Ferenc pápa január 1-jén ünnepélyes szentmisét mutatott be a Szent Péter Bazilikában Isten anyjának főünnepén, a béke világnapján. A Szentatya homíliájában a nők nélkülözhetetlen, egyben tartó és megőrző szerepe mellett a nők elleni erőszak ellen áll ki. Természetesen első olvasásra sokan úgy gondolják, hogy ez egy pozitív tartalmú üzenet és ebben a mai szörnyű világban mennyire fontos beszélni a nők elleni erőszakról, a nők és az édesanyák helyzetéről.
Nyilvánvalóan erről én sem vélekedek másképp, nőként pedig fontosnak tartom a saját és a nőtársaim védelmét, de mégis úgy gondolom, hogy ezek a kijelentések Ferenc pápa beszédében mégsem volt hitelesek.
„Ez a nő helye az Egyházban, az a nagy hely, amelyből más, konkrétabb, másodlagosabb helyek származnak. De az Egyház anya, az Egyház nő. És amíg az anyák életet adnak, és a nők őrzik a világot, addig mindannyian dolgozzunk az anyák támogatásán és a nők védelmezésén! Mennyi erőszak van a nők ellen! Ennek véget kell vetni! Egy nő bántalmazása Isten gyalázása, aki egy nőtől vette fel az emberséget, nem egy angyaltól, nem, közvetlenül egy nőtől!
Ferenc pápa kijelentései több szempontból is kifogásolhatóak. Már az első mondatai előtt is értetlenül állok. „Egyház az anya, az Egyház a nő”? Mióta van a nőknek fontos szerepe az Egyházban? Aktív hittan tanulóként még sosem találkoztam egyetlen egy példával sem, amivel bármilyen fontos szerepet tudnának a nők betölteni. A nők konkrétan el vannak tiltva a papi és magasabb szintű hivatásoktól, azaz intézményesen diszkriminálnak. Sőt, tovább megyek. A Vatikán Állam az egyetlen ország a világon, ahol a nőknek nincs szavazati joguk.
A Biblia, ami maga is kirekesztő, tehát mind gyakorlat, mind az elmélet az, mégis a retorika szerint imádják a nőket. Bibliai források alapján: 1Mózes 2:18 Jehova Isten így folytatta: „Nem jó az embernek egyedül, alkotok neki segítőt, aki kiegészíti őt.” 1Mózes 2, 18 versében azt olvashatjuk, hogy Ádám mellé megteremti Évát. A Teremtő itt úgy fogalmaz, hogy alkot neki egy segítőt, egy kiegészítőt. Az én értelmezésemben a kiegészítő egy alárendeltséget tükröz. Vajon a nő kevesebbet ér, mint a férfi? Egy következő példa: 1 Tim 2:12-vel is, amely a következőt mondja: „A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben.”
Napjainkban, ha egy katolikus nő mélyen el akar köteleződni az istenhit felé, akkor bizony kemény falakba ütközik. Sok lehetősége nincs, vagy apácának áll, vagy hittan tanári állásban tud ‘kiteljesedni’. Ez korábban sem volt másképp. Sajnos már egészen kis koromtól fogva beleégett a fejembe az egyház tanítása, hogy a nők elsődleges feladata a családalapítás, a gyermekvállalás és nevelés a katolikus hit szerint, amire én már egyfajta kötelességként gondolok. Komoly beszélgetéseket folytatva kortársaimmal is megerősíthetem, hogy ezzel nem vagyok egyedül, már nem azért vállalsz gyermeket, mert szeretnél, hanem mert ha vallásos családban nevelkedsz, egyfajta kötelességként állítják fel nemcsak a szülők, hanem a vallási vezetők, vagy pl. a helyi plébános, iskolai lelkész is. Azonban még nem ejtettem szót arról sem, hogy az egyház a fogamzásgátlás elítélésével a nők millióit nyomorítja meg.
Ferenc pápa beszéde ezért rendkívül felháborított, és mindenképpen el szerettem volna mondani, hogy fiatal nőként mennyire másként éli meg az ember a katolicizmus gyakorlatát a retorikához képest. Ha az Egyház teljes mértékben elítéli a nők elleni erőszakot, akkor miért esnek a nők, gyerekek százezrei szexuális erőszak áldozatául az egyházon belül?
Ennek két oka van: egy ideológiai és egy gyakorlati. Az ideológiai oka elsősorban a bűnbocsánat lehetősége. A katolikus egyház a bűnöket kétfajta csoportra osztja. A bűn súlyától függően vannak a bocsánatos és a halálos bűnök. Értelemszerűen az erőszak is ugyanúgy halálos bűnnek számít az egyházban. Legyen bocsánatos vagy halálos, bármilyen bűnt meg lehet gyónni. Ami már önmagában problémás, mert a gyónási titok a bűncselekményekre is kiterjed, így egy pap tiszta lelkiismerettel molesztálhat tovább.
Az ideológián túl az egyházi gyakorlat a valódi probléma: Egyrészt semmilyen komoly pszichológiai vizsgálat alá nem esnek a papszentelés előtt a diakónusok. Másrészt pedig a megtörtént eseteket sem veszik komolyan. Rengeteg esetben áthelyezgetik csak a papokat, amivel a problémát nemhogy megállítják, inkább tovább terjesztik. Ezen kívül nem egy példa van arra, hogy valamilyen pszichés indok miatt felmentik a papot bűnei alól. A katolikus egyház pedig próbálja az ügyeket elhallgatni, vagy csak kis port kavarva az egyházon belül elintézni és elsimítani ezeket; de mindig ott lesznek azok a bátor áldozatok, akik nem dugják a fejüket homokba, és ha sok évre is rá, de erőt vesznek magukon és hangot adnak az őket ért bántalmazásoknak.
Sajnos tavaly is jó pár cikkel, beszámolóval találkoztam, amikor áldozatok szólalnak fel bántalmazóik ellen. Az Independent Inquirity Child Sexual Abuse kutatása alapján 1950 óta mintegy 216 ezer gyermeket zaklattak szexuálisan a francia katolikus papok. Elszomorító, hogy mintegy 2900-3200 gyermekmolesztáló pap és diakónus dolgozott a francia egyházban az elmúlt hetven évben. Nemcsak ez az egyetlen forrás a témával kapcsolatban. 2018-ban egy független bizottságot is létrehoztak, amely fényt derített arra,, hogy körülbelül 10 000 ember válhatott szexuális zaklatás áldozatává az egyházi személyek részéről 1950 óta. Perintfalvi Rita katolikus teológus egyszemélyes hadseregként 35 magyar áldozatot szólaltatott meg könyvében; az elkövetők közül senki nem ment börtönbe. Sőt, Magyarországon a panaszt tevő áldozatot viteti el az egyház a rendőrséggel az elkövetők helyett. Kanadában sorra tárják fel a gyerekek tömegsírjait azon bentlakásos iskolák mellett, ahova az őslakosokat kényszerítette az egyház. Ferenc pápa a kanadai miniszterelnök többszöri kérésre ellenére sem hajlandó bocsánatot kérni se, az egyház pedig nem működik együtt a vizsgálatokkal. Kanadai jogászok jóvoltából az ügy így már a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kerül, ahol emberiesség elleni bűntettekkel vádolják az egyházat. Az elmúlt évtizedekben a Katolikus Egyház közel négy milliárd dollárt, azaz 1 298 676 000 000 (1 billió+) forintot költött áldozatok ki/lefizetésére. Kiemelném, ezek csak az ismert adatok, esetek. Akkor mi lehet a többi országban, ahol elhallgattatják az áldozatokat és nem foglalkoznak a témával?
Több cikket olvastam persze arról is, miszerint Ferenc pápa globális szabályokat adott ki a katolikus egyházban elkövetett szexuális visszaélések bejelentésére. A szavak szépen hangzanak, de kritikus gondolkodóként én a tetteket vizsgálom. Mindez túl kevés, túl későn. Amíg a gyónási titoktartást használva molesztálhatnak papok tiszta lelkiismerettel, amíg a nemzetközi ajánlásokat nem építik be, amíg a számok nem csökkennek, igenis van mit tenni. Ha mást nem, legalább a hangunkat emeljük fel ellene, már az is több a semminél.
Ferenc pápa teljes homíliájának fordítása a Magyar Kurír oldalon olvasható.