Most, hogy újból sikeresen eltereltük a figyelmet a jelenleg zajló tüntetések valódi értelméről és céljáról, és a kormány cselédmédiája reményeit kielégítve megint egy (azaz EGY) trágárkodó felszólalással foglalkozunk a közös problémáink megoldása helyett (bár legtöbbünknek lövése sincs, hogy pontosan hogy szólt a teljes beszéd, illetve alkotás), ismét vettem a bátorságot, hogy belevessem magam a Facebook-kommentek pöcegödrébe. A rengeteg visszatérő gondolat között van egy, amely mindig megragadja a figyelmemet. Ez egy olyan gondolat, amit világnézettől függetlenül mindenki hangoztat, majd mindig a másik véleményen lévők ellen fordít. Ez nemcsak hogy mindig visszatér, de szerintem valótlan és ártalmas is. Nem más ez, mint a „hülyék”, „agymosottak”, „félrevezetettek” ügye.
Egy viszonylag humánus gondolat ugyanis a szóban forgó felszólalóval kapcsolatban, hogy őt valamilyen felsőbb erő „használja”, elhitettek vele valamit, ami nem igaz, ez vezette rá a trágár slam poetry elmondására. Nem tudják elképzelni, hogy egy ennyi idős leány autonóm gondolkodással rendelkezhet. Ezen kívül is, minden alkalommal azt látom, hogy akinek az enyémtől eltérő a véleménye („én” alatt értsük ezúttal az egyszeri Facebook-kommentelőt), az „liberális agymosott”, az egy „fideszbirka”, elhitt valamit, amit nem lett volna szabad. Világnézete válogatja, hogy ki mit tekint téves információnak.
A probléma ezzel a kommunikációval az, hogy semmi mást nem lehet rá felelni, mint ugyanezzel megvádolni az ellenoldali kommentelőt. Vége a beszélgetésnek, nem jutunk el semmilyen konklúzióig, pedig értelmiségi diskurzusban, egyazon nemzet tagjaiként erre törekednünk kellene.
Elhatároztam, hogy ebben a cikkben megkísérlem modellezni a vélemények kialakulását. Meggyőződésem, hogy agymosottak márpedig nem léteznek. Úgy is mondhatjuk, magamat sem tartom kevésbé agymosottnak, mint másokat.
Az egyet nem értés nem más, mint a döntéshelyzetek eltérő értékelése. Miért döntünk úgy, ahogy? Miért dönt valaki úgy, hogy engedélyezni kell a marihuánát, más meg úgy, hogy tiltani kell? Mindkét szemszögből ugyanaz a válasz: azért, mert úgy gondolja jónak. Miért úgy gondolja jónak? Erre a válasz bonyolult, mely leegyszerűsítve így hangzik: az ő saját információi alapján. Ez rengeteg dolgot takar.
Szerintem tehát két fontos aspektusa van a vélemények kialakulásának:
- Mit jelent az, hogy „jó”? Kinek mi a jó?
- Mivel alátámasztható, hogy az a dolog valóban jó? Milyen információk birtokában vagyunk?
Az emberek, sajnos vagy nem sajnos, mindkét szempontból eltérnek: mindenki mást gondol jónak, más célt tűz ki a döntései elé; információink pedig egyénenként eltérnek, ráadásul mindenki esetén erősen hiányosak. Meggyőződésem, hogy félelmetesen sok kérdés van, amire nem tudunk egyértelmű választ adni, mert nem jutottunk még a megfelelő tudás birtokába. Ehhez képest úgy hülyézzük egymást, mintha mi nem lennénk azok.
Szerintem öt kognitív tényező felelős a véleményekért és azok eltéréséért:
- cél,
- logika,
- emlékezés,
- érzelmek,
- döntésértékelés.
A cél a jóról alkotott egyéni elképzelés, melyet a tapasztalatok és a logikai következtetések egyaránt befolyásolhatnak. Bár azt írtam, hogy ez személyenként eltér, valójában sokkal több célban értenek egyet az emberek, mint azt be mernék vallani. Általában a preferenciák, a fontossági sorrend eltéréséről van szó (pl. az abortuszvitában ez markánsan érezhető).
Emlékezés alatt értek minden tapasztalatot, amely életünkben ránk rakódott: szüleinktől és iskolában tanult információkat, saját próbálkozások eredményeit, más emberekkel folytatott beszélgetéseket, logikával feltárt információkat stb.
A logika bizonyos állítások igazságtartalmának vizsgálatát jelenti. Eddigi tudásunk birtokában következtetünk olyan új információkra, amelyeket nem akarunk vagy nem tudunk közvetlenül megmérni.
Meggyőződésem szerint az egyetlen kognitív képesség, amely a döntéshelyzetek értékelésére hat, az érzelmek. Ezeket befolyásolják ugyan a tapasztalataink és a logikánk, de azt gondolom, hogy ezek elsősorban a biológiai jellemzőink alapján vannak kódolva. Ezek garantálják, hogy egy döntés információhiányos állapotban is megszületik. Evolúciós jelentőségük megkérdőjelezhetetlen: aki nem döntött „üss” és „fuss” között, azt bizony felfalták. Így lettünk kitalálva. A probléma az, hogy az evolúció nem készített fel minket kevésbé információhiányos állapotokra. Az érzelmek akkor is működnek, ha rendelkezésre áll a döntéshez szükséges információ, sokszor éppen ezen információkkal ellentétesen. Sőt az érzelmeink azt is befolyásolják, hogy a különböző információkat milyen hajlandósággal fogadjuk be. Bizonyos információkat elhiszünk, ha az érzelmeink engedik, más információkat pedig nem hiszünk el, amennyiben az érzelmeink nem engedik. A hit, mint olyan, ezen a kognitív területen található.
Mindezek kölcsönhatása által megszületik a döntés, amely aztán további emlékeket, tapasztalatokat eredményez. Mindennek az eredménye az, hogy különböző tapasztalatokra, különböző életútra teszünk szert. Eltérő információkhoz jutunk hozzá, amiket ráadásul érzelmeink árnyékában eltérő módon értékelünk. Ez szerintem törvényszerűen eredményezi, hogy mást (illetve más sorrendben) gondolunk jónak, mást tartunk szent igazságnak. Ugyanaz a dolog mást fog jelenteni nekem, mint neked, ugyanannak a dolognak egy másik szegmensére fókuszálok, mint te. A szivárványos zászló egyik ember számára az elfogadás és a szeretet, a másik ember számára pedig egy szólásszabadságot erősen korlátozó ideológia szimbóluma (és kevesen vannak, akik értik mindkét nézőpontot).
Sok esetben ezzel tisztában vagyunk, tudjuk, hogy a vitapartnerünk más információkkal dolgozik. Hajlamosak vagyunk ezt azzal magyarázni, hogy ő egy bizonyos „agymosás” áldozata. Aki ezt állítja, nagyon messze jár az igazságtól. Valójában minden döntés mögött az érzelmeink állnak általában információhiányos állapotban. A döntés azonban már megszületett, és mi olyan információkat keresünk, amelyek ezt a döntést alátámasztják, igazolják. Az ennek ellentmondó információk hatására kognitív disszonancia jelentkezik, amelyet többszámosféle módon kezelünk, többek közt úgy, hogy az adott információról tudomást sem veszünk, további logikánkból azt teljesen mellőzzük.
Ezzel nincs is semmi baj! Emberek vagyunk. Csupán arra lenne szükség, hogy ezt belássuk. Ismerjük el, hogy ugyanolyan hülyék vagyunk, mint mások, ismerjük el, hogy másnak ugyanaz a dolog mást jelent, mert más úton haladt végig eddigi élete során. Ez a hozzáállás nem fogja egy csapásra minden problémánkat, vitánkat megoldani, de egészségesebb társadalommá válunk, ha elkezdjük érteni és tisztelni a másikat.
Nincsenek birkák! Nincsenek agymosottak! „Téged megvezettek!” – Téged is! Te is mások által szolgáltatott információknak hiszel, csak nem azoknak, amelyeknek én. Ugyanannyira autonóm gondolkodással rendelkezem, mint te, ugyanúgy igyekszem a forrásaimat kritikusan kezelni. A tüntetésen felszólaló lány is rendelkezik egyfajta tapasztalatvilággal, logikával, érzelmi világgal, amely alapján hozott egy döntést, amely döntést egyébként a Magyar Nép jelentős része támogat. Kezeljük felnőttként egymást, tiszteljük meg az eltérő véleményt!
(Borítókép forrása: HírCsárda)
