Oszd meg!


Néhány gyakornok álláspontját olvashatjátok a távoktatás árnyoldalairól és előnyeiről. Mindannyian másképpen éltük meg ezt az időszakot, vannak, akik hasonlóképp, és vannak olyanok is, akik véleménye szöges ellentétei egymásnak. 

Bezártság, stressz, szürke és monoton hétköznapok, a monitor fényétől kiszáradt szemek… ezek jutnak először az eszembe, amikor arról kérdeznek, hogyan viselem az online oktatást, mint középiskolás tanuló. Úgy érzem, az iskolák magasra tették a mércét, sokkal töményebben, felszínesebben vesszük az anyagokat. Az amúgy is tömérdek anyag mennyisége csak tovább növekszik, míg a kiosztott feladatok határideje rövidül. Minden egyes nap, mindenre nagyon oda kell figyelni, gondolok itt a kiosztott feladatok határidejére, dolgozatoknál is belépni az online órára, mert ha nem vagyunk pontosak, nem végezzük a munkánkat tökéletesen, akkor jön a fejmosás a tanároktól, a bizalmatlanság, érzéketlenség felénk. Őszintén nehéz mindig online életet élni, mindennap számtalanszor lecsekkolni az e-mail fiókot, mert minden percről-percre változik. A gyors, pörgő ütemet fiatalként felvenni könnyű, de megtartani a nehezebb.

Cserteg Alexandra

10. évfolyamos tanuló

Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnázium, Győr

Az online oktatás eleinte izgalmasnak tűnt, viszont ahogy telik az idő, rá kellett jönnöm, hogy mennyire hiányzik a rendes tanítás. Annak ellenére, hogy pizsamában, otthon, az ágyamból kényelmesen telnek az órák, mégis eljutottam oda, hogy szívesebben kelnék fel minden reggel korán, csak hogy elérjem a buszt az iskolába. Legjobban az osztálytársaim hiányoznak és a velük töltött programok. Napi 6-7 kontaktóra, kötelezően kamerával és rengeteg házi feladat, beadandó határidővel. Ebből áll egy napom. Úgy gondolom, középiskolás diákként, hogy mind fizikailag, mind mentálisan belefáradtam a digitális oktatásba. 

Fórián Alma

Én leszek, aki kilóg a sorból: nekem megfelelő a távoktatás. Tetszik, mert nincs minden óra megtartva online, van erre egy külön órarendünk, és hamarabb el tudom kezdeni házi feladataim megírását. Nálunk szerencsére nem kell kamerát kapcsolni, csak ha éppen felelünk. Teljesíthető és elvárható mennyiségben kapunk feladatokat, amiket „rendes” iskolában ugyanúgy el kéne végezni. Aki szeretne tanulni, így is megteheti, aki pedig lazábban veszi a tanulást egyébként is, itt se fog másképpen hozzáállni a dolgokhoz. Iskolámban 2 felületet használunk, a Krétát és a Teams-et, amik a kisebb-nagyobb rendszerhibákat leszámítva jól megállják helyüket. Én talán kiegyensúlyozottabb is vagyok, mint alapvetően, mert én osztom be az időmet, és több is a szabadidőm. Persze, negatívum, hogy nem találkozhatok osztálytársaimmal, de szociális életem így sem szűnt meg, csak más körökben mozgok leginkább. Abban viszont biztos vagyok, hogy a szemeimnek semmiképpen nem tesz jót ez a sok kékfény, de hát azért ne legyünk álszentek, ha nincs online oktatás, akkor is hosszú órákat töltünk telefonunk és más technikai eszközök világában…

Nagy Aisa, 9. osztályos tanuló

Hiába tart hónapok óta a távoktatás, mégis változóan élem meg a heteket. Egyszer úgy érzem, hogy sokkal könnyebb dolgom van, megspórolom a buszozást, a korán kelést, jobban be tudom osztani az időmet és az otthon kényelme is jól esik bizonyos napokon. Azonban vannak olyan időszakok, amikor hirtelen megnő a beadandók száma, a napi 6-7 óra egy helyben ülés kimerítő, és a napok is egybefolynak. Hiányoznak az osztálytársaim, az iskolai légkör, és több hónap bezártság után a szobám is elég ingerszegénynek bizonyul.  A nehézségek ellenére nem gondolom, hogy sokkal nehezebb dolgom lenne, mint a megszokott körülmények között, mindenesetre remélem, hogy a következő tanévet nem távoktatásban kell elvégeznem. 

Csikós-Nagy Lili