„A szüleim barátja kb. 13 éves korom óta zaklat”

Oszd meg!


Nemrég egy barátnőm, akivel már sok éve ismerjük egymást, egy hétköznapi beszélgetés közben futólag, egy családjával közös esemény kihagyásáról jegyezte meg, hogy nincs kedve elmenni. Azzal indokolta, hogy ott lesz a szüleinek az a barátja, aki tulajdonképpen zaklatja őt gyerekkora óta. Zavartan kérdeztem vissza, ugyanis korábban még nem mesélt erről. Ő pedig közömbösen folytatta, hogy „Ja még nem meséltem? kb. 13 éves korom óta  zaklat.”

A barátnőm, akit most nevezzünk csak Évának, elmesélte nekem, hogy a nála jóval idősebb, (szülei korabeli) illető nagyjából 13-14 éves korában kezdte el olyan kellemetlen kérdésekkel bombázni, hogy szokott-e maszturbálni, s olyan kéretlen megjegyzéseket tenni, mint a „szépen kerekedik a melled” és az „elvennélek feleségül”. A középkorú férfi nem csak a találkozások alkalmával, de online is sokszor zaklatta Évát, aki annyira inzultálónak érezte a férfi közeledését, hogy le is tiltotta a közösségi médián, hogy ne kapjon tőle több üzenetet és kínos kommentet a képei alá.

Sajnos ilyesmi gyakran előfordul, talán mindenkinek van egy efféle erősen kellemetlen ismerőse, aki a nála jóval fiatalabb, kamasz korú lányokat (vagy fiúkat) szeret cukkolni a némileg viccesnek szánt vagy inkább annak álcázott megjegyzésekkel.

De a legmegdöbbentőbb ami miatt úgy éreztem, hogy tollat kell ragadnom az az, hogy bár Éva jelezte az anyjának és nevelőapjának, hogy a barátjuk, aki rendszeresen látogatja őket és akivel közös nyaralásokon is részt vesznek, zaklatja őt, mégsem tettek semmit. Sőt, továbbra is tartották, s a mai napig tartják a baráti kapcsolatot a férfival, s Éva panaszait nem vették komolyan, mindig elhárították azzal, hogy az illető csak viccel, ne akadjon ki ezen ennyire. (Éva egyáltalán nem érezte humorosnak a dolgot.) Az anyja ehhez még néha hozzátette ugyan, hogy „fuhh, megverem őt” utalva a zaklató ismerősre, de a baráti találkozások folytatódtak, és Éva tudomása szerint nem kezdtek semmit a történtekkel.

„Egyik éjjel arra ébredtem fel, hogy bejött a szobámba, ott ül az ágyamon, és megsimogatja az arcom.” – mesélte Éva, aki még úgy sem tudta elkerülni a férfit, hogy annak minden látogatása alkalmával elvonult a szobájába.

Azt is elmesélte, hogy nemrégiben, amikor a kellemetlen illető ismét náluk járt, ahogy átment a nappalin, hallotta, amint az a jelenlévő 13 éves unokatestvérétől kérdezte meg, hogy milyen méretű melltartót visel. A lány szülei az övéivel együtt csak nevetgéltek rajta. „Elfintorodtam az undortól”– fogalmazott.

Az elmeséltek alapján felmerült bennem, hogy vajon hány olyan eset lehet, amikor a szülők nem veszik komolyan a gyermeküket érő atrocitásokat. A szülők, akik a védelmet és a biztonságot kellene, hogy jelentsék az idősebb gyermekeik számára is.

A hasonló eseteket tekintve nem véletlen, hogy sok szexuális zaklatást átélt áldozat nem mer beszélni a vele történtekről. Sajnos vannak szülők, akik nem veszik komolyan ezeket a sérelmeket, ha a gyerekük egyáltalán el meri nekik mesélni (pedig sok esetben az áldozatok még ezt sem merik megtenni a szégyenérzet miatt).

Ha az áldozat azt érzi, hogy nem veszik komolyan a sérelmét és ki is gúnyolják, ráadásul azok a személyek, akiktől védelmet várna, komoly felnőttkori szorongást és bizalmi problémákat okozhat számára. 

Egy 2017-es vizsgálat eredménye kimutatta, hogy Magyarországon a nők 8%-át molesztálták korábban, de annál jóval többen, kb másfél millióan vannak azok, akik saját bevallásuk szerint nem kívánt szexuális tartalmú megjegyzéseknek és folyamatos zaklatásnak voltak áldozatai. Ezek csupán a bevallott esetek, ami a valóságban vélhetően sokkal nagyobb szám. Amíg a társadalom viccként kezeli a tettlegességig nem fajuló zaklatásokat, és nem veszi komolyan a problémát, addig több millió emberben okoznak ezek tartós lelki sérüléseket s felnőttkori kapcsolati nehézségeket.

Gondolkodjunk el rajta, hogy amit esetleg sima viccnek lát valaki, addig azt a másik zaklatásként éli meg, amellyel kapcsolatban nem kap segítséget, s a szülőkkel való viszonyt alapjaiban meghatározhatja egy ilyen esethez való elutasító hozzáállás.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük