A mai magyar politikai paletta nem túl bizalomgerjesztő a fiatalok számára. Pláne az olyanok számára, akik a rendszer hibáit célozzák meg, mint amilyenek a társadalmi felépítésünk igazságtalansága, a politikai rendszerünket átitató korrupció vagy az általános apátia. De ezen nekünk kell változtatnunk.
Ez a blog a fiatalokhoz szól. Jómagam is fiatal vagyok, és ez a cikk is nekünk szól. Hiszen kihez máshoz is szólna egy olyan üzenet, hogy az elődeink mindent elrontottak nekünk, és olyan hidakat építettek, amik semmibe sem vezetnek? Valószínüleg nem azokhoz, akik ezeket a hidakat építették.
Most, hogy ezt az elején tisztázzuk, rá is térhetünk a tárgyra: mégpedig arra, hogy be kell lépni a pártokba. Nos ez egy igen radikális kijelentés, és picit talán légből kapott is, de a lényeg ez.
A politikai rendszerünk a velejéig romlott. Nem lehet ma senki sem úgy a közélet közelében, hogy a politikai sárdobálással, iszapbirkózással, egymás szalámizásával ne találkozna. Ideológiák, világnézetek kerülnek háttérbe a kényszer-szövetségekkel szemben, hogy legalább valami levegőhöz jusson a magát ellenzékinek nevező formáció a kormánypárttal szemben. Mindez elsőre nem tűnik olyan rossz dolognak, hiszen sokszor lehet azt hallani (tévesen), hogy az ideológiák ideje lejárt, nem kellenek már ezek nekünk, hiszen az ember csak tudja, mi a jó és mi a rossz.
Csakhogy azok, akik ezt hírdetik, általában egy politika elmélettel foglalkozó könyvet sem nyitottak ki.
Ugyanis ha kinyitották volna, tudnák, hogy annak a kérdésnek az eldöntése, hogy mi a probléma, és mi nem, szintén értékek, világnézetek, szemszögök összegzése, azaz egyszóval, a politikai ideológia kérdése az, hogy az most probléma-e vagy nem.
Így nem lehet életképes az, ami ezt az alap felismerést is tagadja. Az ellenzéki pártok anti-orbánista kényszer-szövetsége viszont pont egy ilyen alakzat.
Ennél mi többet érdemlünk, és mi ennél többet is akarunk.
A fiatalságnak, és főleg a Z generáció első növendékeinek el kell dönteniük, hogy a politikai palettával mit akarnak kezdeni. Lenyelni nem tudjuk, hiszen érezzük, baj van. Kiköpni meg nem lehet, mert így is jobb, mint az Orbánista méreg, igaz nem tudjuk meddig.
Ha valaki változást szeretne, annak aktívan kell is tennie érte. Politikai generációs váltásra van szükségünk, ha felül akarjuk múlni az Orbán-Gyurcsány örökharcott.
Nem egy konkrét fiatalok pártjára gondoltam, mint a Momentum (amelyet véleményem szerint az önmeghatározás hiánya fog szétszedni), vagy a Szanyi Kapitány Tibor féle ISZOM. Nem új pártra van szükség, ugyanis az erőforrások hiányának a pótlása egy emberfeletti feladat, hanem a régi pártokba kell belépni, az ottani erőforrásokat felhasználni, és onnan megreformálni azt, amit ma politikának nevezünk. Ez sem könnyű feladat, pláne, hogy a legtöbb mai párt nem igazán életképes. Az MSZP éppen sokadjára újul meg, most éppen a Bernie Sanders féle demokratikus szocializmus neve alatt, meglátjuk ebből mi lesz. Az LMP sokadjára vesztette el identitását, ezzel együtt a relevanciáját is. A Párbeszéd nem létezik a nagykörúton túl és nem is látszik erre az igény. A Jobbik éppen egy nagy kilépési hullámban van, és veszítik el az erőforrásaikat. a Momentum nem tudja eldönteni, hogy hol áll politikailag. A DK-ban meg legyen embernek gyomra Gyurcsányhoz.
Persze, ha te nem értesz egyet a fent említett pontokkal, akkor hajrá, menj ahhoz a párthoz csatlakozni. Viszont ha egyetértesz velem, akkor javaslom, hogy inkább menj el valamilyen civil szervezethez. Bármilyenhez. Ha látod a világunk összeomlását, akkor harcolj ellene. Ne félj ellenállni, ne félj harcolni, ne félj olyan hidakat felégetni, amelyek sehova sem vezetnek.
(A kép csak illusztráció. Kép: Dián Ákos)
