Fontos nap számunkra a mai. Kettő éves lett a Millenna. Ha a 2020 februárjában alapított, fiataloknak szóló, fiatalok által írt portál egy ember lenne, jelenleg tanulna beszélni, megtalálni saját hangját. Mondhatjuk, hogy az utóbbi két évben mi is ezt tettük, meglátásom szerint több mint kevesebb sikerrel.
A Millennát nem profitorientáltság, vagy egy esetleges idealista médiapiac reformkísérlet hívta életre. Ezen portál fő mozgatórugója a szükség. A magyar fősodratú nem hagyott számunkra más lehetőséget, mintsem, hogy megmutassuk, nem bölcs döntés kihagyni a fiatalokat a társadalmi diskurzusból, semmilyen szinten sem.
Mint említettem, a Millennát a szükség szülte. Egyikünk sem naiv, mindannyian tisztában voltunk azzal, mikor belekezdtünk, hogy ez egy nehéz harc lesz. A magyar sajtóban le vannak osztva a lapok, új szereplőként bármilyen mértékű elérést generálni évekbe, akár évtizedekbe telik. Akiknek sikerült, például a Mérce vagy az Azonnali, évek munkája árán jutottak el abba a pozícióba, ahol jelenleg vannak a piacon.
A Millenna egyedülálló. Egy olyan dolgot akartunk kínálni, amikor összeültünk megbeszélni a 0.szerkesztőségi értekezleten az oldal részleteit, ami a fiatalok nyelvén kommunikál a fiatalokkal, bevonja őket a beszélgetésbe, elgondolkodtatja őket. Alternatívát szerettünk volna mutatni azoknak, akik még mindig abban a bigott felfogásban élték életüket, hogy a fiataloknak nincsen helye az asztalnál. Mi ezt máshogy gondoljuk.
17 éves voltam, mikor alapító-főszerkesztővé váltam. A szerkesztőség átlagéletkora bőven 30 alatt volt, és jelenleg is az alatt van. Nem voltunk képzett újságírók, a betűforgatást autodidakta módon tanultuk ki. Sok meeting, megírt cikk, leforgatott interjú után pedig ott vagyunk, hogy bizonyítottuk, az ötletünknek van keresete.
A Millenna egy új kultúrát igyekszik meghonosítani. Egy olyat, melyben nem a Kádár-korszak berögződései alapján, korsoviniszta módon dől el, hogy kinek a véleménye elfogadható, és kié nem. Mióta az eszemet tudom, hallgattam, hogy ne szóljak bele a nagyok dolgába. Hiába voltam diákaktivista, tettem le szerintem értékes dolgokat arra a bizonyos asztalra, ameddig be nem töltöttem a 18.-at, nem vettek komolyan. Nehogy azt higgyétek, hogy az esetem egyedülálló. Sok olyan fiatal van, aki mellettem küzdött egy jobb oktatásért, azonban kiábrándult, éppen emiatt.
Kevesen maradunk. Kevesen is vagyunk, de a Millenna bebizonyította, hogy akár többen is lehetünk. Az utóbbi egy évben jelentősen nőtt a forgalmunk, cikkeink alatt egyre sűrűbben alakult ki értelmes diskurzus. Végsősoron pedig, épp ezért volt érdemes két évvel ezelőtt belevágni ebbe az egészbe. Hogy Arany Jánost parafrazeáljam, fiatalokról, fiataloknak, a fiatalok nyelvén. Ez a Millenna, ezek voltunk az elmúlt két évben, és ezek leszünk az elkövetkezendő sokban is.
