Az általunk ismert világ csupán egy szimuláció, és Magyarország a memeportál. Ezen a ponton nem tudtok meggyőzni arról, hogy ez nem igaz. Mire végigolvasod, vagy egyet fogsz érteni és a pugatórium ölelő nihiljében fogsz lebegni, vagy rászoksz a ketaminra. Kezdjük.
A szellemi és kulturális színvonal olyan érthetetlen és szürreális vonalvezetéssel machinál, hogy az avantgárd művészet a megyei kispályás foci hozzá képest. Az állam által fenntartott TV2 ismét lehozta a Nagy duett című műsort, ahol az énekesként elhíresült, zebraügyi miniszter, Győzike társaságában élhetünk át olyan szellemi kútmérgezést, hogy a közönség maradék két agysejtje harakirit követ el. Mentségükre szóljon: a szociális és gazdasági olló rosszabbik felén lévő nagyobb tömeg legalább ez idő alatt nem azon morfondíroz, miből veszi meg a holnapi kenyeret, és nem az jár az eszükben, mi történik éppen a törvényhozással. Már persze, ha van pénz a kábel tv-re.
Eközben korábbi vonatbalesetes dal botránya utána a Cretins Show, Bartos Cs. István és Varga Irénke összeálltak egy koprodukcióra. Most foghatjuk ugyan a fejünket, hogy egy Belga dal meggyalázásával szereznek maguknak kétségbeesetten figyelmet, mégis jól tükröt tartanak a torz magyar valóság felé. A mondhatni markáns szellemi színvonal mellett jól kivehető, hogy az a társadalmi réteg, amibe Bartos és Varga tartozik, milyen problémákba ütközik nap mint nap. „Nincsen pénzem az a baj, körmöm drága az a baj” és hasonló sorok tömege jön velünk szembe. Fordítsuk le ezeket: Az állam képtelen integrálni a társadalomba a nehéz körülmények közt élőket, némi szociális segéllyel tartósítja a nyomort, majd az erről a pénzről gondoskodni képtelen tömegekből kiindulva teszik meg az elhíresült mondatot, „A szegénység érdeklődés hiányában elmarad.”
Nehéz gúnyolódni azon, hogy sokan a TV2-n szocializálódnak, ha közben az ország 35%-a digitális írástudatlanságban él, és nincs napi szintű hozzáférése független médiához. A televízió a számukra a világ egyetlen ablakaként működik – és ezen az ablakon nem a valóság néz vissza, hanem egy szűrt, szappanos, önigazoló nemzeti illúzió. Vagyis pontosan az történik, amit a rendszerváltás után sosem akartunk: a népet nem oktatják, hanem altatják.
A nyomor és aluliskolázottság konzerválása kimondatlan cél. Az integráció olyan szinten van elfelejtve, hogy egy a bicskei rémálmot átélt volt gondozottat sikeresen elhelyeztek ugyanabban a börtönben, ahol a korábbi bántalmazója is tengeti napjait. Esetleg, ha 18 évesen nem dobnák utcára az állami gondozottakat, ennek a fiúnak sem kellett volna a túlélésért lopnia, és nem azzal kéne nap mint nap ebédelnie, aki garantálta számára, hogy kisiklásra legyen ítélve az élete.
Ezzel egyidőben került benyújtásra az a törvényjavaslat, mely súlyos retorziókat alkalmazna azon szervezeteknél, melyekhez külföldről is befolynak összegek, Ugyan az EU tagja vagyunk, mégsem élhetnénk azokkal az előnyökkel, hogy pályázatokat nyerhessenek a nem kormány által fenntartott egyesületek, médiumok, civil kezdeményezések.
Ez alapján engedélykötelessé válna a külföldi támogatások elfogadása, nyilvános vagyonnyilatkozatra köteleznék az érintett szervezetek vezetőit, eltilthatják a működéstől a visszaeső szabálysértőket, és az szja 1%-os támogatásból is kizárnák őket. Jegyzékbe vennék azokat a szervezeteket, amelyek külföldi finanszírozással közéleti befolyásolásra törekednek, és a pénzmozgásaikat a NAV egyik szerve kontrollálná. A pénzmosás elleni szerv kiterjedt ellenőrzési és adatlekérdezési jogosítványokat kapna, a törvénysértő civil és gazdasági szervezeteket szankcionálnák, vezetőiket pedig akár öt évre eltiltanák más szervezetek irányításától (forrás: itt)
Mindezt úgy, hogy a szervezetek nyilvánosságra teszik minden éveben a bevételeiket, tehát alapvetően semmi nem igazolná ezt a törvénymódosítást, csupán elérkezne a totális diktatúra 0. lépcsőfoka. Ellehetetleníteni mindent és mindenkit, aki nem ért egyet a vezetéssel. Ezen felbuzdulva javaslom tiltsuk be az export árukat. A reggeli zabkásám külföldi pénzből tartja fent magát, az a paradicsom, amit a kisnyugdíjás Teri néni vesz magának december 12-én veszélyezteti a nemzeti értékeket. Sőt tiltsuk be a Dunát is. Nem támogathatunk egy olyan folyót, amit más országokon átível.
S mindeközben, mikor a szabadsajtó és jogvédelem elhervadása fenyeget, a NER feleségek milliós nadrágokban és Hermes papucsokban járnak-kelnek. Örömmel tölt el, hogy az én adóm okán legalább nem lesz büdös a lábuk. De annyit hadd kérjek, őszintén a legjobb szándékkal, legalább egy jó stylist adjon tanácsot, mert Andi, az a nadrág ocsmány. Lehet, hogy én turizok, mert elvetelmült ökoharcos vagyok, meg csóró, de a stílus maga az ember. Nehéz nem cinikusan nézni a Gucci-papucsos hatalmi arisztokráciát, de még nehezebb nem észrevenni, hogy egy egész társadalmi réteg kezd úgy gondolkodni: „lehet, hogy nekem rossz, de legalább nekik se jobb erkölcsileg.” Ez az erkölcsi relativizmus a rezsim egyik legnagyobb győzelme. Nem kell hitet adni – elég, ha mindenkit elveszít a saját hitében. Nem kell igazság – csak kétség.
Szerencséjükre, már nem szervezhetünk össznépi intervenciót Andi stílusáért, sem semmilyen jogi érdekünkért, hiszen az ütközik a törvénnyel. Esetleg megpróbálhatjuk, hogy majd rendőrök szándékosan fejeljenek bele telefonunkba és bevigyenek köztisztségviselő bántalmazásáért…khm…
Mikor ezt írom, este 7 van, éppen a saját életem és jövőm sorsán táncolom az utolsó táncot, mikor a nyíltan meleg és ukrán származású Chuk Palatniuk műve után nevezett Harcosok klubja nyugdíjas gang alvás előtt még kommentel párat. Lehet megnyerik a Fiat 500-at bár a jogsijukat már elvették. Jézus azt mondta: szeresd felebarátod, de azt nem, hogy közben a szeretet miben nyilvánul meg. A döngölt padlóra született mélyszegény szülő is szereti a gyerekét miközben félholtra veri, mert nem ette meg az áztatott kukoricadarát. Ez az analógia a Harcosok klubja is, nekik jobban fáj mint nekünk, gondolom.
A Harcosok Klubja jelenet groteszk csúcspontja az volt, mikor a regnáló hatalom egyetlen befolyásos női szereplője, nem mint politikus, nem mint szakember, nem mint közéleti szereplő, hanem mint ANYA jelent meg a nyilvánosság előtt. Nagybetűkkel. Mint egy képernyőre vetített méh. Nem az értelem, nem a szakértelem, nem a vita, hanem a méhkerület alapján kiosztott autoritás.
Ez nem véletlen elszólás vagy rossz marketing — ez program. A hatalom nőképe nemcsak visszalépés a 20. század elejére, hanem egy biopolitikai stratégia, ahol a nő értéke kizárólag a „népességfenntartásban” mérhető. Szülj magyar gyereket, akkor leszel értékes. Nem baj, ha döngölt padlóra, nem baj, ha nincs hozzá lakásod, jogod, támogatásod — a méheddel már letetted a voksodat a nemzet mellett.
Ez a gondolkodásmód egyre inkább átitatja az intézményeket. A kormányzati kommunikációban a nők vagy hősnők, mert szülnek, vagy gyanúsak, mert nem. Ha nincs gyereked, önző vagy. Ha dolgozol, elhanyagolod a családot. Ha politizálsz, „hisztérikus vagy”, ha hallgatsz, „jó nő vagy”. Ez az értékrend nem csupán elavult, hanem aktívan veszélyes: intézményesíti a nemi szerepeket, aláássa a nők önrendelkezését, és megbélyegzi azokat, akik nem férnek bele a patriarchális sablonba.
A legnagyobb tragédia, hogy mindezt a nőkre hivatkozva, értük „aggódva” vezetik be. Az „anya” szerepe itt nem megbecsülés, hanem a kontroll eszköze: eszményként feltüntetve zárják karanténba a női identitást.
Az abszurditás egyre inkább sírva nevetésre késztet, mikor a nők becsességét és gyermekek jogait védve a kormánypárti média leghíresebb (vagy inkább hírhedtebb) lapja azzal sokkolt, hogy védtelen nők fotóit tette közszemlére, azok tudta nélkül. Ha azt hitted a kismama szépségversenynél nincs lejjebb tévedtél. Szoknyák alá titokban bekukkantó lelkes amatőr fotósokat keres a Metropol. Az egyik érintett lány éppen az érettségiről kijövet szembesült azzal, hogy maga is áldozat lett. Érted, ugye? Éppen 18 éves. Nem őket akarták megmenteni a ragadozók elől? Minden nappal egyre több kérdésem van azzal kapcsolatban, pontosan mik is azok a keresztény-konzervatív értékek amiket annyira őrizni próbálnak.
Egy dolog vigasztal, a félelem. Na nem az én félelmem, hanem a kormány félelme azzal szemben, ami más mint ők, ami a gyűlöletcunamijukra épül. Az a félelem, amiért egy halom két bites kisnyugdíjast és proletrárt összehoztak, hogy kommenteljenek. A béke helytartóiként imádott kormány harcot hirdet az egyenlőség ellen. Visszasírom azokat az időket, mikor a Stop Soros kampányon nevettem kínomban. 11 hónap és kiderül: minden elveszett, vagy van még remény egy jobb világra. Ha elbukunk, magam állok be a pártba és tiltom be a Dunát.
