Oszd meg!


„A politika sok nőben megöli a nőt. Az még csak hagyján, ha csak infantilizálja, és így az áldozat zavarodottan illegeti magát nyári ruhácskában a kamerák kereszttüzében, csukott ajtóknak szalad neki, összekeveri az elipszilont és a j betűt, náci írónak véli Nyírő Gyula pszichiátert vagy épp csillapíthatatlan kacarászásba fullasztja saját sajtótájékoztatóját.” – írja a Magyar Nemzet által nemrég megjelentetett cikk, melynek szerzője, Ágoston Balázs azt fejtegeti, szerinte mennyire káros és taszító az, ha egy nő politikával foglalkozik. A mai magyar média esetében persze nem egyedi eset, hogy erősen hímsoviniszta, értelmiségi nők ellen uszító szövegeket jelentetnek meg, de emellett az írás mellett nem tudtam szó nélkül elmenni.

A cikk szerzője hosszasan taglalja, hogy a nőket miként rontja meg a feminista ideológia, amit „kielégítetlenségből fakadó sötét életbosszúnak” titulál, valamint, hogy a nőkben izzó gyűlölet, mely a politikusnőket sújtja, hogyan égeti el a „beléjük kódolt gyengédséget” és nőiességet. (Akkor itt tegyük hozzá, hogy a nőkben meglévő anyai ösztönök nem csak a „belénk kódolt gyengédséget”, de a belénk kódolt harciasságot is magukkal hozzák, elég, ha csak az anyatigris kifejezésre gondolunk.) Majd azzal folytatja: „Nő számára elképzelhetetlen ennél irtóztatóbb végzet”. Itt erősen elgondolkozom azon, hogy aki ezt írta, beszélgetett-e egyáltalán már nővel, és tudja-e vajon, hogy nem egy külön állatfajról van szó, hanem szintén emberi lényről.
Tehát a szerző, aki az írás alapján valószínűleg egy komplexusokkal küszködő férfi, akinek még nem volt dolga intelligens, saját véleménnyel rendelkező, önmagáért és társaiért kiállni tudó nővel, (hiszen olyan, ezek alapján szóba sem állna vele), a nőket egy kizárólag a nemük által vezérelt lényeknek látja, akiknek minden további jellemvonásukat meghatározza női mivoltuk, ettől független tulajdonsággal nem is rendelkeznek.

Hirdetések
Erről eszembe jutottak azok a régi filmek, és gyerekmesék, ahol néhány karakternek az egyetlen tulajdonsága az volt, hogy lány, avagy nő. Mint a Hupikék törpikék Törpillája, aki a hím nemű karakterek mellett, (akiket alkotóik különböző tulajdonságokkal ruháztak fel, mint bölcs, okos, vagy erős) sokáig egyedüli nő nemű karakterként egymagában testesíti meg az összes tökéletes nőről alkotott sztereotípiát, miközben semmi egyéb jellemzője nincsen.
Úgy látszik, a cikk szerzője is egyedül ezt az egy típusú női karaktert ismeri, és minden más, ettől eltérő viselkedést tanúsító hölgyet a következő szavakkal illet: „a rendelt mivoltukból irracionális gyűlöletükben kivetkőző perszónák” és „habzó szájjal gyűlölködő fúriák”.
Mindezen gondolatát a szerző, a történelemből és a jelenlegi politikai életből kiragadott politikusnők példájának felhozásával, (melyek persze leginkább személyes antipátiáján alapulnak), s azok minősíthetetlen stílusban való megalázásával igyekszik alátámasztani.
Smurfette by Herr Nilsson | Guy Hepner
forrás:https://guyhepner.com/product/smurfette-with-flowers-by-herr-nilsson/

A cikk talán legfelháborítóbb része, amikor a szerző a „szabadabb korokba” kifejezéssel üdvözli azokat a korokat, amikor a nőket még elzárták a közhatalom gyakorlása elől, s nem kaptak beleszólást a politikai életbe. Ágoston Balázs, aki a Demokrata szerkesztőségének főmunkatársaként van megjelölve, ezután nyíltan elítéli a demokráciát is. Idézem: „A korlátlan demokrácia azonban a maga hordalékát is életünkre zúdítja, és ma már nem pusztán a tömegek erkölcs- és értelemsüllyesztő lázadását szenvedjük el, hanem az elmebaj totális rémuralma jegyében a nőiség mindennapos meggyalázásának vagyunk tanúi…”

Persze előkerül a női princípium kifejezés is, aminek hallatán nemcsak azért leszek libabőrös, mert általában olyan kontextusban szerepel, amelyben a nőket a férfinál kevésbé komplex, azonban annál több kötött kötelességgel rendelkező lényként tekintik. Maga a kifejezés arra utal, hogy a nő, csak akkor lehet nő, ha beteljesíti a feladatát (ami e kifejezés esetében általában a fajfenntartásban való szerepet jelenti), s enélkül nem teljes értékű emberi lény, míg a férfiúi princípiumról nem nagyon hallunk, hiszen a férfi a társadalomban elfogadottak szerint oly sokféleképpen számíthat férfiasnak, kiteljesedhet a politikában, a művészetekben, vagy erős családapaként, sőt neki még a harcias szerep is jól állhat.

Azon gyengébbek kedvéért, akik még nem találkoztak nővel, a Magyar Nemzetben megjelent cikk állításaival ellentétben, természetesen nekünk nőknek sem az az egyetlen vágyunk, hogy a patriarchális világban csupán csak utódgyártó szerepet vállaljunk, s amilyen sokan vagyunk, annyiféle véleménnyel és céllal rendelkezünk mi is. A társadalmi értékekért való határozott kiállás pedig igenis épp úgy lehet nőies, mint a hozzá kapcsolt gyengédség.

Szerencsére ma már a médiában és a filmek világában sem csak az ártatlan, megvédeni való hercegnő karakterrel találkozunk, és számtalan férfi csodálja az olyan erős hősnőket, mint amilyen például Marvel Kapitány, vagy a Kártyavár nőietlennek egyáltalán nem mondható szereplői, akik vonzerejükkel és nőies tulajdonságaikkal együtt (sőt azokat sikeresen használva) állják meg a helyüket politikusként. De nem kell a fantázia világába elmennünk ahhoz, hogy olyan karizmatikus, inspiráló és kétségtelenül nőies, politikusnőket említsünk meg, mint amilyen például Zuzana Čaputová szlovák elnök, Alexandria Ocasio-Cortez amerikai politikusnő, vagy Cseh Katalin Európai Parlamenti képviselő.

Forrás:http://www.allocine.fr/diaporamas/series/diaporama-18676613/?page=7

A szerző a cikkben mások megalázása révén írja körül az ő személyes női ideálját (ami a leírtak alapján békés és visszahúzódó, egyedül a fajfenntartási feladatainak élő, önálló véleménnyel és önértékeléssel nem rendelkező nőt jelent). Azzal persze nincsen baj, ha valaki ezt találja vonzónak, ám meglehetősen tévesnek, sőt károsnak tartom ezeket a kizárólagos jellemvonási követelményeket kivetíteni a nők egészére, hiszen nem attól számít valaki nőnek, hogy a társadalom által konstruált általánosan nőkhöz kötött sztereotípiáknak megfelelően viselkedik-e. A mai modern világban már sikeresen bebizonyosodott, hogy nem csak férfiasan viselkedő nők érhetnek el sikereket az olyan, eleinte férfiasnak vélt területeken, mint például a politika. A politikához hasznos készségek ugyanúgy megvannak a nőkben is, s ez nem megöli a nőiességüket, hanem sokszor akár erősíti azt.

Sajnálatos, hogy a XXI. századi Európában még vannak olyan emberek, akik nem egyenlő jogú emberként tekintenek a két nemre, és elmaradott gondolkodásmódjuk alapján elítélik a karrierre vágyó, sikeres nőket, vagy éppen meghatározni szándékozzák, mi számítson nőiesnek, és mi nem. Ennél még szomorúbb, hogy van olyan médiafelület, amely támogatja ezt a nézetet, és hajlandó megosztani egy ilyen hangvételű, nőellenes írást.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük