Hirdetések

Oszd meg!


Szijártó Márton tatabányai aktivista, a helyi önkormányzat pénzügyi bizottságának tagja. Saját bevallása szerint inkább a kormánypártokkal szimpatizál. Ez adta az interjú apropóját, ugyanis a Millenna munkatársai számára fontos, hogy minél többféle véleményt megjelentessen a felületén. Mártont a kormánnyal szemben kritikusabb Gömbös Patrik interjúztatta, a felmerült kérdések zömében azonban egyetértettek.

Szijártó Márton (jobbra) válaszol Gömbös Patrik (balra) kérdéseire. A járvány következtében az interjú videóhívásban zajlott.

G.P.: Kezdjük a beszélgetést egy pártpolitikai témával. Először is melyik pártot ajánlanád a fiataloknak és miért?

Sz.M.: Nem szeretnék egy fiatalt sem befolyásolni a pártválasztásban. Demokráciában élünk, én csak arra tudok bíztatni mindenkit, hogy a neki szimpatikus politikai erőt támogassa.

G.P.: Az Index, és több másik kormánykritikus hírportál azt írta, hogy bár nőtt a Fidesz népszerűsége elsősorban a járvány során hozott intézkedések miatt, a fiatalok körében „elvérezne” egy mostani választáson, ezt arra alapozták, hogy egy közvéleménykutatás során a megkérdezett fiatalok „csupán” 44%-a adott közepesnél jobb osztályzatot járványkezelésre. Mi erről a véleményed? Tényleg elvérezne a Fidesz a fiatalok körében?

Sz.M.: Abból indulok ki, hogy van az a közvélekedés, hogy a fiatalok általában lázadnak, az idősebbek pedig konzervatívabbak. Egyetértek, elképzelhetőnek tartom, hogy megállja a helyét az említett közvéleménykutatás. Azonban azt is látni kell, hogy immár 10 éve kormányoz egy konzervatív, polgári párt Magyarországon, ez elég hosszú idő. Az idő vasfoga általában kikezdi a kormányokat, nagyon ritkán tudják stabilan tartani a támogatottságukat. Ezen kívül a kormány társadalompolitikája és demográfiapolitikája is szerepet játszhat, ugyanis a legtöbb kormányzati intézkedés, kedvezmény célpontjai 30 éves kor felettiek. Lsd. a gyermekvállalás területén. Ha ez a serpenyő egyik fele, és a másikba a nyelvvizsga megszerzéséhez kapcsolódó anyagi segítséget teszem, akkor is jól érzékelhető, hogy merre billen a mérleg nyelve. De hogy konkrétan 18-30 korosztályban az egyetemre járó, a munkában az első éveit eltöltő generációban miért lehet népszerűtlen a kormányoldal… Én a fiatal lázadással magyaráznám elsősorban. Ha van részletkérdés, akkor belemehetünk.

G.P.: Te magad mondtad, hogy a kedvezmények elsősorban a 30 éven felettieket, vagy szerintem méginkább a nyugdíjasokat célozzák. Az a tapasztalatom, hogy eközben az iskolás, vagy épp 18 év feletti, egyetemista korosztályokat nem annyira. Ez nem lehet az oka?

Sz.M.: Nagyon sok kedvezmény jut a fiataloknak is, valamint iskolák, óvodák újulnak meg, új egyetemek jönnek létre, amik támogatást kapnak. Amit én hiányolok, az a magyarországi albérleti, bérlakásprogramok beindítása és kibővítése, ennek a generációnak nagy szüksége lenne egy összetettebb bérlakásprogramra. De én mégis leginkább a lázadó természetet okolom. Ez determinálja, hogy a mindenkori kormányokkal a fiatalok egyfajta szembenállást tanusítsanak, intézkedésektől függetlenül.

G.P.: Egyébként a fiataloknak tapasztalatod szerint milyen a hozzáállása a politikához? Hogyan kellene hozzáállniuk?

Sz.M.: Én úgy látom, hogy elég közönyösek. Azt látják, hogy ez egy elég erőszakos világ, amelyre úgy érzik, hogy nincsen hatásuk, nem szeretnének ezekbe a(z ő felfogásuk szerint) sárdobálásokba belefolyni, mocskos dolognak tarthatják, ami nem értük van, rosszul működőnek tartják a rendszert, ezért inkább nem foglalkoznak vele. Más dolgok érdeklik őket. Nagyon kevés olyan fiatal van, aki aktív érdeklődést mutat a politika iránt.

G.P.: Azt mondtad, hogy sárdobálásként fogják fel. Nem gondolod, hogy van ennek alapja?

Sz.M.: Nézd, a politika ilyen műfaj. A hatalomért való versengés szüli ezt a sok-sok konfliktust. A verseny része a konfliktus, ezt nagyon sokan nem tudják értelmes, intelligens keretek között tartani.

G.P.: Kikre gondolsz? Ellenzéki politikusokra? Vagy minden oldalon vannak, akik nem tudják a konfliktust intelligens keretek között tartani?

Sz.M.: Mindkét oldalon vannak, igen, de az ellenzéki pártok szerintem jóval nagyobb szerepet játszottak a magyarországi közbeszéd és közhangulat lezüllésében. Az ilyenek miatt válik azzá a politika, aminek nagyon sokan gondolják. A fiataloknak azt kell látniuk, hogy ha ők nem foglalkoznak vele, akkor más fog. Ha ők nem mennek el szavazni, mások elmennek szavazni. Valamilyen szinten mindenképpen foglalkozniuk kell vele, az ő életükre is hatással van. Nem azt mondom, hogy éljék minden napjukat a politikában, de kövessék a híreket, tájékozódjanak sokféle módon, sokféle helyről, ne utasítsák el élből a témát.

G.P.: Ezzel azonosulni tudok. Tájékozódás. Ha ajánlani kéne egy kormánypárti és egy ellenzéki médiumot (akármilyet, internetes vagy egyéb), melyiket tudnád ajánlani?

Sz.M.: Nem szeretnék konkrét médiumokat ajánlani, inkább arra bíztatok mindenkit, hogy minél többféle módon és több csatornán keresztül tájékozódjon.

G.P.: Még mindig a fiataloknál maradva: Lehet-e esetleg az oktatási intézményeknek felelőssége abban, hogy a fiatalok így állnak a politikához? Arra gondolok, hogy az oktatási intézményekben egy olyan hozzáállás nevelése zajlik, hogy neked megmondják, mit csinálj, neked azt vissza kell adnod minél pontosabban. Ebbe nem fér bele az, hogy mérlegelsz és érett döntéseket hozol. Ennek az állításomnak lehet alapja? Tehát az oktatási intézményeknek van szerepe?

Sz.M.: Hogy milyen alapokról indulunk el, mi az oktatás és a nevelés, ezeknek milyen formában kell történnie, nagyon szerteágazóvá teszik a kérdést. A mai magyar oktatási rendszer többnyire nem demokratikus a diákok szempontjából. Kérdés, hogy lehet-e jól működtetni egy abszolút demokratikus oktatási rendszert? Akkor már van-e szükség tanárokra, egyáltalán ezek a fogalmak, hogy tanár, diák, igazgató, osztály, tantestület egyáltalán értelmezhetők-e egy demokratikus vagy másfajta oktatási rendszer keretében? Ezek nagyon szerteágazó kérdések és ezekről beszélni kell. De ha nem megyünk ilyen mélyre: Szerintem a legtöbb azon múlik, hogy személy szerint a pedagógus hogyan tanít és nevel. Ha a többségük úgy fordul oda a diákokhoz, hogy meghallgatja a véleményüket, akkor azzal már demokratikusabbá válik az oktatás. Alapból egy hatalmi ellentét, szinte feloldhatatlan hatalmi ellentét áll fenn tanár és diák között, szerintem ez hozzájárul a fiatalok „lázadósabb” beállítottságához. Ezt lehet nagyon sokáig ragozni, a kérdés az volt, hogy a politikához való viszonyhoz, közönyhöz hozzájárul-e, hogy ilyen diktatórikus oktatási rendszerben tanulnak… Bizonyára hozzájárul, ugyanis úgy szocializálódnak, hogy a fontos kérdésekbe mintha nem lenne beleszólásuk. A többségük ezért nem foglalkozik a politikával, tehát egyet tudok érteni abban, hogy az oktatási rendszernek ebben szerepe van.

G.P.: Ha már oktatás. Újabb aktuális hír, ami nagyon megosztja a társadalmat, az iskolaőrség. A kormány terve, hogy az iskolában a rendet ilyen iskolaőrök tartsák fenn, minden alkalommal azt kommunikálják elsősorban, hogy a pedagógusok védelme érdekében. Igazából nem értem, hogy a diákok védelmét miért nem hangsúlyozzák, hiszen nagyságrendekkel több erőszakos cselekmény történik velük szemben, mint pedagógusokkal szemben. Magát az iskolaőrség intézményét is sokan kritizálják, például oktatási civil szervezetek. Szerintük is van iskolai erőszak, csakhogy ezt nem így kell kezelni, hanem inkább preventív tevékenységekkel, például több iskolapszichológus segítségével, ezen erőszakos szituációk megelőzésére. Mi erről a véleményed?

Sz.M.: Egyet tudok érteni a civil szervezetekkel, de az iskolarendőrség intézményével is bizonyos szempontból. Úgy gondolom, hogy vannak olyan területei az országnak, ahol jobban beválik az egyik, máshol a másik. Vannak egyenlőtlenségek az oktatási rendszeren belül megyénként, településenként stb. Én köztes megoldást választanék, de egyértelműen támogatni tudom az iskolaőrség felállítását szigorú szabályokkal. Támogatom a preventív foglalkozások elősegítését, anyagi támogatását. Ezek szerintem azonos irányba mutató ötletek az iskolai erőszak megfékezése, felszámolása szempontjából.

G.P.: Evezzünk kicsit más vizekre. Beszéltünk a fiatalok aktivizálásáról, politikai tekintetben. Erre esetleg helyi szinten van lehetőség vagy kereslet? Országos szinten, számítógépen vagy tévén keresztül talán nehezebb őket megfogni, viszont személyesen, helyi szinten van-e lehetőség?

Sz.M.: Úgy gondolom, hogy ebben nagy szerepe van a civil szervezeteknek is. Fel kell kelteni az érdeklődésüket társadalmi, gazdasági kérdések iránt. Le kell ülni velük beszélgetni. De úgy nem lehet leülni a fiatalokkal beszélgetni, hogy beszélgessünk akkor Orbán Viktorról, Gyurcsány Ferencről, vagy bármelyik ismertebb magyar politikusról. Szerintem olyan dolgokból kell kiindulni, amelyek személyesen érintik őket. Neked jó a helyi menetrend? Tudod kik csinálják a helyi menetrendet? Szeretnél rajta változtatni? Tudod, hogy tudod elmondani a véleményed? Ilyen kis helyi ügyeket kell találni, mindegyiknek van társadalompolitikai, gazdaságpolitikai, jogi vonatkozása. Ha ilyen kis ügyeket magukénak tudnak érezni, akkor egy idő után a magasabb szintű ügyek is fontosak lesznek nekik.

G.P.: Az ilyen beszélgetésektől esetleg várunk valami következményt? Az ilyen beszélgetések tartalma eljut-e a döntéshozókhoz, ennek szerepe van-e abban, hogy a fiatalok méginkább magukénak érzik? Ha esetleg nem jut el, akkor az meggátolhatja őket érdeklődésükben? Mert nekem az a tapasztalatom, hogy nem jut el, nem nyitottak rá.

Sz.M.: Nyitottnak kell lenni és nem szabad félni az emberektől. A kormánypárti ismerőseimnek mindig azt mondom, hogy az embereket minden fórumon meg kell hallgatni. Optimalizálni kell ezt persze, mindenkinek nem lehet megfelelni, de minden lehetőséget meg kell ragadni. A 21. században rengeteg lehetőség áll rendelkezésre. Ne csak úgy lehessen ötletet vagy problémát felvetni, ha én időpontot kérek a képviselőhöz, polgármesterhez, vagy kisterületi képviselőmhöz, hanem szerveződjön ötletbörze, közösségi program, ahova minél több ember becsatornázhatja az igényét. Ez nagyon fontos. Sajnálom, ha te azt tapasztaltad, hogy ezek nem csatornázódnak be. Fontos, hogy olyan emberek legyenek a politikában, akik ezt jól be tudják csatornázni, akik fogékonyak. Egy idő után a választók érzik, ha ez nem történik meg, és annak meg is van a következménye.

G.P.: Helyszíne válogatja gondolom. Helyi szintű dolgokról beszéltünk. Ha jól tudom, jelen vagy a lakhelyeden a helyi politikában. Hallani ilyeneket, hogy a járvány következtében a kormány elvonja az önkormányzatok bevételeit. Nem is az önkormányzatok bevételeit, hanem egyes önkormányzatok bevételeit. Például amely önkormányzatokat az ellenzék vezeti. Van alapja annak, hogy a kormány ilyen módon megkülönbözteti az önkormányzatokat, meg egyáltalán ezeknek az elvonásoknak?

Sz.M.: Első reakció magamban az volt, hogy „ez fake news”. Nincs ilyen, hogy a kormány megkülönbözteti az ellenzéki és kormánypárti vezetésű városokat. Azt lehet látni, hogy nagyobb városokban, megyeszékhelyeken, megyei jogú városokban tudott győzni az ellenzék októberben. Nyilvánvalóan nagyobb városok körül nagyobb ipar alakul ki, több bevétel folyik be, ezek a városok több pénzből gazdálkodnak. Azt fontos tisztáznunk, hogy bizonyos önkormányzatok adóerő-képessége között elég nagy különbségek lehetnek, a fővárosé például háromszor akkora, mint egy átlagos településé. A szociális hozzájárulás az ilyen jellegű egyenlőtlenségek mérséklését szolgáló önkormányzatok közötti átcsoportosítás, nem pedig kormányzati elvonás. Viszont látok egyfajta erre való rájátszást az ellenzéki oldalról. Beszélgettünk mi is arról korábban, hogy szekértáborok alakulhatnak ki az országon belül, és ahogy például a Fidesz is tette 2002 után, ellenzéki városokban, mármint akkori fideszes városokban, onnan építkezett a Fidesz a szocialista kormány ellen. Valami ilyesmi tendencia látszik most is, építik a megszerzett váraikat az ellenzékiek, miközben meglovagolnak, felfújnak bizonyos ügyeket. Ha valamit nem tudnak végrehajtani, azért a kormányt teszik felelőssé. Ezzel szemben többszáz milliárd forinttal kapnak többet az önkormányzatok. Jelenleg egy válsághelyzet közepén vagyunk, ami nem csak társadalmi és emberéleteket fenyegető válság, hanem gazdasági válság is. Ennek a megoldásához a helyi önkormányzatoknak is hozzá kell járulniuk.

G.P.: Azt mondtad, hogy többszáz milliárd forinttal többet kapnak. Ezt 2020-ra érted a 2019-hez képest?

Sz.M.: Nem, a 2021-es költségvetésre gondolok.

G.P.: Tehát többet fognak kapni. Ez az állami támogatás, jól értem?

Sz.M.: Igen.

G.P.: De a gépjárműadóból és az iparűzési adóból származó bevételek… egészét, vagy egy részét, jelentős részét? A kormány átveszi, illetve a szolidaritási hozzájárulást is jelentősen növelik. Ez nem így van?

Sz.M.: A gépjárműadót veszi át a kormány, az iparűzési adóból nem vesz el a kormány, a szolidaritási hozzájárulást növeli. De ezzel szemben többel növekednek a támogatások is.

G.P.: Tehát pozitív az egyenleg, úgy gondolod.

Sz.M.: Igen.

G.P.: Ebben nem tudok igazságot tenni, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elemzését olvasgattam, ők ennek ellenkezőjét állították.

Sz.M.: Elismerhető, hogy jelenleg a járvány miatt vannak bevételkiesések, amik az összes várost érintik, függetlenül attól, hogy a Fidesz-KDNP vagy az ellenzéki szivárványkoalíció vezeti. Viszont az önkormányzatok kezében vannak azok a lehetőségek, amikkel saját büdzséjükön esett kis rést most és a jövőben is be tudják foltozni. Ehhez helyben kell olyan intézkedéseket hozniuk, amik segítik helyben a kis gazdaságok újraindulását. Nem csak a kormányzatnak kell intézkednie, hanem az önkormányzatoknak is hatáskörükben olyan gazdaság-újraindító terveket, rendeleteket hozniuk, amik segítik ott helyben az újraindulást. Például itt Tatabányán van egy javaslat egy bizonyos Tatabánya-utalványra, ami 10.000 Ft értékű. Ez például a helyi Fidesz-KDNP frakció kezdeményezése. Ők úgy gondolják, hogy mindenki, aki a védekezésben részt vett (első vonalban dolgozó egészségügyi szakemberek, szociális dolgozók, a hivatal munkatársai, valamint a rászorulóknak ételt hordók stb.) kapjon Tatabánya-utalványt. Ezt a helyi cukrászdákban, fürdőkben, éttermekben tudják elkölteni. Ha kapnak ilyen támogatást, az az önkormányzat részéről kiadás, ugyanakkor ezt csak bizonyos helyi vállalkozásoknál lehet felhasználni. Ha ezeknél a vállalkozásoknál ez megjelenik, mint bevétel, akkor az elég hamar újraindítja a helyi adóbevételeket is, mert ezen cégek (étterem, pizzéria, cukrászda stb) bevétele megnő, amiből többet tudnak adózni, több pénz fog rövidebb idő alatt befolyni. Most kiadok még egy keveset, hogy hamarabb talpra tudjak állni. Szakértők szerint is 2020 hátralévő része lesz igazán nehéz, ez a pénzpumpálás időszaka. A Tatabánya-utalvány is ilyen, ezt egy nagyon jó kezdeményezésnek tartom, az ilyenek segítségével marad életben a gazdaság, ez pedig végül az önkormányzatok anyagi problémáit is megoldja. De ez a saját feladatuk is.

G.P.: Igen, ha már léteznek, akkor dolgozni is kell, abszolút egyetértek. Éles váltás: világpolitika. Az egész világon jelenleg George Floydról és az ő esetéről van szó, tehetek fel erről kérdést?

Sz.M.: Hogyne.

G.P.: Ha jól értem a híradásokat, az USA gyakorlatilag lángokban áll. Mi a véleményed arról, hogy az ottani emberek ennyire erőszakosan reagáltak, jogos-e a felháborodás? Magyarországon is volt demonstráció a témában, a Millenna egyik munkatársa, Szabó Soma is jelentkezett erről az eseményről, amit a rasszizmus ellen tartottak. Erről a témáról tudnál esetleg pár szót mondani?

Sz.M.: Ez egy régóta húzódó belső társadalmi feszültség az Egyesült Államokban. Ez az eset, George Floyd halála egy újabb indikátora ennek. Felszínre került ismét a fehér-fekete ellentét, a rasszizmus kérdése. Sajnálatos, hogy az Egyesült Államokban, amely a világ vezető nagyhatalmai közül a második vagy harmadik legjobb gazdaságával rendelkezik, úgy tekintünk rá, mint a demokrácia hazájára, (holott tudjuk, hogy nem az) egy ellentét ilyen sokáig húzódhat, és nincs az a kormányzat, amelyik megfelelő társadalompolitikával ezt kezelni tudja. Én nagyon sajnálom az esetet, sajnálom azokat a feketéket, akik el vannak nyomva, sajnálom azokat a rendőröket, akiken ez a harag csattan, ennél többet nem tudok elmondani.

G.P.: Beállnál a tüntetők közé?

Sz.M.: Egy békés tüntetésbe, melyen nem dobálnak, kergetnek rendőröket, nem csap át lázongásba, egy békés demonstrációba a rasszizmus ellen… Ebbe beleállnék, igen.

G.P.: Például ez a magyar demonstráció nevezhető jogosnak?

Sz.M.: Igen. Egy nemzetközi kiállás van jelenleg a rasszizmus ellen, a rasszizmust pedig elítélem.

G.P.: Ismét egy Millenna-cikkre kell reflektálnom: azt írta Dián Ákos kollégám, hogy azonnal ugrunk, ha az USA-ban történik valami, az amerikai szálka a szemünkben zavar, miközben nem vesszük észre a magyar gerendát. Ugyanis azt mondja, hogy hazánkban tombol a rasszizmus, csak értelemszerűen nem négerek a célpontok, hanem cigányok. Nem emlékszem, hogy cikkében említette-e a gyöngyöspatai esetet, de ott van alapja a rasszista vádaknak a kormánnyal szemben?

Sz.M.: Mire gondolsz? A bírósági ítélet elleni kormányzati felszólalásokra? Hogy ezek rasszista felhangúak?

G.P.: Igen, tegyük fel, hogy a kártérítés megtagadása rasszista felhangú.

Sz.M.: Elég sok tényezős a gyöngyöspatai ügy. Én nem gondolom, hogy a kormány rasszista lenne. Azt sem gondolom, hogy tudatosan játszik a rasszizmus kártyájával. Azt gondolom, hogy a társadalom elég nagy rétegében van egyfajta igazságtalanságérzet, és ezt mondja ki a kormány. Magyarország jogállam, ezt a kártérítést már ki is fizették, legalábbis egy részét, ha jók az értesüléseim. Én úgy gondolom, hogy a kormány csak hangot adott a társadalom felől érkező igazságtalanságérzésnek, de a szabályokat betartja.

G.P.: Ez az ügy a lezárás felé közelít?

Sz.M.: Nem. Egyrészt a kormány azt nyilatkozta, hogy jogszabályi módosítások elképzelhetők ezzel kapcsolatban. De ami mégfontosabb: ez az ügy egy nagyobb egésznek a része, ez pedig a magyarországi cigány-kérdés. Magam is úgy gondolom, hogy ez nem lezárt ügy. Nem sikerült integrálni a magyarországi cigányságot. Ennek a problémának egy szelete a gyöngyöspatai ügy. Korábban volt az olaszliszkai lincselés. Ez a kérdés közel sem megoldott, nagyon régóta és nagyon sokfelé ágazik.

G.P.: Hogy lehet megoldani az integrációt?

Sz.M.: Patrik, nézd… Nem hiszem, hogy 23 évesen ezt én meg tudnám mondani a szakemberek helyett. Integrálni kell őket és kész. Minden efelé mutató intézkedést most is és a jövőben is támogatok. Ezért utasítom vissza és tartom vérlázítónak a Mi Hazánk Mozgalom jelenlegi kampányát a szegregáció érdekében, ez… megengedhetetlen, vérlázító.

G.P.: Megválaszolod a következő kérdésemet, de folytasd kérlek.

Sz.M.: Ez, hogy van ma Magyarországon egy olyan politikai erő, amely a zászlajára tűzi a szegregációt, ez erkölcsileg is vállalhatatlan, és mindig elszomorodok, hogy ez a 21. századi Magyarország.

G.P.: Felmerült bennem egy kérdés, amit nem írtam fel magamnak. Választások környékén valamelyik kampányidőszakban a kormányközeli médiumok attól zengtek, hogy a Jobbiknak éppen milyen antiszemita botrányai voltak. Sneider Tamás felesége beintett a lagzijukon, Gyöngyösi Márton ezt mondta, a Jakab Péter azt mondta, a Szávay István a harmadik dolgot, de egy szót nem hallottam a Mi Hazánk Mozgalomról, őket inkább beültették az M1, a HírTV és az EchoTV stúdióiba, hogy a Jobbikot ekézzék. Te nem hiányoltál esetleg hasonló antiszemitázó kampányt a Mi Hazánk Mozgalommal szemben?

Sz.M.: Én nem tudom ezen médiumok helyett itt a felelősséget vállalni. Nem tudom, miért nem szerepeltették ugyanígy a Mi Hazánk Mozgalmat, mint a Jobbikot.

G.P.: Olvastál már Millenna cikkeket? Tudsz esetleg kritikát megfogalmazni a szerkesztőségnek? Minél élesebb, annál jobb.

Sz.M.: A demokráciák egyik jellemvonása, hogy sokszínű sajtóval rendelkeznek. Ilyen sokszínű a Millenna is, legalábbis nekem ez a tapasztalatom az elolvasott cikkek alapján. További sok sikert kívánok nektek.

G.P.: Köszönjük, és a válaszaidat is!

Sz.M.: Köszönöm a kérdéseket!

Hirdetések