Ne legyen luxus nőnek lenni!

Oszd meg!


A menstruációs szegénység világszerte nehezíti meg a nők mindennapjait. Emiatt lányok, nők napokra kimaradhatnak az oktatásból, később munkából, emellett az intim higiéniai termékek hiánya és azok szakszerűtlen helyettesítése súlyos betegségekhez, akár meddőséghez is vezethet. Országunkban minden harmadik nőnek nincs megfelelő anyagi háttere ahhoz, hogy biztosítani tudja a megfelelő menstruációs termékeket havi vérzése során. Az Amnesty International idén is megrendezett emberi jogi versenyén középiskolások változatos feladatokon keresztül járhattak körbe számukra fontos témákat. Három gimnazista lány, Székely Eszter, Nógrádi Sára és Szabó Zille a menstruációs szegénység problémáját dolgozták fel, és munkájuk eredményeként hozták létre a petíciót amelynek célja a menstruációs termékek 27%-os áfájának 5%-ra való csökkentése. Ebben az interjúban munkájukról számolnak be nekünk részletesen.

 Mi is ennek a projektnek a lényege, mit érdemes tudnunk róla?

Eszter: A projektünket azért csináltuk, hogy felhívjuk a figyelmet a menstruációs szegénységre, és hogy tegyünk is valamit ez ellen. Ennek egyik eleme ez a petíció, de emellett voltak más ötleteink is, mint például betét varró workshop, illetve iskolákba automaták elhelyezése ahonnan a lányok ingyen tudnak elvenni termékeket. Azért gondoljuk, hogy ez egy fontos téma, mert nagyon sokan nem tudják, hogy egyáltalán ez egy létező probléma és a tabuzás és megbélyegzés miatt gondoltunk arra, hogy ezzel mindenképpen foglalkozni kell.

 Honnan jött az ötlet, hogy ebbe belevágjatok?

Sára: Mi egy versenyen vettünk részt, az Amnesty International Magyarországnak az Összpont nevű emberi jogi versenyén, ahol voltak különböző fordulók. Azt már a legelején tudtuk, hogy mindenképpen vagy a gyermekjogok vagy a nemek közötti egyenlőség témakörével szeretnénk foglalkozni, mert ez érdekelt mind a hármunkat legjobban. Az egyik fordulóban feladatlapok kitöltése volt a feladatunk, ekkor vetette fel Eszter, hogy foglakozhatnánk ezzel a témával.Elkezdtünk erről adatokat nézni, utána kutakodni, és annyira megfogott, felháborított és meglepett minket ez, hogy úgy éreztük, hogy ezzel muszáj foglakozni.

Zille: Az első lökés igazából a versenyen belül kaptuk, mivel ennek a versenynek több fordulója is volt. Az első fordulóban feladatlapokkal foglalkoztunk, mint például diszkrimináció, nemek közötti egyenlőség, gyermekjogok, de a második fordulóban készítettünk egy füzetet az első fordulóhoz kapcsolódva, és az indította el igazából a menstruációs szegénység témáját. Utána pedig petíciót kellett írni olyan témában, ami nekünk fontos és ez volt a főlöket.

Hány aláírást szeretnétek elérni?

Sára: A cél tízezer, most tartunk ilyen hatezer-egyszáznál.

Zille: Ennél a versenynél például a tavalyi nyertesek körülbelül ötszáz aláírást szereztek, ezért először nekünk is ez volt a célunk, hogy 500-600 körül legyen, azt is gondoltuk, hogy legvadabb álmainkban is csak ezer működhet, aztán lett több ezer. Most az elmúlt időben nem tudtunk annyit foglalkozni vele, de el szeretnék kezdeni újra a fejlesztését.

Miért az áfacsökkentés a cél? Szerintetek ez a leghatékonyabb módja annak, hogy minden nő menstruációs termékekhez jusson?

Sára: Nem, tudjuk, hogy egy áfacsökkentés nem fogja megoldani a menstruációs szegénység problémáját, de mindenképpen reálisan szerettünk volna gondolkodni, egy olyan célt szerettünk volna kitűzni magunk elé, ami meg is valósítható. Ha élből el szerettük volna törölni az áfát vagy ingyenessé akartuk volna tenni ezeket a termékeket az biztos, hogy nem sikerült volna. Leginkább figyelmet szeretnénk felhívni erre a problémára, hogy minél több ember tudjon róla és ehhez választottuk ezt a célt, amit reálisnak tartunk, de reméljük, hogy a jövőben még nagyobb célokat tűzhetünk ki maguk elé.

Zille: Még annyit fűznék hozzá, gondolkodtunk azon is, hogy áfacsökkentés helyett, mert igazából ez nem a mélyszegénységben élő nőknek segítség, inkább az újrahasználható menstruációs termékeket népszerűsítenénk, és azokra hívnánk fel a figyelmet (mosható betétek, kelyhek). Végül ezt rövidtávon nem tartottuk megvalósíthatónak, ugyanis sajnos az ilyen nagyon mélyszegénységben élőknek, nagycsaládos lányoknak, nőknek, menstruáló személyeknek igazából sajnos sokszor nincs megfelelő higiénikus környezetük, például meleg víz. Ezért gondoltuk azt, hogy egy lépéssel közelebb kerülünk, ha amit amúgy is mindenki kifizet az alacsonyabb. Eközben el is érünk ezzel visszhangot és elérjük azt, hogy az emberek beszéljenek róla, felháborodjanak, és hogy beszálljanak, olyan kezdeményezésekbe ahol gyűjtenek szegény környezetben élőknek menstruációs termékeket. Ez csak a rövidtávú célunk.

Eddig milyen reakciók érkeztek?

Sára: Nagyon szerencsések vagyunk, mert nem kaptunk egyáltalán negatív visszajelzést, se az interneten, se barátainktól, családjainktól. Nagyon sok pozitív visszajelzés jött, aminek nagyon örülünk és nagyon támogatóan hat. Voltak építő jellegű kritikák meg kérdések, de negatív visszajelzés nem volt.

Zille: Azon kívül, hogy pozitívak, nagyon sok támogató megjegyzés volt, sok magánszemélytől és több szervezettől is akiket felkerestünk. Többen is felajánlottak segítséget. Amit még szerintünk érdemes elmondani, hogy ez általában egy érdekes kérdés, hogy a fiúk hogyan reagálnak.

Sára: Igen, nekem van két bátyám és ők is nagyon támogatóak, folyamatosan követik, hogy mit csinálunk, baráti társaságban is támogatnak minket, úgyhogy nagyon szerencsések vagyunk. Csak a társadalomban a fiúk között ez ilyen tabu, de szerencsére minket nem értek ezzel kapcsolatban nehézségek.

Zille: Kivéve egyszer, amikor kirakta egy hölgy támogatóként, hogy írjátok alá a petíciót és mellé odaírta, hogy bocsi fiúk a témáért.

Ki mivel tud segíteni nektek, kitől vártok segítséget?

Eszter: Igazából jó lenne, ha ez el tudna jutni a pénzügyi vezetőséghez, kormányhoz, mivel ők tudnak ezekről dönteni. Azon is gondolkoztunk egyébként, hogy nem a kormányhoz kéne szólni, hanem az Európai Ügyészséghez, hátha ők nyitottabbak egy ilyen kérdésre. Ugye a vezetője az ügyészségnek most egy nő (Laura Codruţa Kövesi), szóval lehet, hogy közelebb tudnánk kerülni ahhoz, hogy tudjunk ebben a témában valamit változtatni. Az nagyon sokat segít, ha megosztják az emberek, beszélnek róla és tovább küldik, de hogy ezenkívül, hogy tudnánk felhívni a figyelmet erre, és esetleg közelebb kerülni a kormányhoz, abban kéne fejlődnünk.

A cél elérése után terveztek ezzel a témával tovább foglalkozni, esetleg tervben van más ilyen jellegű projekt a jövőben?

Sára: Mindenképpen szeretnénk tovább foglalkozni ezzel, és minél nagyobb változást elérni, mert úgy hisszük, hogy ezzel soha nem lehet eleget foglalkozni, annyira sok a felszámolnivaló probléma ezzel a témával kapcsolatban.

Zille: Skóciához hasonlóan szeretnék egyszer mi is ingyenessé tenni ezeket a termékeket, azt még nem tudjuk, hogy az mennyi idő lenne, de szeretnénk harcolni, ha az áfát csökkentjük, azután is efelé a cél felé haladva.

Terveztek-e figyelemfelkeltő akciókat?

Zille: Az volt a tervünk, hogy elmegyünk leányotthonokba, és velük varrunk újrahasználható betéteket. Ezt igazából még a verseny keretén belül szerettük volna megvalósítani, erre sajnos a versenyen belül most nem lesz lehetőségünk, de lehet, hogy ettől függetlenül megcsináljuk. Szóval ez egy ilyen akció lenne, hogy leány- és anyaotthonokba elmegyünk, beszélgetnénk a menstruációról, természetesen, ha nyitottak rá. A másik célunk jelenleg, hogy az adománygyűjtések során a tartós élelmiszer mellé felkerüljenek a menstruációs termékek a listára. Ezenkívül még gondolkozunk, hogy hogyan tudnánk, elsősorban online, még építeni a kampányunkat. Egyébként sok ötletünk van, és lelkesek vagyunk.

 petíció: https://oktatas.amnesty.hu/peticiok/ne-legyen-luxus-nonek-lenni/13

instagram: https://www.instagram.com/lho.2021/