Hirdetések

Oszd meg!


Idővel kezdtem úgy érezni hogy a bevezetőt, amit írni terveztem ehhez a cikkhez teljes mértékben felesleges is megírnom, hiszen már boldog-boldogtalan hallott a COVID-19 névre keresztelt koronavírus fajtáról, az iskolák szappan- és kéztörlőimportja újra virágzik, a kézmosástan hamarosan bekerül a tantárgyak közé, lényeg a lényeg,
szépen lassan kezdjük kiismerni az ellenfelet, akivel szemben állunk.

Péntek este Orbán Viktor Magyarország number one döbrögije bejelentést tett, mostantól ‘tantermen kívüli, digitális munkarend’ lép életbe az oktatás mezein. Nos, mint az oktatás jelenlegi helyzetével sokat foglalkozó publicista, úgy gondoltam itt az idő átbeszélni, hogy mégis miért fog jelenleg a teljes kormányzat a fejéhez egy töltött Revolvert ezzel a döntéssel.

Azonban mielőtt belemennék a digitális munkarend rejtelmeibe, nézzük meg először a kormányzati kommunikációt. A koronavírus miatt kialakult válsághelyzetben alapvető lépésnek számított rengeteg európai országban az iskolák azonnali bezárása. Olaszországban, – ahol az első gócpont alakult ki a kontinensen – tanítási szünetet rendeltek el, míg ahol nem volt ennyire súlyos a helyzet, vagy távoktatást rendeltek el vagy csak részleges iskolabezárásokat hajtottak végre.

Magyarország az egyik utolsó európai országként zárta be iskoláit, a kelet-közép európai régióban egyedül Szerbia és Koszovó tartotta rajtunk kívül nyitva az oktatási intézményeket. Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter még csütörtökön azt mondta, hogy semmi szükség az iskolák bezárására, ezt Orbán Viktor is elismételte a péntek reggeli szokásos Kossuth Rádiós interjújában. Majd megjelent a hír, hogy Orbán mégis bejelent valamit 21:15 – kor, (Amiről mi is szöveges tudósítást írtunk) sokaknak pedig azonnal nyilvánvalóvá vált hogy az iskolák bezárása kerül bejelentésre. A Gulyás Gergely által emlegetett évismétlést elkerülvén pedig az ún. ‘digitális munkarend’ lépett életbe.

Szóval, akkor a távoktatásról! Alapvetően a távoktatás egy remek dolog, és egy sokkal diákcentrikusabb oktatást tesz lehetővé, kicsit kibillenti a gyerekeket a komfortzónájukból, elgondolkodtatja őket, és végre épít az informatikára is. Akármennyire is szeretnék örülni annak hogy nem kell több krétaport inhalálnom az elkövetkezendő hónapokban, az a szomorú igazság hogy Magyarország még annyira sincs felkészülve a távoktatásra, mint a környező országok. Itt az idő leltárt készíteni a problémákról!

Az alapvető tanítási eszközök hiánya

Az oktatás eddig, mint már emlegettem, a krétaporos táblák medrében zajljott, Magyarország sosem arról volt híres, hogy annyira építene az informatikai alapokon nyugvó oktatásra. Szóval, egy központi rendszer és egy rendes szerverpark hiányában (Hiszen a KRÉTA még az éppen áthaladó melegfronttól is összeomlik, a NEPTUN-nal egyetemben) a tanárok nem hagyatkozhatnak másra, mint a Skype-ra, a Facebook-ra, vagy bármilyen más kommunikációs formulára. A helyzet viszont az, hogy ezeket nem oktatásra találták ki, hanem alapvető beszélgetésekre. Itt merül fel a kérdés, hogy például egy tanár hogyan kér számon Skype-on keresztül? Átfaxolja a dolgozatot mindenkinek, vagy átküldi PDF-ben és mindenki kinyomtatja magának? Nos, most ezen lehet természetesen kuncogni, csak az a helyzet, hogy számonkérések nélkül hamar elő fog kerülni a nemtörődöm mentalitás egyes diákoknál.

Az alapvető informatikai eszközök hiánya

Tegyünk fel egy egyszerű példát. Vegyünk egy családot, ahol van 3 gyermek. Három lurkó, három különböző életkor, három különböző oktatási szint és emiatt három különböző informatikai eszköz. Természetesen az lenne a legideálisabb, ha három különböző számítógépen keresztül tudna ez a 3 kölök tanulni, csak az a helyzet, hogy nem mindenhol van ennyi számítógép, sőt van ahol még számítógép sincs.

Magyarán, egy digitális munkarend funkcióképességét nagyban befolyásolja hogy hány háztartásban található számítógép, vagy internet. Magyarországon az EUROSTAT kutatása alapján a háztartások 83%-a rendelkezik internet hozzáféréssel, azonban kérdés hogy a maradék 17%-ból mennyi az idős, akiket ugye nem érint a távoktatás. Természetesen, mivel szépen lassan sodródunk egy világválság és egy teljes gazdasági összeomlás felé, az most nem fér bele hogy számítógépeket és internetelérést osztogassunk.

Az alapvető informatikai ismeretek hiánya

Akármennyire is kerülgetjük, ki kell mondani hogy a tanári társadalom nem éppen a legfiatalosabb. Az átlagéletkor az OECD 2019-es kutatása alapján 47,6 év, ami elsőre nem is hangozhat annyira rossznak, azonban az átlagember és főleg az átlagdiák tapasztalatai szerint a tanári társadalom jelentős többsége egy Youtube videó felnagyítására sem képes, nemhogy egy digitális munkarendben való effektív tanításra. Természetesen tisztelet a kivételnek, és szeretném kiemelni, hogy például Margitot, a 64 éves nyugdíjhoz közeledő tanárnőt, nem lehet azért okolni, mert nem szokott Discordon keresztül World Of Warcraft questeket csinálni, vagy esetleg csak arra használja a számítógépét hogy emaileket és híreket olvasson rajta.  Azonban, a probléma ettől még fennáll, a tanári társadalom nincs erre felkészülve.

Végezetül

A tantermen kívüli digitális munkarend az a csőre töltött Revolver, amit ugyancsak a kényszer miatt fogott a fejéhez a kormányzat, mégis nem tud mást tenni csak bízni abban, hogy vaktölténnyel van töltve. Mint diák, én is bízom benne hogy valahogyan működni fog a távoktatás, sajnálatos módon azonban nem vagyok túl optimista ezzel kapcsolatban.

Hirdetések