Interjú Arató Lászlóval a magyartanítás helyzetéről az új NAT bevezetésének fényében

Interjú Arató Lászlóval a magyartanítás helyzetéről az új NAT bevezetésének fényében

Arató Lászlót, a Magyartanárok Egyesületének elnökét kérdeztük az irodalomoktatás jelenéről és jövőjéről az újonnan bevezetett Nemzeti Alaptanterv fényében.

• Mi lehet a gimnáziumi irodalomoktatás célja, milyen funkciói vannak?
• Többféle célja van az irodalomoktatásnak, itt a kérdés az, hogy ezeket kijátsszák-e egymás ellen, vagy sem, illetve, hogy milyen hierarchia van közöttük. Szerintem a legfontosabb cél az én- és világismeret elmélyítése egyfelől, másrészt, ettől elválaszthatatlanul, a műértelmező olvasás megtanítása. Ez összefügg az irodalom egyik legfontosabb funkciójával, a nézőpontváltással. Az irodalmi művekben az ember valaki másnak a nézőpontjába helyezkedik, és ez alkalmassá teszi az önmagából való kilépésre, mások megértésére. Ez, ha tetszik, az antropológiai célja, hogy az ember ne legyen egy szűkös létű és szűkös tudatú lény. Egyébként ez a nemzeti célnak is fontos eleme, megismerjük a társadalom például más nemű, más szociális helyzetű, más pszichés helyzetű rétegeinek a problémáit. Ezeken túl nyilván szerepe van a kommunikációs nevelésben is. Persze a diákokat jó szövegértővé is kell tenni. Ennek különböző szintjei vannak, de az irodalomóra különösen alkalmas arra, hogy a nem evidens módon a felszínen levő, rejtett értelemösszefüggések feltárására valaki érzékennyé váljék. Ezeken túl cél az olvasóvá nevelés, nem egyszerűen műértő olvasóvá, hanem olvasóvá nevelés, hogy a gyereknek kedve legyen olvasni. Ez kétfokozatú: általános iskolában az olvasóvá nevelés a mindenek előtti cél, középiskolában már a műértő olvasóvá nevelés.
• Az új Nemzeti alaptanterv (NAT) körül igen nagy vita, bírálathullám bontakozott ki. Mi lehet ennek az oka, miért lehet ilyen kardinális kérdés az oktatási kormányzatnak a magyartanítás?
• Az előbbieken túl a magyaroktatásnak szerepe van a nemzeti identitás kialakításában és erősítésében is, hiszen itt arról van szó, hogy egy kulturális hagyománnyal ismerkedünk meg. Itt azonban nagyon fontos, hogy a nemzeti identitás nem a nemzeti frázisoknak a harsány szajkózásából fakad. Azt gondolom, hogy az ember nem attól érzi erősebben magyarnak magát, hogy állandóan patetikus frázisokkal bombázzák. A kamaszok amúgy sem szoktak a hivatalosan ajnározott dolgokkal szívesen azonosulni. Tehát az irodalom e fajta ereklyévé tétele kifejezetten akadályozza a hagyomány elsajátítását. Egészen konkrét példa erre, hogy nehezebb például a nemzet problémáját középpontba állító műveket tanítani, amióta ez a nacionalista kurzus van, hiszen beindul a gyerekek védekezési mechanizmusa.
• Sok helyen lehetett olvasni, hogy bírálta az új NAT-ot, mi vele a központi probléma, hogyan befolyásolja az említett oktatási célokat?
• Az új nemzeti alaptanterv és az új érettségi követelményrendszer olvasóvá nevelés ellenes, kompetenciafejlesztés-ellenes, és az irodalom tanítás minden értelmes céljával szemben áll véleményem szerint. A tananyag bűvöletében él, felerősíti a rohanás tendenciát, mert iszonyatos mennyiségű szerzőt és művet akar megtanítani. Emiatt a szövegélmény, a szöveg és a diákok közötti interakció ilyen mennyiségű és ennyire megkötött anyag mellett lehetetlen. Tehát az irodalomtanítás legfontosabb céljai háttérbe szorulnak. Mint mondtam, az olvasóvá nevelés az általános iskolában kezdődik. Például hatodikban az új tankönyv – megfelelően a nemzeti alaptantervnek – egyetlen egy kortárs ifjúsági művet sem tartalmaz, hanem az Egri Csillagokat, ami mellett választási lehetőséget kínál még A kis herceg és a Robinson Crusoe között. Márpedig hatodik-hetedikben dől el nagyon nagy mértékben, hogy valaki olvasóvá lesz vagy olvasó marad, vagy sem, mivel ebben az időben sok gyerek még szívesen olvas kortárs vagy ifjúsági irodalmat.
• Miért lettek volna igazán fontosak ezek a kortárs és populáris olvasmányok?
• A populáris irodalomért azért kár, mert a gyerekek jó része olvasóként azt fogyasztja. Nem azt mondom, hogy a klasszikus helyett kellene olvasni, csak a hídépítés olyan, hogy a folyó mindkét oldaláról érdemes építeni, nem csak az egyikről. A kortárs irodalom pedig lehet népszerűbb, mert mégiscsak a mai világról szól. Ezek nélkül pont az maradt ki, ami megmutatja, hogy az irodalom nem egy múzeumba zárt, régi, hanem egy eleven, ma is élő dolog, sőt nem is csak az újak élnek, hanem a régiek is folyton újraértelmeződnek. Tehát a kánon nem egy véglegesen rögzített és mozdíthatatlan valami. Arról van szó, hogy a legnagyobb klasszikusok mindig benne vannak a kánonban, de nem biztos, hogy ugyanazok a művek a kánon szempontjából a meghatározóak.
• Nem csak a tantervről esett sok szó, de az érettségi követelményekről is. Ezek hogyan, milyen irányba változtak?
• Az érettségi az a fókuszpont, aminél meg lehet fogni az egész problémát. A kimenet szabja meg azt, hogy milyen tanítás várható el. Melyek a magyar érettségi legfontosabb változásai? Az írásbelivel az első az, hogy megszűnik a gyakorlati szövegalkotás. Emiatt az irodalomoktatás kommunikációközpontú, hétköznapi célja, jelentősen visszaszorul. Ezen túl az eddigi két műértelmező feladatot váltja le egy elemző és egy témakifejtő feladat. Utóbbival az a baj, hogy sok általánosságot lehet benne mondani, el lehet távolodni a szövegtől. Itt is csökkent az írásbeli kompetenciaközpontúsága. A szövegértés is visszanyesődik, mert a szövegértési teszt most már szövegértési-nyelvtani teszt, ezzel a szövegértési kompetencia ismét leértékelődik. És itt van a központi kérdés, az irodalmi feladatsor, aminek a bevezetését szintén helytelenítette a Nemzeti Pedagógus Kar. Teljesen ismeretközpontúvá teszi az irodalomoktatást, hiszen itt olyan dolgokat kell tudni, mint memoriterek, tanult fogalmak, műfajok azonosítása stb. Ez a tényanyag része nagyjából mindennek, amit tanítunk.
• Az érettségi másik komponensében, a szóbeliben is történtek ilyen súlyos változtatások?
• Ott a legfontosabb változás az, hogy az eddigi hat életmű helyett tíz lett. Ezek minden évben minden magyar iskolában kötelezőek. Már hat is sok, de a megnöveléssel a tanár és a diákcsoport választását minimalizálták. Ezen kívül még két újdonság van, a portrék második kategóriájából, a 19. és 20. sz. irodalmából, ami hozzánk közelebb áll, összesen csak két téma választható. Ezeket a szaktanár jelöli ki, így elvileg ott lehet, hogy „kisebb” huszadik századi szerző, mint például Radnóti, teljesen kimarad. A másik, hogy megnő a régi irodalom szerepe a tananyag szempontjából. Nyilván a megváltozott kulturális környezetben a régi irodalom előtérbe állítása az olvasóvá nevelést annyira nem fejleszti. Egész egyszerűen ez az egész érettségi követelmény, illetve a NAT nem figyel arra a kulturális és paradigmaváltásra, ami az elmúlt negyven és különösen az elmúlt tíz-tizenöt évben végbement.
• Milyen közvetlen hatása lehet ennek a diákokra, felkészülésükre nézve?
• A szóbeli eddig sem csak kompetenciamérés volt, mert ott volt húsz darab tétel, amiről tanultunk és a szerzőelvűség dominált, egy-egy íróról, illetve néhány művéről kellett sokat tudni. Ez viszont eddig június második felében volt, így az érettségi szünetben lehetett ismételni. Most viszont már május elején mindez kérhető, az írásbeli vizsgán, ami végtelenül gyerekellenes.
• Milyen hatással van a tanári munkára, hogyan kell a tanároknak alkalmazkodni a megváltozott követelményrendszerhez?

• Ha valaki úgy tanít, hogy tudja, hogy az érettségi irodalmi feladatsorban bármi kérdezhető, akkor ez nagyon befolyásolja, hogy a kompetenciafejlesztésre, vagy a tárgyi tudásra helyezi a hangsúlyt. Sok tanár az előtt a dilemma előtt áll, hogy műértelmező olvasást tanítson- e, és diákjai esetleg rossz eredményt érjenek el az érettségi irodalmi feladatsor részén, vagy felkészítsen rá, de unalmas legyen, és sok tényanyagot tanítson.
• A magyar esetében a diákok nem tanulják többször újra az anyagot a gimnáziumi évek alatt, vannak-e olyanok, akik már elkezdték a gimnáziumot, de érvényesek lesznek rájuk az új érettségi követelmények?
• Szeretném elmondani, hogy ma már tizedikesek azok a gyerekek, akik eszerint fognak érettségizni, és sem a tanártársadalom, sem a szülőtársadalom nem döbbent rá arra, hogy az ő gyerekeik fogják ezt nagyon megszenvedni, rengeteget kell majd magolniuk és idegeskedniük. Nem tudjuk, hogy mi várható, itt maga Damoklész kardja lebeg. Azt gondolhatjuk, hogy minden, ami a NAT-ban kötelezően elő van írva, azt meg kell tanítani, márpedig ez megtaníthatatlanul sok. Emiatt ez egy egészen ördögi helyzet. Bár, ahogy az oktatási kormányzatok taktikáját ismerem, az első nagyon könnyű lesz, hogy bizonyítsa, a modell jó, csak aztán majd lesz későbbi is.

• A bevezetés folyamatát is bírálták, ez hogyan nézett ki?

• Nagyon fontos az egész rendeletalkotásnak, törvényhozásnak a végtelenül antidemokratikus jellege, a szakma nagyon nagy részének kizárása. Az állam által felülről létrehozott egyeztető pedagógiai szerveződés is döntő pontjain bírálta a tervezetet.  Így nem arról van szó, hogy csupán olyan renitens szervezeteknek, mint a Magyartanárok Egyesülete, nem tetszik, hanem az Orbán-kormány által létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar magyaros tagozata is minden lényeges ponton bírálta a követelményrendszert. Ez nagyon fontos, hiszen látszik, hogy az oktatási kormányzat nem csak a vele nem rokonszenvező, hanem az általa létrehozott tanárszervezet véleményére is fittyet hány.
• Az új NAT láthatóan elég sok szempontból megköti a tanárok kezét. Ennek mennyire van politikai vetülete, mennyire szab keretet az ideológiai nevelés köré?
• A NAT szövegében, rögtön a bevezető sorokban és a műszelekciójában van egy nagyon erős ideologikus töltet. Ez a NAT kötelezővé tesz nemzeti konzervatív szerzőket, akik korábban nem alternatíva nélküli kötelezőként szerepeltek, mint Wass Albert és Nyírő. Az erdélyi irodalomnak nagyon nagy szerepet juttat, főleg a mutatottan nemzeti elkötelezettségű, nemzeti témájú műveknek. Márpedig tudjuk, hogy a nemzeti identitás nem feltétlen a nemzeti téma taglalásában áll. Ráadásul kifejezetten politikai alapú a szelekció Herczeg Ferenc és valamennyire Wass Albert bevételével is. Wass Alberttel az elszakított részek, Erdély jön be, kiemelt tematikaként szóba kerül Trianon például egy „Vérző Magyarország” című fejezetben, Herczeg révén pedig rehabilitáltatik a Horthy-korszak hivatalos irodalma. Ami ugye egy önkényes kánonkorrekció, mert nem gondolom, hogy Herczeg Ferenc nagy nyugatos szerzőkkel egyenrangú lenne. De sem a NAT-tal, sem az érettségi követelményrendszerrel az elsődleges probléma nem az ideológiai vagy a politikai. A hagyományfelfogás viszont igen: ez egy nagyon múltba forduló tanterv. Az elmúlt 50 év irodalmáról alig van szó, kortárs irodalomból meg egy tétel van, de egyébként kiszorult.
• A magyar mint humán jellegű tárgy alkalmas lehet az állampolgári nevelésre is, irodalmi műveken keresztül politikai szemléletmódok is bejöhetnek. Van-e ezeknek létjogosultsága a magyarórán?
• Van. Kikerülhetetlen, mert a művekben értékrendek, értékproblémák jelennek meg. Ideológiájuk, akár politikai állásfoglalásuk nem iktatható ki értelmezésük során, csak nem ideológiai, hanem esztétikai alapon kell őket az iskolai kánonba beválogatni.
• Köszönöm az interjút!