Szokásomhoz híven egy teljesen hétköznapi jelenet, ami napi szinten esik meg velünk, indított el bennem egy hömpölygő gondolatfolyamot. Feltépve néhány régi sebet kezdtem vizsgálni ezt a már nem is annyira újkeletű jelenséget. Vesézzük ki hát a ghostolás művészetét és öngeneráló körforgását. Bár a végére talán kiderül, hogy a karmán lett úrrá a gen z nyomása, hogy cool maradjon, vagy csak részegen fekszik egy árokban mert rossz döntéseket hozott.
A fentebb említett minden napos élethelyzet nem volt más, mint egy dupla (vagy tripla?) ghosting. Nyilván sejtettétek már, hogy ezzel fogok indítani. Tehát jött a csúnya szellemkedés, mikor az első találkozó után az aktuális randipartner eltűnt kerek egy évre, majd visszatért, mintha misem történt volna. Pár nap beszélgetés után nem volt kedvem sem életerőm reagálni az üzeneteire, így a fiatalúr írt pár felháborodott üzenetet (amikre szintén nem válaszoltam), majd letiltott. A tematika a következő: nevezzük Bélának ghostol, majd én ghostolom, ezután megpróbál visszaghostolni (szívesen ezt az új szót).
Ha valaki nem találkozott volna még ezzel a jelenséggel, a ghostolás az a problémamegoldó taktika, mikor valamilyen okból kifolyólag nem akarsz már az adott illetővel többet kommunikálni, így egészen egyszerűen soha többé nem reagálsz az üzeneteire, hívásaira. Teljesen szürreális a tény, hogy megszűnt szinte minden gát, ami az ismerkedést és kapcsolattartást illeti. Ellenben mióta rájöttünk, hogy bármikor szublimálhatunk, előszeretettel alkalmazzuk ezt a technikát, teljesen figyelmen kívül hagyva a másik felet. Ez nem csak romantikus viszonylatban érvényes, ha nem jó az ajánlat amit vinteden kínálnak a nem használt holmidért, és nem reagálsz, ugyanide sorolandó. Reméljük azért user274473 nem sértődik meg, mikor nem adsz visszajelzést az 500 forintos dealre a régi pólódat illetően.
Sőt annyira hétköznapi lett ennek a jelenléte, hogy már felmérések is készültek róla. A napokban, mikor megfogalmazódott bennem ezen cikk megírása, a mélylevegő projekt, mint deus ex machina készített egy felmérést a témában. Az adatok a következők:
“-A férfiak 87%-át ghostolták már, a nőknek a 77%-át.
-A férfiak 8%-a és a nők 13%-a vallotta be, hogy ghostoltak másokat, de őket nem ghostolták. Ez az arány azt mutatja, hogy a nők nagyobb valószínűséggel ghostolnak másokat anélkül, hogy maguk is áldozattá válnának.
-A férfiak 53%-a és a nők 60%-a tapasztalta mindkét oldalt. Ez azt jelenti, hogy sokan, akik ghostoltak másokat, maguk is áldozatává váltak, és fordítva.
-A férfiak 34%-a és a nők 17%-a tapasztalta, hogy csak őket ghostolták.
-A férfiak 5%-a és a nők 10%-a állítja, hogy nem ghostoltak másokat, és őket sem őket ghostolták. Ez a csoport mindkét nem esetében a legkisebb, ami azt jelzi, hogy a ghosting széles körben elterjedt jelenség.”
(forrás: mélylevegő projekt, instagram)
Érdekes, hogy általában a férfiakat vádolják meg a szó nélküli elpárolgással, mégis a nők ghostolnak nagyobb arányban. Talán abból eredeztethető ez a gondolat, hogy az egyéjszakás összetalálkozások alkalmával a pasik előszeretettel lépnek le egy gyors menet után a kiszemelt és levadászott nőtől. Ugyebár ez rengeteg romantikus film alapjául szolgált már korábban. A “kizsákmányolt” nő pedig ott marad szomorúan, összetört szívvel és ággyal. Arról ritkábban esik szó, hogy bizony mi, akik a női nemet képviseljük, sem vagyunk szentek és hasonló gyakorisággal hagyunk ott ábrándos tekintetű srácokat az ágyukban, mert hajnali 4-kor fodrászhoz kell mennünk.
Életem első ghosting élménye, mikor egy féléves éteri szerelemben felütötte a fejét a legelső konfliktus, és az aktuális életem szerelme eltűnt. Jómagam mérgemben meg sem kérdeztem, miért, egyen meg a bánat ahol vagy, én sem kereslek téged. Azt hittem, ez a történet ennyiben megáll. Plot twist, tévedtem. Már ott sejthettem volna, ennek nagyobb következménye lesz, hogy örültem is neki, legalább nem kellett szokásosan leülni, és megindokolni, miért kéne szakítani. Csak ment mindenki a maga dolgára. Ez 5 éve történt, azóta felültem a ghostingolás képzeletbeli trónjára. Most pedig társadalmi kérdés boncolgatása címszóval, ingyen terápiaként fogom használni szerett Millenna hasábjait.
Sajnos vagy nem sajnos, a legtöbben nem veszik ilyen könnyen, ha a másik fél szellem üzemmódba vált. Kétségek fogják gyötörni, és akár az önértékelésén is hatalmas sebet ejthet. Akár hosszú hetekig is várhat, remélve, hogy az illető csak nagyon elfoglalt, esetleg egy kis szünetre van szüksége. Eközben végig magában keresi a hibát, és töpreng azon, mit ronthatott el, min fog változtatni ha visszatért az illető. Ez nyilván helyzet és egyénfüggő, de általánosságban beszélhetünk ilyesfajta sérülésről.
Javarészt három opció áll az “áldozat” előtt:
1.)Elég egészséges a pszichéje, és túllép rajta. Belátja, hogy ez itt most nem az ő hibája
2.)Kötődési és bizalmi problémái alakulnak ki, ami nehézséget okoz neki a későbbiekben
3.)Maga is elkezd ghosterkedni, hiszen túlélhető és nagy a húspiac (lásd:tinder, badoo) és/vagy neki is kötődési problémái lesznek mellé
Persze nem mindegy, hogy egy első randi után vagy elhúzódó párkapcsolat közben válunk szellemmé.
Mióta elterjedtek a párkereső alkalmazások a randizás felvette azt a pozíciót, mint húsvétkor a hentes üzletek, ahol bátran válogathatunk melyik sonkát szeretnénk megfőzni a családnak. Ha Józsi bácsi sonkája nem vált be az első falatnál, holnap átmegyünk Erzsi néni üzletébe egy csülökért. Természetesen Józsi bácsi tudta nélkül. Minek is mondanánk meg neki, hogy pocsék volt a termék? Ha pedig elég ideje ülünk a képzeletbeli lovon, 2 mondat (jelen esetben sonkaszelet) után rájövünk, hogy az illető nem a mi emberünk és gond nélkül továbbállunk.
De tényleg ennyire érzéketlenek lennénk csak mert bejöttek a randiappok és felgyorsult az ismerkedés? Nézzük meg a másik oldalt.
Tyúk vagy a tojás?
Ghostoltból lesznek a legjobb ghosterek.
Vitathatatlan tény, hogy a szó nélküli felszívódással szinte mindenki találkozik, ha 2024-ben még vagy már randizik (mint fentebb említettem más területen, kapcsolatban is előfordulhat, de ezen élethelyzetben a leggyakoribb). Ha az érintett fél kellő időben, kellő mennyiségű humán szublimációt tapasztal, az a legkitartóbb hős szerelmest is megtöri. Jó eséllyel kezdheti majd elveszíteni az ismerkedésbe és más emberekbe vetett hitét. A randiappok bio-iban már olvashatóak azok a bemutatkozás helyetti kérések, ha tudjuk magunkról, hogy előszeretettel ghostolunk inkább szóba se álljunk. Jól mutatja ez mennyire beleette magát a mindennapjainkba. De “b” opcióként átvehető ez az attitűd. Ez a vírus fenyegeti az aktív randizókat. Beindul a körforgás, áldozat is felhatalmazva érzi magát ezen taktika szabad felhasználására. Mert a karma (ha létezik) elfelejtette tenni a dolgát és kárpótolni a faképnél hagyottakat. Ellenben a szellemmesterek gond nélkül tarolnak továbbra is. A másik érzéseinek folyamatos figyelmen kívül hagyásával és a súlytalan hozzáállással a kialakuló kapcsolathoz.
Ennek ellenére nem elhanyagolható mennyiségű ember kezd el ghostolni saját átélés nélkül. “Szívmelengető” hír, hogy a ghostingnak már több változata is létezik. Szám szerint négy:
1.)A klasszikus ősghoster, aki szó nélkül elvág minden kontaktot, talán még nevet is változtat a biztonság kedvéért.
2.)A bizonytalan, aki néha bedob egy lájkot a képeidre, jelezve hogy életben van, és meghagy egy igen aprócska, utolsó kiskaput a visszatérésre.
3.)A kegyetlen ködbúvár, aki fél a gyors eltűnéstől vagy csak talonban akar tartani még pár hétig, ezért szépen lassan lealkudja kettőtök viszonyát, addig amíg már neked sincs lelki erőd fenntartani a kommunikációt.
4.)A legújabb a zombieing, ők azok az alakok, akik eltűnnek, mint szürke szamár a ködben, és mire elfogadod, hogy valószínűleg meghalt, feltámad és kopogtat az ajtódon.
A Dartmouth Egyetem kutatója, Gili Freedman készített egy felmérést, ahol arra a következtetésre jutott, hogy alapvetően kétféle típus létezik a kapcsolat növekedését tekintve.
A predesztináció hívők, akik hisznek a szerelemben első látásra. Velük szemben állnak a konstruktivisták, akik úgy vélik, lehet együtt fejlődni és építeni a kapcsolatot. Sejthetjük már, hogy a végzethívők ,akik nagyobb arányban tűnnek el, hiszen nem volt meg a szikra a nulladik másodpercben.
Kutatómunkám során számtalan állítással találkoztam, amivel igykeznek megindokolni a szellemkedést, nem szeretném az előttem ebben a témában munkálkodók gyűjtéseit megismételni, helyette inkább felajánlom magam, mint áldozati bárányt, hogy egy hús-vér ghostert boncoljunk fel közösen.
Minden ghosterhez eljutnak azok a vádak miszerint nem tudnak felelősséget vállalni vagy fejletlen a problémamegoldó készségük. Természetesen én is kaptam ezekből a feltételezésekből. A valóság azonban az, hogy mikor először megérintett ennek a képződménynek a szele, élveztem, hogy nem kell magyarázkodni és elsírni magam a másik előtt. Egy felesleges körtől kímélt meg az aktuális Don Juan. Majd belevetettem magam a randizásba, ami egy igen telített piac köszönhetően a randiappoknak. Kedvemre válogathatok Bálintok és Károlyok közt, keresve az igazit, akikről az első 5 perc után kiderül, hogy nem illünk össze. Miért állítanám szembe őket saját gyarlóságukkal? Csak eltűnök és kész, nem kell a szájukba rágni, hogy ez itt most nem fog menni. Nem lesznek feleslegesen megbántva, és nekem sem kell azon gondolkoznom, mit mondjak azon egyszerű okon kívül, hogy inkább lépkedek rozsdás szögeken, mintsem eltöltsek velük további időt.
A ghostolás fondorlatos műfaj, elég ideje űzöm ahhoz, hogy lássam a kevésbé kényelmes és jó oldalát. Egy idő után annyira el lehet veszteni a kapcsolatot a valós érzésekkel, hogy amikor találtam valakit, akivel őszintén szimpatizáltam, ötletem sem volt róla, mit kéne kezdenem a helyzettel, és pánikba estem. Az ismerkedés átalakult Pokemon Go-vá, az egész nem lett több egyszerű játéknál. Elfelejtettem, hogyan kell megnyílni egy új ember előtt és beengedni az életembe. De ha őszinte akarok lenni, nem is bánom (de ez egy másik történet). Nem feltétlenül rossz emberek a ghosterek, csak a súlytalan, szinte rapidrandikat ehhez mérten kezelik és szerelik le, majd a kellő pillanatban rájönnek, hogy semmi nem jár ingyen.
Kép forrása:
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Image_of_a_ghost,_produced_by_double_exposure_in_1899.jpg
