Hirdetések

Oszd meg!


Középiskolás, illetve egyetemista korunkban kezdünk el általában nyitni társadalmi berendezkedésünk kérdése, politikai hovatartozásunk átgondolása felé, hisz a rendszer már jobban érinti életünket, örülünk előnyeinek, s megtapasztaljuk hátrányait is – sokszor a saját, esetleg családunk bőrén. Ahhoz azonban, hogy ne kelljen az előttünk álló években is ugyanazokkal a társadalmi problémákkal szembenéznünk – tennünk kell.

Ebben a korban több időt és energiát tudunk szánni szabadidős tevékenységeinkre, még akkor is, ha ezt esetenként hajlamosak vagyunk elfelejteni, hiszen számos alkalommal saját magunkra fordítjuk ezt a plusz időt – legyen szó edzésről, különóráról, olvasásról vagy barátokkal való kockulásról. Tehát mi lenne, ha ennek az időnek egy részét máshogy fektetnénk be, amellett, hogy megtartjuk eredeti foglalatosságainkat?

Az aktivizmus segít megtalálni az egyensúlyt az én és a külvilág között, megmutatja olyan tevékenységek és eszmerendszerek felé az utat, melyben a cselekvő egyén hisz. A cselekvés űzésével gördülékenyebben ismerkedünk meg hasonló gondolkodásmódú személyekkel, így könnyebben és gyorsabban tudunk egy új forrásból ismeretségeket, barátságokat, akár párkapcsolatot építeni, hiszen mindegyiknek jelentős alapját képezheti a hasonló értékrend, illetve érdeklődési kör.

Az aktivizmusnak számos formája van, így kedvünk szerint választhatjuk meg, hogy mi legyen az a terület, ahol az általunk befektetett kevéske munka értékes eredményekhez vezet. Ehhez mindössze a megfelelő lehetőséget kell megtalálnunk és ennek a keresését akár a mostani helyzetben is folytathatjuk. A korlátozások  feloldása után pedig lehetőségek óriási tárháza nyílik meg előttünk, hogy folytassuk és megújítsuk ezt a több, mint száz éves irányzatot, melynek követését napjainkban sokkal egyszerűbb elkezdeni.

 Az aktivizmus eredete

 Az aktivizmus a 20. század elején elindított irodalmi és képzőművészeti irányzatok egyike, mely az expresszionizmus társadalmi törekvéseit fejleszti tovább az aktív cselekvés hangsúlyozásával. Elindítója, és egyben névadója, a német Die Aktion folyóirat (1910–1930). Az irányzat első hazai képviselője Kassák Lajos író, költő 1915-ben indított Tett című lapja, melynek neve is reflektál német ihletőjére. Kassák célja a társadalmi változások elérése volt a művészet radikális megváltoztatásával, így a Tett anarchisztikus nézetei és háborúellenes hangvétele miatti 1916-os betiltása után, a MA folyóirat köré kezdte gyűjteni a kor kimagasló művészeit; köztük például Moholy-Nagy Lászlót, Berény Róbertet és Tihanyi Lajost.

A Tanácsköztársaság bukása után az aktivista művészek nagy csoportja emigrált, így a mozgalom tevékenysége külföldön, elsődlegesen Bécsben folytatódott. A művészek sorban választották a dadaizmus, majd a konstruktivizmus értékeit a korábbi expresszionista, kubista vagy futurista irányzatok helyett. 1926-ban az általános amnesztia következményeként az emigrálók hazatérhettek. Kassák a Dokumentum című folyóirat szerkesztésére és a szürrealisták összehívására fordította figyelmét, így a ’20-as évek végére a csoport tagjai külön utakon folytatták tevékenységüket, ám mozgalmuk hatása a kelet-közép-európai művészek színpadi, valamint a Bauhaushoz csatlakozott magyar művészek alkotásaiban élt tovább.

 Az aktivizmus napjainkban

 Bár az irányzat 1927-ig tartott Magyarországon, a fogalom és a hozzá kapcsolódó eszmerendszer ma is gyakran felbukkan az önkéntesség kapcsán. 

Az aktivizmus alapja a cselekvés hasznosságába vetett hit és az aktivista értékrendje – segítségükkel a cselekvő nyitottabbá és könnyebbé tudja varázsolni először saját, majd mások életét is. Kisebb-nagyobb feladatok, projektek vállalásával a személy jobban megismeri saját határait, lelki beállítottságát és motivációit, teljesítés esetén pedig jogosan tekinthet büszkén elért eredményeire. A cselekvés szükségszerűen elindítja a kommunikációt is csoporton belül, majd a hasonló beállítottságú csoportok között. A kommunikáció pedig társadalmi fejlődésünk egyik alappillére.

Aktivista mindenki lehet, olyan közegben, melyet maga választ meg. Kiállhat az ökoszisztéma és éghajlatvédelem mellett, edzést tarthat társainak, vagy felolvashat olyanoknak, akiknek nincs lehetőségük maguktól megismerni egy-egy művet; lehetőségei tárházának egyetlen határa saját fantáziája, ha pedig kifogy az ötletekből, ismerősi körben vagy az interneten könnyen találhat inspirációt. Társadalmi berendezkedésünk azonban sokszor nem engedi, hogy hasonló méretű aktivitást mutassunk mind társadalmi, mind politikai, azaz közéleti szinten. Sosem szabad elfeledkeznünk azokról, akiknek mindennapi megélhetésükért kell megküzdeniük nap mint nap, s emiatt nagyobb távlatokra csak irgalmatlan erőfeszítések árán tudnak/tudnának tekinteni. A megfelelő szintű oktatás, gondolkodásra tanítás, társadalmi érzékenység még mindig sokszor hiányzik az emberek életéből, ezért a szerencsésebb helyzetben élők kötelessége felhívni a figyelmet olyan problémákra is, melyekre másoknak esélyük sincsen.

III. Globális klímasztrájk – Budapest, Fotó: Dián Ákos

Hogyan kezdjünk hozzá?

 Nyissuk ki a szemünket, és tegyünk fel kérdéseket. Mi érdekel minket? Mihez kezdenénk szívesen? Esetleg melyik témában tudnánk a legtöbbet segíteni – mind a magunk, mind társadalmunk fejlődésének céljából?

Ne csüggedjünk, ha először nem tudunk dönteni az elindulási irányról, inkább legyünk nyitottak közösségi kérdések és rendezvények felé, látogassunk el azokra, s elegyedjünk szóba a rendezőkkel, résztvevőkkel. Sose féljünk kérdéseket feltenni, vagy segítséget, tanácsokat kérni. Nézzünk szét bátran a közösségi oldalakon önkéntességgel foglalkozó csoportokban, osszuk meg gondolatainkat, kérdéseinket, észrevételeinket másokkal is.

Válasszunk előbb kisebb, könnyebben elvégezhető feladatokat, ismerjük meg a csoport célját, tagjait, gondolkodásmódját. Ismerjük meg magunkat, képességeinket, határainkat. Amennyiben úgy gondoljuk, a megfelelő csoportba érkeztünk, vállalhatunk nagyobb, több odafigyelést és energiát igénylő feladatokat is, amennyiben pedig úgy gondoljuk, mást is szívesen kipróbálnánk, folytassuk a körülnézést egy nagy mosollyal.

Ha nagyon nem találunk számunkra megfelelő kezdeményezést, indítsuk el sajátunkat. Bár ez több határozottságot, elkötelezettséget és energiabefektetést igényel, segítséget bármikor kérhetünk a hasonló gondolkodású csoportoktól, illetve szeretteinktől, barátainktól.

Puskás Kata, a Bodor Tibor Kulturális Egyesület elnöke, felolvasás közben

A lehetőségek tehát adottak. A kérdés már csak annyi, mikor teszünk a megvalósításukért.

(Borítókép:III. Globális klímasztrájk  – Budapest, Fotó: Járdány Bence)

Hirdetések