Iskolarendészet: csak azokat nem védi senki, akikről az oktatás szól

Propaganda felsőfokon

A Fidesz kormány újabb mesterterve alapján a jövőben ovizsaruk iskolarendészek ügyelnek majd a tanárok biztonságára az oktatási intézményekben. Nem mintha a tanárok ezt kérték volna, ellentétben a jobb munkakörülményekkel. Maga az iskolarendőrös ötlet sem eredeti, a Gyurcsány-kormány már 2008-ban létrehozott egy iskolarendőr programot, mely  azóta is működik, azonban ez elsősorban olyan elhanyagolható dolgokkal foglalkozik, mint a Drog-Alkohol-Dohányzás-AIDS megelőző és felvilágosító program (DADA). Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár szerint azért van az (új) iskolarendész programra szükség, mert Nagykátán bántalmaztak egy tanárt, Gyöngyöspatán pedig szegregálták a diákokat…

Egyébként arról a Gyöngyöspatáról beszélünk, ahol jogerős bírósági ítélet született a szegregáció jogellenességéről és ahol a szóban forgó iskola igazgatója egy tizenkét éves diákot a falhoz vágott, de nem emelnek vádat ellene. A Fidesz érvelése orbitális baromságnak tűnik, mivel semmilyen statisztikával nem támasztotta alá az államtitkár a tanárbántlamzások gyakoribbá válását, egy példa pedig statisztikailag  jelentéktelen, és hogy jön ide, hogy a (fideszes vezetésű) Gyöngyöspatán évekig szegregálták a roma diákokat? Lefordítom nerbeszélre, a gyűlölet nyelvére:

A Fidesz szerint a cigányok felelősek az iskolai erőszakért, bántalmazzák a tanárokat, illetve ha nem, akkor azért nem, mert szegregálva vannak; természetesen ’szeretetteljesen’ az egyház áldásával, ahogy Balog Zoltán tanúsította.

A Fidesz így az iskolarendészettel több tematikát kombinál: a legújabb rasszista nerratívát összehangolja a félelemkeltés és a közös ellenségkép eszközeivel, illetve a minőségi oktatás megsemmisítésének és a tanárok kilátástalan helyzetének elfedésével. Nem is a nettó 130 ezer kezdőfizetés, fasiszta szerzők tankönyvbe írása vagy esetleg a heti 60+ magolással töltött óra a gond az oktatásban, hanem a tanárok bántalmazása. Elvégre ki törődne jobban tanárokkal, ki tisztelné jobban őket, mint a Fidesz? Maruzsa biztos ezért hívta a PDSZ-t terroristának, Németh Szilárd meg a Tanítanékot Sorosbérencnek. Egyértelmű, hogy a Fidesz a menthetetlen oktatáspolitikát illetően folyamatosan kommunikációs deficittel küzd, melyet számos vele szembenálló szervezet sikeresen tematizált. Éppen ezért kell a pártnak kényelmes síkra terelni a témakört, így mi sem természetesebb, hogy a félelem, gyűlölet és rasszizmus szentháromságával fűszerezett tanárbántalmazás került a középpontba. Felmerülhet a kérdés, hogy nem lenne-e egyszerűbb marginális, de valódi változásokat eszközölni az oktatás területén, ahelyett, hogy diploma nélkül is lehessen már tanítani; a probléma az, hogy a Fidesznek stratégiai célja az oktatás módszeres tönkretétele, annak neoabszolutizálása és a 18. századi állapotának visszaállítása. Az oktatásnak szerintük kizárólag két célja van: korlátolt, buta, kiszolgáltatott, de hűséges alattvalók nevelése, illetve a gyártósorhoz szükséges minimális tudás átadása.

A szomorú igazság azonban az, hogy az iskolai erőszak nagyon is létező jelenség, azonban nem a tanárokat bántják elsősorban, és nem a rendőrségre van szükség a konfliktusok megoldásához.

Az iskolai erőszak valódi áldozatai a diákok, az elkövetők pedig gyakran a tanárok

Sorolok pár szalagcímet és fejleményt a diákok helyzetéről az elmúlt évekből:

„Az 5-8. osztályos diákok kétharmadát bántalmazták már fizikailag, verbálisan vagy virtuálisan az iskolában.”

„Egyelőre nem emelnek vádat a gyöngyöspatai exigazgató ellen, aki falhoz vágta az egyik 12 éves diákot”

„Szexuálisan zaklatta két diákját a tatabányai hittantanár, akit korábban örökre eltiltották a gyermekneveléstől. Az őt kinevező egyházmegye továbbra is hallgat”

„A gyermek hajának meghúzgálása, vízzel való lefröcskölése, a füzetéből lapok kitépkedése a közigazgatási és munkaügyi bíróság és a törvényszék szerint nem jogsértő”

 „A tanár bántalmazta a diákot, mégis a tanulót rúgta ki az igazgató”

„Kirúgta az igazgató a diákoknak szexuális tartalmú üzeneteket küldő tanárt, majd a KLIK visszahelyezte”

„A tanári visszaéléseket gyűjtő ’Pedagógusok fenyegető aurával’ Facebook-csoport kevesebb, mint 5 hónap alatt közel 22 ezer tagot gyűjtött össze.”

„A kúria döntése szerint a tanárok mentesülnek a közfeladatot ellátó személy eljárása során elkövetett bántalmazás bűntettének és a közfeladati helyzettel visszaélés bűntettének tényállása alól”

„Az Ombudsman szerint a gyermekek teljesen védtelenek az elkövető pedagógusokkal szemben”

Sajnos sokáig sorolhatnám tovább a jéghegy csúcsát képző történeteket és jogorvoslati katasztrófákat. A probléma igenis rendszerszintű és tragikus. Erre mutat rá az Ombudsman és az Oktatási Jogok Biztosának több jelentése is, melyet a kormánytól a főügyészig rengetegen megkaptak, érdemi válasz viszont nem érkezett.

Az iskolában elsősorban a diákok az áldozatok, nem a tanárok. Az elkövetők pedig gyakran maguk a pedagógusok, ennek pedig kevés köze van a Fideszhez.

Az (azóta megszüntetett) Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet 2015-ös felmérése szerint a tanárok által elkövetett fizikai erőszakot a diákok 23%-a, a lelki bántalmazást 40%-a tapasztalta különböző rendszerességgel.

Sajnos ezen kívül a diákok egy részét a diáktársaik (is) bántják, nem a tanárok. Ennek okai viszont ugyanúgy kétrétűek: Egyrészt Magyarországon helyi és regionális szinten sem léteznek konfliktuskezelő, mediációs szervek és szakemberek, sőt, még a kötelező iskolapszichológus is gyakran hiányzik. Másrészt a tanárok hiányos felkészítése és gyakran személyes nemtörődömsége miatt ők sem hajlandóak kezelni a konfliktusokat, sőt, sokszor ők maguk buzdítják erőszakra a tanulókat. Az érintett diákoknak pedig nincs kihez fordulniuk: a kávészünet békéje a tantestület tagjainak fontosabb, mint tanártársaik jelentése a fenntartó felé, a diákok közötti konfliktust pedig csak nyűgnek tekintik. Így számos esetben évekig, akár évtizedekig garázdálkodhatnak a ragadozó tanárok, mint például a Budapesti Fazekas Gimnáziumban. Az igazgatóság gyakran falaz az elkövetőknek, sőt, megfélemlíti a panaszt tevőket. A panaszokat nem iktatják, nyomuk nem marad.

Ahogy az Ombudsman jelentése mondja:

„A munkáltatók nem érdekeltek az egyedi esetek érdemi kivizsgálásában, mert ha a pedagógus által elkövetett bántalmazás nyilvánosságra kerül, az az intézmény megítélését hátrányosan befolyásolhatja”

Így a diákok többnyire magukra maradnak, és ki vannak szolgáltatva. Erről viszont hallgat a kormány és hallgatnak a pedagógusszervezetek is. A PDSZ és a PSZ sem foglalkozott eddig érdemben a témával, egyedül az őket ért bántalmazások kapcsán szólaltak fel.

Talán nem véletlen, hogy a PSZ Gyermekvédelmi Tagozatának 2015-ös konferenciáján a legfőbb megállapítás az volt, hogy a gyermekvédelmi intézmények pedagógus munkakörben foglalkoztatott dolgozói végre több pénzt kaphatnak.

Szerkesztőségünk levélben fordult a két illetékes szakszervezethez a téma kapcsán, és míg a PDSZ érdemi választ küldött, a PSZ konkrétan megtagadta a válaszadást, annak ellenére, hogy főszerkesztőnk, Szolga Bálint még a tüntetésükön is felszólalt.

Marad tehát a poroszos, elnyomó és erőszakos oktatás, a diákok pedig továbbra is ki vannak szolgáltatva a bántalmazóknak. Ebből egyedül azt tanulhatják meg, hogy a siker kulcsa a szabályokra fittyet hányó erőszak. Ezek után nem csoda, hogy ezt a mintát követve sokan kialakítják a magánéletükben is az erőszak kis köreit: erőszakosak családtagjaikkal, munkatársaikkal vagy a közlekedőkkel, azaz az élet legtöbb területén. Hiába állítja a (maffiakapcsolatokkal ellátott) Pintér Sándor belügyminiszter, hogy ’a magyar közbiztonság szilárd’, ha hatodikak vagyunk az EU gyilkossági statisztikájában, mely a 2015-ben sem alacsony szintről megugrott, és azóta stagnál (csak nem akkor kezdődött a plakátkampány?). Talán az sem meglepő, hogy az emberek az erőszakot sikerként feltűntető pártokra adják le a voksukat. Nem tetszik a CEU? Betiltjuk! Rosszat írt a Népszabadság? Megszüntetjük! Cigánybűnözés? Masírozunk!’ A Fidesz úgy nyer választásokat 8 éve, hogy programja sincs, csak propagandája.

A  Fidesz az iskolai erőszak legjelentéktelenebb szeletét célozta meg a leghaszontalanabb eszközzel. Mivel a Fidesz gazdaságpolitikájának legfőbb eleme a gyűlölet, mint nemzeti termék előállítása, így az erőszakos iskolarendszer fenntartása elemi érdeke. A jelenlegi oktatási rendszer nem demokráciára, együttműködésre, szolidaritásra, hanem anarchiára és erőszakra neveli a társadalmat, mely nem fenntartható. A 21. századi kihívásoknak kizárólag egy kritikusan gondolkozó, elemi kompetenciákkal felvértezett és kooperatív társadalom tud megfelelni.

Mit lehet tenni az erőszak ellen?

Felmerül a kérdés, hogyha sem a kormány, sem a tanárszervezetek nem érdekeltek a diákbántalmazás visszaszorításában, akkor kihez lehet fordulni, és mit lehet tenni.

Egyrészt fontos számon kérni egyénileg és csoportosan a civil szervezeteken és az ellenzéki pártokon is a következetes és erőteljes szakpolitikai javaslatokat. Elég volt a diákok biodíszlet-használatából, nem kell senkivel szimpatizálni, aki szemet huny az erőszakos tanárok felett. Másrészt az alapvető jogtudatosság is sokat segít az érdekérvényesítésben. Az iskolai házirend, a Köznevelési Törvény és az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének ismerete és képviselete máris sokat segítene, mivel számos garanciát adna a diákok kezébe. Kíváncsi vagyok, hány diák tudja, hogy DÖK véleményezése nélkül nem lehet elfogadni a házirendet, vagy hogy az iskolaszék felállításával a szülők és diákok képviselő kerülnek többségbe az iskolai ügyek elbírálása során, esetleg hogy az Oktatási Jogok Biztosához már elektronikus beadvánnyal is lehet fordulni. A statisztikák alapján nem sokan. 10-ből 8 gyerek hallott a kötelességekről, de a jogaikról csak feleannyian, mindössze 4-en, az ENSZ legfrissebb gyermekjogi felmérése szerint.

Fontos lenne az iskolai közösségek demokratizálása, a diákok egyéni és csoportos önredelkezésének kiterjesztése többek között a diákönkormányzatok jogköreinek helyreállításával és kibővítésével, iskolaszékek felállítása, szimulációs gyakorlatok bevezetése. Ezek többnyire helyi szinten is megvalósítható lépések.

A legnagyobb előrelépés azonban a technológia adta lehetőségek kihasználása: Ma már szinte mindenki zsebében lapul egy kép- és hangrögzítésre alkalmas telefon, melynek segítségével bizonyítékokat szerezhetünk a bántalmazókkal szemben. Ez azért rendkívül fontos, mert a tantestületek klasszikus technikája szinte mindig a gyerekek hitelességének aláásása, azaz a gyerek hazugnak titulálása. A panaszt tevő diákot gyakran (akár szó szerint) berángatják az igazgatói irodába, ahol csoportosan addig terrorizálják, amíg vissza nem vonja állításait, és erről nyilatkozatot tesz akár írásban is (ami amúgy bűncselekmény, törvényes képviselő nélkül ez teljesen illegális, de ilyen apróságokon se a rendőrség se a KLIK nem szokott fennakadni). Mivel sosem iktatják a panaszokat, semmi nyoma nincs mások nyilatkozatainak, így marad a diák szava a tantestülettel szemben. Ez pedig a legtöbb esetben kevés a jogorvoslathoz, azonban ha felvétel készül, az megcáfolhatatlan bizonyítékként szolgál. Sőt, ezeket a felvételeket nyilvánosan is közzé lehet tenni, mégpedig azért, mert

A tanárok közfeladatot ellátó személyek, és a törvény jelenlegi állása szerint a róluk az engedélyük nélkül készült felvételek is nyilvánosságra hozhatóak.

Azaz nem kell egy diáknak attól tartania, hogy egy felvétel nyomán személyességi jogok megsértése miatt sikerrel indítana ellene pert egy bántalmazó pedagógus.

Ez a fejlemény pedig rendkívüli mértékben ki tudja egyenlíteni az erőviszonyokat. Míg a tanárokat bántalmazó diákokat szinte minden esetben felelősségre vonják, és komoly büntetést kapnak, a tanárok többnyire megússzák a bántalmazást. Egészen eddig. Itt az ideje, hogy megmutassuk belülről az oktatási rendszert. Kerüljenek fel a videók, mondják el a diákok a véleményüket, és védjük meg egymást! Fogjunk össze, hogy mindenki megértse, a diákok nem elszenvedői az oktatásnak, hanem a kedvezményezettjei. Értessük meg a családtagokkal, civilekkel és a kormánnyal is. A félelem és erőszak korának ideje véget vetni.