Ez év szeptemberének első hétvégéjén, egy régi projekt támadt fel hamvaiból. A kritikus hangok katalizátoraként szolgáló DiákFeszt második alkalommal került megrendezésre, nekem pedig lehetőségem volt mind a két napon részt venni mint a fesztivál sajtóreferense. A péntek-szombati program második napján, a pártok ifjúsági szervezetek oktatáspolitikai vitája volt a főszínpad első blokkja. Rendkívül vártam ezen vitát, tekintettel arra, hogy több éve foglalkoztat ez a téma, civil aktivista karrierem is ezen ügyön kezdtem el. Így tehát helyet foglaltam, és az első sorokból tekintettem meg a beszélgetést.

Európa a maximumra csavarva

Három ifjúsági szervezet képviseltette magát, kezdeném most a sort a Demokratikus Lendülettel, amely a Demokratikus Koalíció ifjúsági szervezete. A vitán a szervezetet az elnök, Csúcs Zsombor képviselte, akit egyértelműen felkészítettek DK alapokból erre a vitára. Jelenleg a Demokratikus Koalíció kampányában minden Európa, Európai Egyesült Államok példának okáért, miért ne az oktatás lenne európai?

Csúcs Zsombor volt talán az, aki legkevésbé volt ott a vitában. Ameddig a Momentum TizenX-es Kovács Gerzson, és a Mi Hazánk Ifjaiból érkezett Vékony Csongor erősen próbálták egymást hibákba futtatni, addig Zsombor volt az, aki nyugodtan vette az akadályokat, természetesen legtöbbször Momentumos kollégájával egyetértve.

Ami a DK oktatási programjából kiemelendő, az az iskolák szekularitásához való hozzáállás. Ameddig a Momentum és a Mi Hazánk is úgy kerüli a témát, mintha a talaj lávás játékot játszanánk kiskorunkból (utóbbinál mondjuk ez kevésbé meglepőbb), addig a DK beleállt ebbe, és visszavenné az egyházi iskolákat állami kézbe. Összességében egy jó program, és egy csendes vitázó, ezt nyújtotta a Demokratikus Lendület és Csúcs Zsombor a vitán.

A választás illúziója, és az öltöny

Térjünk át Kovács Gerzsonra, és a Momentum TizenX-re, és egy aprósággal szeretném kezdeni; Kovács Gerzson, annak ellenére, hogy nagyjából 30-35 fokos napsütötte színpadon ült, mégis öltönyben jelent meg a vitán. Sosem fogom megérteni a politikusok öltönyfixációját, egy ifjúsági szervezetnél pedig még annál is kevésbé, de stílusból egy plusz pont a Momentum TizenX-nek!

Rátérve az érdemi dolgokra, Kovács Gerzson tökéletesen bizonyította számomra, hogy a Momentum oktatáspolitikai programja valószínűleg a következőképp készült: rákerestek jó ötletekre az interneten, beszámozták őket, majd random.orggal kisorsolták hogy melyik kerüljön bele. Tökéletes példa erre a reggel 9-es iskolakezdés, ami ugyan papíron remekül hangzik, azonban amikor arról kérdezte a moderátor, Békés Gáspár, hogy államilag elrendelnék-e a 9 órai iskolakezdést, Gerzson nemmel válaszolt. Ne ringassuk magunkat idealista illúziókba, ha ezt nem teszik kötelezővé, senki nem fog hozzá adaptálódni. Senki nem lett még nagy reformer attól, hogy bekiabált egy jó ötletet az éterbe, majd nem vitte végig, félve a következményektől.

A Momentum programjából szeretném kiemelni azt, hogy mennyi választást hagynának a szülők kezében. Ezzel alapvetően semmi probléma nem lenne, ha nem léteznének olyanok, hogy gyermekjogok. Pedig az 1989-ben aláírt ENSZ gyermekjogi egyezmény, hát, hogy hogy nem, kimondja ezeket a fránya gyermekjogokat, továbbá a Gerzson által említett finn és észt rendszer diák, és nem szülőcentrikus.

Osztály vigyázz, jobbra át!

A Mi Hazánk Ifjai is képviseltették magukat a vitán, tőlük Vékony Csongor a szervezet elnöke, továbbá a Mi Hazánk Mozgalom legfiatalabb országgyűlési képviselőjelöltje, Budapest 09.-ben. Mivel a Jobbik IT az utolsó pillanatban lemondta a szereplést, ezért Csongorra hárult a feladat, hogy a jobboldali eszményeket képviselje a beszélgetésben.

Volt egy nagyon vicces jelent a vitán, ahol Csongor a szegregáció mellett érvelt, majd kiemelte, hogy ezt a problémás gyerekek miatt tennék, majd Kovács Gerzson amint megkapta a szót, rögtön hozzátette, hogy egyértelműen a romákra gondol Csongor, mire Csongor csak annyit mondott ,,Nem én akartam kimondani.” Az egész vitára ez volt jellemző, folyamatosan igyekezett ellenfeleit érvelési és retorikai hibákba kergetni, többször sikerrel, mint nem.

A Mi Hazánk programjából leginkább 3 dolgot emelt ki Csongor, a nyelvoktatást, az informatikaoktatást, és a sportot. Az utolsóra kicsit felkaptam a fejemet, tenném fel a kérdést: hova? Már a heti 5 testnevelés óra is logisztikai horror az iskolák számára. Emellett természetesen felmerült a szegregáció kérdése, mint már említettem. Csongor igyekezett menteni a menthetőt, azonban még mindig nem igazán lehet emellett érvelni, anélkül, hogy ne derülne ki, az egész koncepció mélyen rasszista és általánosító.

Összegzés

Egy rendkívül érdekes, egyben elszomorító vita az, amit a DiákFesztre látogatók láthattak. Kiderült számomra, hogy a jelenlévő pártok, legyenek a patkó bal – vagy jobboldalán, nemhogy Vekerdyt, de még a Független Diákparlamentet sem tudták értelmezni. Az FDP berkein belül szó szerint kidolgoztunk egy olyan oktatáspolitikai programot, amelyek ugyan csak javaslatok, de már az is több, mint amit bármelyik vitán résztvevő panelista nyújtott.

Nem oktatáspolitika széttárni a kezünket és azt mondani, hogy ahogy majd a szülők döntenek, nem reformkísérlet az Európa szó ismételgetése, és a szegregációt meg a maszkulin férfiember iskolában nevelt koncepcióját pedig nagyon reméltem, hogy már meghaladtuk.