A Jobbik újra előállt korábbi ötletével, miszerint a választási korhatárt vigyük le 16 éves korra. A jelenlegi pártok közül rajtuk kívül az LMP is kampányolt ezzel korábban. A Momentum legprogresszívabb ötlete ebben a kérdésben, hogy akik a 2022-es országgyűlési választáson már szavazhatnak, szavazhassanak az ellenzéki előválasztáson is. A legtöbb sokat megélt, nagymúltú, nagyon okos, nagyon tájékozott (amiket írhatnék idézőjelbe is) ember szerint ez persze mind hülyeség, és „jó, hogy nem óvodásoknak is választójogot adunk”. Mondják ezt úgy, hogy közben saját kortársaikat is csesztetik, mert azok sem tudják, hova kell x-elni. Erre a problémára válaszolják sokan, hogy a választójogot nem életkorhoz, hanem intelligenciateszthez, vagy egyéb vizsgához kötnék, mely felméri a választani kívánó személy tájékozottságát. Járjuk egy kicsit körbe ezt a témát!
Kezdjük az ellenérvekkel és azok valóságalapjával!
- A 18 év alatti ember nem tud érett döntést hozni.
- Ha 16 évesnek megengedjük, hogy szavazzanak, akkor ugyanolyan logikával már 14 évesnek vagy még fiatalabbnak is megengedhetjük, az pedig már túlmegy minden határon.
- Életkori sajátosság az ember lázadó természete, valószínűleg az aktuális hatalom ellenében torzulna a választás eredménye.
Miközben a rendszer megpróbálja elhitetni a tinédzserekkel, hogy nem tudnak éretten döntést hozni, életük legsúlyosabb döntéseit éppen ebben az időszakban kényszeríti rájuk. 14 és 18 éves kor között az embereknek kétszer is megfontoltan kell pályát választani úgy, hogy a lehetőségek tárháza történelmien magas, az információmennyiségben való kiigazodás pedig még egy sokkal idősebb ember számára is nehézkes. Ne feledjük azt sem, hogy 16 évesen az emberek már a gépkocsik volánjával is ismerkednek, ahol sokszor egy-egy másodperc alatt kell tökéletes döntéseket hozni. Nem áll rendelkezésre statisztika arra vonatkozóan, hogy fiatal korban több vagy kevesebb közúti balesetet okoz-e az ember átlagosan, de azt mégsem követeli senki, hogy 18 év alattiak ne szerezhessenek jogosítványt. Az életkorra való hivatkozás mindezek alapján önmagában nem állja meg a helyét.
Hogy is szól a dogma? A középkorhoz képest az emberek nemi érése 1-2 évvel korábbra, szellemi érése pedig 1-2 évvel későbbre tolódott. A mondat első fele kétségtelen, de a második fele semmilyen méréssel nem bizonyítható. Dogma, valljuk be. Semmi nem igazolja, hogy a középkorban egy 16 éves által hozott döntések jobbak voltak, mint egy mai 16 éves által hozott döntések. A középkorban egy 16 éves fiú simán lehetett egy ország királya, semmi nem igazolja, hogy egy mai 16 éves ne tudna ugyanúgy vezetni egy akkori országot. Egy mai országot nyilván nem tudna vezetni egy 16 éves, de egy mai országot a középkor egyetlen személyisége sem tudna vezetni, sem 16 éves, sem 60 éves (igazából lehet, hogy ez sok jelenkori vezető politikusra is igaz). Biológiailag nem megalapozott feltételezés következik: szerintem a nemi éréssel együtt az értelmi érés is korábbra tolódott, de a technológiai fejlődés lehagyta az emberi biológiát. Minden szülő és minden pedagógus tudja, hogy egy 13 éves fiatal már elkezd kiemelkedni a játék világából, és valójában egy 13 évessel már érdemi beszélgetést lehet lefolytatni erkölcsi kérdésekről. Ezt az állítást pontosan azok kérdőjelezik meg, akik egyszer sem próbálkoztak ilyesmivel, pontosan azért, mert lenézik a fiatalok értelmi képességeit.
Úgy gondolom, az elsődleges torzító hatás nem az életkor, hanem az információs készlet. Mindenki tudja, hogy a szavazni elszántan járó 18 éven felülieknek csupán töredéke az, aki rendszeresen veszi a fáradságot, hogy az aktuálpolitikában tájékozódjon. Ezen a ponton merül fel a bevezetőben említett kérdés, hogy kössük-e a választójogot tájékozottsági teszthez, vagy intelligenciateszthez. Ez is lehetséges, de ezzel is nagyon nagy problémák vannak:
- Ki húzza meg a tájékozottság elégséges határát, és melyik párttal szimpatizál az illető?
- Írásos lenne a teszt? Ha írásos, minden magyar állampolgár egyidőben írja meg, pontos időkerettel? Úgy nézne ki az egész, mint egy érettségi vizsganap, minden választópolgár részvételével?
- Amennyiben nem, mi garantálja, hogy az állampolgárok nem adják át egymásnak a helyes válaszokat? Ha semmi, akkor mi értelme a tesztnek?
- Többszöri teszt lenne egyáltalán? Vagy egyszeri, mint a jogosítvány esetén? Van így értelme?
Persze minden problémára lehet megoldást találni, ez kétségtelen. Jelen esetben viszont a kérdés: azért akarjak vért izzadva tökéletes megoldást találni, hogy annak eredménye a szabadság korlátozása legyen? A válasz: nem, köszi. Tüneti kezelés helyett érdemes lenne inkább a tájékozatlanságot megszüntetni valahogy…
A helyzet tehát a következő: azért nem akarják az emberek kiskorúaknak megengedni a szavazást, mert olyan problémákat látnak rajtuk, amikkel valójában az egész társadalom rendelkezik. Az életkorra jellemző lázadó természet persze jogos vád, de szerintem ennek az oka nem a biológiában, hanem a kultúrában keresendő. Ugyanez igaz a tájékozódási hajlandóság hiányára. Szerintem mindezek gyökere ugyanott található: az oktatási rendszerben.
Ennek átalakítása persze egy nagyon hosszú esszé témája, ennek a cikknek a kereteibe semmiképp nem fér bele. Annyit szögezzünk le: hibás a felfogásunk a fiatalokkal kapcsolatban. Sokan úgy gondolják, hogy az oktatási rendszernek az a feladata, hogy a fiatalokat betörje, különben azok lázadók maradnak, bunkók lesznek, akik azt sem tudják, mikor volt az Aranybulla (igaz, akik így gondolják, nem tudják egy mondatban összefoglalni, mi az az Aranybulla, de azt tudják, mikor volt, és ez a fontos… lol). Az fel se merül bennük, hogy a fiatalok azért válnak lázadóvá, mert ellenkezik a biológiai természetükkel az a felfogás, hogy nekik kuss a nevük. Lehet, hogy képessé válnak egy csomó hülyeség memorizálására, de a világra való nyitottság eközben eltűnik belőlük. Meggyőződésem, ha elkezdjük a játékokból kinövő diákokat felnőttként kezelni (nem csak akkor, amikor verni, büntetni, szivatni kell őket), a kíváncsiságuk nem fog eltűnni, a lázadó természet nem fog kialakulni, és igenis lesz fogalmuk arról, kik azok, akik az ország kormányzására jelentkeznek. A hazafias nevelésnek igazából ezt is kellene jelentenie, nem csak rémunalmas március 15-i, október 23-i ünnepségek végighallgattatását.
Mindezek után mi a teendő?
Csökkenteni kell a választójog korhatárát. Úgy gondolom, egy 13 éves ember véleményét már ki lehet kérni bizonyos fajsúlyosabb dolgokról is, a jogi egyszerűség kedvéért a választójog járjon együtt a korlátozott cselekvőképességgel, kezdődjön 14 éves korban.
Ezzel a lépéssel egyidőben megjelenik a fokozottabb társadalmi nyomás az oktatási rendszer megreformálására. Mivel az válságos állapotban van, létre kell hozni az Oktatási Operatív Törzset. Ez is pofonegyszerű, hiszen már létezik: Civil Közoktatási Platformnak hívják, meg kell kérni őket, hogy nevezzék át magukat. Vagy ne. A lényeg, hogy ők rendelkeznek mindennel, amivel egy ilyen reformcsoportnak rendelkeznie kell: szakemberekkel, kapcsolattal a sajtóval, illetve az összes politikai párttal, kutatási eredményekkel, dokumentumokkal és ami a legfontosabb: a diákok véleménye iránti fogékonysággal, hiszen a Platformnak része volt az azóta megszűnt Független Diákparlament is, és része az abból kinőtt mozgalom, az ADOM is.
A végeredmény persze az ő munkájuktól is függ, de mindezen lépések megtételével úgy gondolom, a kulturális fejlődésben teszünk egy hatalmas lépést.
