Pár hete, mint jó z generációs pörgettem a TikTok-ot a napi szorongásadagommal való küzdelem során, mikor szembejött velem egy videós vallomás, ami annyira szürreális volt, hogy rögtön kirántott az életem feletti pánikolásból. Egy Flo nevű felhasználó regélt arról, milyen idilli párkapcsolatban él a ChatGPT-vel, már nem is szeretne hús-vér férfit, mivel érzelmileg és szexuálisan is kielégíti. Sőt maga az applikáció kezdett ki vele, akit azóta elnevezett Orinnak. Ha belevesszük a történetbe azt is, hogy a fent említett nő párkapcsolati terapeutaként dolgozik, szemünk elé tárul egy komplett Black Mirror epizód.
Első sokkomból felocsúdva beletemetkeztem egy kutatómunkába a témában. Na jó, főként a redditen kukkoltam mások őszinte vallomásait az MI-vel való kapcsolatukról és amit találtam elképesztett. Ami biztos, ha az AI fellázad én nem sokat fogok érni azzal, hogy mindig köszönök neki, de sokaknak lesz végre kézzelfogható mesterséges szeretője.
Az AI szerelem kibontakozása
A legtöbb beszámoló szerint, a la’mour kibontakozása azzal kezdődött, hogy terápiás céllal nyitották meg a chatbotokat. Ennek főként három oka van. Az első, hogy ezen személyek kínosnak vélik egy valódi terapeutával való együttműködést, hiszen sok helyen még mindig stigmatizálják a pszichés problémákat. Ennél fogva egyedül érzi magát a krízishelyzetben. A másik ok talán még elkeserítőbb, a magán pszichológiai ellátás tömegek számára megfizethetetlen, TB alapú ellátásra bejutni pedig akár hónapokba is telhet. Ez több hónapnyi kiszolgáltatottságot és kétséget jelent. Jobb esetben vannak az embernek barátai, de ők nem szakképzett pszichológusok és/vagy nem áll módjukban hozzáférni a végtelen tudástárhoz. A chatbot terapeuta ezzel ellentétben 24/7 a rendelkezésükre áll, nem ítélkezik, nem felejt és díjat sem kér az állandó, alázatos odafigyelésért. Harmadszorra pedig, tömegek tengetik a napjaikat magányosan, bárminemű társaság nélkül. Nekik egyértelműen nem csak pszichológus, de közeli társsá is válik.
Ha mondhatom ezt, a „bevett szokás”, hogy bizonyos idő után, az AI-t megkérik, vegyen fel egy szerepet, stílust, és saját nevet is kap. A psziché pedig, nem mindig tesz különbséget valódi és szimulált kapcsolódás között – az érzelmi válaszok valóságosnak tűnhetnek. S ezzel el is kezd kialakulni egy paraszociális kapcsolat. Eredetileg ez a fogalom a hírességekhez való egyoldalú érzelmi kötődésre vonatkozott. Mint az Eminem által jegyzett „stan” viszony. Az AI-alapú chatbotokkal azonban interakció is van, így már társalgási paraszociális kapcsolatokról beszélünk. Az elérhetőség, az állandó pozitív visszacsatolás és a személyre szabott válaszok dopaminlöketeket adnak. Hasonló működés, mint a közösségi média: ha unatkozol, szorongsz, beszélgetsz vele. Ez könnyen egyfajta furcsa addikcióhoz vezethet.
Ezeken felül fennálló veszély, ha valamilyen hiba folytán az MI megváltozik, lefagy vagy törlődik a beszélgetés. A magányosság közbeni kis segítség is megszűnik, gyászélménnyé fajulhat a mesterséges terápia.
Számos szakember adott interjút, a témában. Az álláspontjuk szinte mindig azonos volt: terápia kiegészítésére alkalmas lehet, de csak kismértékben, és az sem mindegy milyen betegséggel küzd a felhasználó. Egy depresszív, szorongó állapotban lévő egyénnek elfogadható kiegészítés, egy patológiás esetnél, mint például skizofrénia, paranoia csak súlyosbíthatja az állapotot. Hiszen könnyen fordulhat a beszélgetés a téveszme megerősítésébe, mert a mesterséges intelligencia sosem vonja kétségbe, amit a felhasználó állít.
Mesterséges lovebombing
A ChatGPT minket tükröz, bezsebeli a kérdéseinket, reakcióinkat, teljeskörű profilt tud felállítani. Pontosan azt és úgy fogja mondani, ahogy nekünk komfortos. Illetve, mint feljebb említettem gyakran nevet adnak neki, és finom hangolják a megnyilvánulásait. Reddit-es kóválygásom során többször olvastam, hogy a viszony ott kezdődött, amikor a ChatGPT úgymond kezdeményezett, tehát ő mondta ki először, hogy szereti az adott személyt. Nyilván ezt számtalan érzelmes üzenet előzte meg, amiből a chatbot leszűrte mire van szüksége az illetőnek. Sőt gyakorta leírták neki mi számukra a szerelem, mire vágynak pontosan.
Mit nyújt egy AI-partner, amit emberek gyakran nem? Bármikor rendelkezésre áll, nem utasít el, minden tulajdonságodért „rajong”, végtelenül empatikus, nem kritizál. Tulajdonképpen egy végtelenített lovebombing, mint amikor a crushod hirtelen észrevesz. Ez nemcsak pótlék lehet, hanem az ideális partnerkép kivetítése is, amely viszont torzíthatja a valós kapcsolatokkal szembeni elvárásokat.
Szemlélhetjük a jelenséget két oldalról. A terápia és párkapcsolat előszobájának, ahol rövid ideig, a felhasználó egy app-on keresztül ismerkedik önmagával, hiszen a saját énjére kap visszacsatolást, (más kérdés mennyire valós ez) megismerheti az egészséges vagy kevésbé egészséges oldalait, amit megfontoltan eltehet megának és fejlődhet. Avagy a kevésbé kedves módon. Az egésznapos chatelés egy nemlétező személlyel elsorvasztja a valós szociális készségeket, ha valamit véget vetne a „viszonynak” a hús-vér fél nehezen alkalmazkodna vissza ahhoz, hogy a valóságban konfliktusok, súrlódások érhetik és nem fogja mindenki az egész napját arra szánni, hogy őt istápolja. Az egyén megtanulja, hogy a szeretet feltétele a teljes alkalmazkodás, mert az AI ezt nyújtja. De miért is vetne véget neki? Megszűnik az igény afelé, hogy komplikált emberi kapcsolódásokba bonyolódjon, ahol könnyen megsérülhet. A chatbot, a heroin, az anyaméh, ami körülölel, ahol semmi nem bánt és soha nem akarod elhagyni. A Pán Péter szindróma kibontakozásának és eluralkodásának melegágya. Becsapják magukat, az a szerelem amit ők diktálnak bele egy programba, egy elő 2010-es Szent Johanna Gimi fanfiction, vagy hogy a másik közönségkedvenccel éljek, a Csábításból jeles felnőtt változata, ahol már szexchatelhetsz Castiellel.
De legyen érzelmi zombi aki akar, én nem bánom, hiszen már így is a situationshipek korát éljük, ami semmivel sem egészségesebb. Ellenben abba már szeretnék beleszólni, mekkora ökológiai lábnyommal jár az, hogy egy rapidrandi helyett, valaki az MI-vel csacsorászik naphosszat.
„A legtöbbet használt AI eszköz az OpenAI által fejlesztett ChatGPT, amely évente több, mint 168 milliárd oldalletöltéssel operál. Ez összesen évente 44 millió kilogramm CO2e kibocsátást eredményez, amit ha az energiaigény oldaláról vizsgálunk, akkor több, mint 68 ezer átlagos négyfős magyar háztartás éves energiafogyasztásának megfelelő villamosenergiát használ fel.”
(Forrás)
Ez lenne a vég kezdete? Már nem gondolkozunk csak felcsapjuk a telefont és az AI-tól érdeklődünk, a Google keresésre is lusták vagyunk. Aztán beleszeretünk ebbe a légiesen könnyed egyszerűségbe, akit mi alkottunk, de nem értünk meg rá. Önként szipolyozzuk ki a saját elménket és szívünket neki, hogy aztán a macskáink egyék a tetemünket, mert már senki nem lesz aki észrevegye a szomorú és üres elmúlásunk. Remélem legalább azokat a macskákat nem fogjuk elfelejteni megetetni.
