaritási Alapja és Újpest Önkormányzata támogatja. Azonban, ha úgy érzed, szeretnéd támogatni a szervezőket, akkor lehetőséged van adományjegyet váltani,, itt te választhatod ki az összeget, amellyel segítenii szeretnél a szervező stábnak.
Úgy gondolom, társadalomváltó hangulat van jelenleg. A félrenézés, a megoldjuk okosba’ társadalma szépen lassan elveszti relevanciáját, helyére pedig egy nyitott szemű, kritikusan gondolkozó réteg fogja átvenni a stafétabotot, ennek az első lépése ezen fesztivál, épp ezért bátorítok mindenkit arra, hogy látogasson el szeptember első hétvégéjén Újpest főterére, higgyék el nekem, megéri!
