Az internetes kultúra felfutása új teret nyitott, illetve tágította a meglévő platformokat, ahol az emberek lehetőséget kapnak az önkifejezésre és a véleménynyilvánításra. Miután minden kultúrának és kornak születnek ideáljai, melyeket az emberek (és korunkban a különböző vállalatok is) lelkesen közvetítenek a rendelkezésre álló csatornákon, ezért ezek napjainkban is megjelennek többek között a médiában. A kinézet, és azon belül a testképek között is vannak tökéletesnek kikiáltottak, amikkel lépten nyomon találkozhatunk, az azonban nagyon nem mindegy, hogy melyek ezek, és milyen hatásokat gyakorolnak a társadalomra, illetve az egyénre.
A különböző média platformok egy olyan divatvilág ideális testképét közvetítik, ami a kifejezetten vékony, sovány alakot részesíti előnyben. Így nem csak pszichés hatásuk negatív a médiafogyasztókra nézve, de hozzájárulnak olyan negatív társadalmi jelenségek terjedéséhez, mint például a bodyshaming. A közösségi média minden szegletében találhatóak olyan videók és képek testépítőkről, esetleg a gyakran az anorexia határát súroló modellekről, melyek közvetítik ezeket a testkép-ideálokat. Az evészavarok, anorexia, önértékelési problémák, depresszió mind következményei lehetnek a bodyshamingnek is, de a média is felelős lehet az elérhetetlen ideállok állítása, és kereslete miatt. Sok helyen pedig már látszik, hogy ezek a problémák rendkívül széles társadalmi köröket érinthetnek.
A médián belül gondolhatunk a közösségi médiára, de ugyanígy a televíziózásban és a marketing világban is fontos szerepet kap a szereplők kinézete, gyakorta a többi kvalitás rovására.
Az ügynökségek esztétikailag tökéletes embereket keresnek különböző munkáikhoz, legyen az bármilyen olyan területen, ahol a munkavégzés közvetlenül vagy közvetve egy közönség előtt, annak a szórakoztatására történik (például modellkedés, hírolvasás, műsorvezetés, a színészet bizonyos ágazatai). Így aztán esztétikai szempontok alapján válogatnak, de vajon mit is szűrnek ezekkel? A divatiparban és a modellek világában például sokáig, és gyakran még most is a legfőbb szempont az, hogy minél semlegesebb legyen egy test, egy arc.
Egy ilyen jelentkezőben több potenciál van arra, hogy sminkkel, öltöztetéssel vagy különböző frizurákkal más és más irányokba alakítsák. Az pedig nyilvánvaló, hogy akiben a legtöbb lehetőség rejlik, azt lehet a legtöbbet alkalmazni, így őt éri meg a legjobban választani. A reklámnál és a hirdetéseknél sokszor megnyerő, szimpátiát ébresztő embereket keresnek, így a reklámpszichológia alapján a termék is szimpatikusabb lesz a nézők számára.
Érdemes megvizsgálni a „tökéletes test” eszmény alakulását, hiszen a manapság divatos soványság kultusz pont ellentétben áll az egyik első női testideállal, amit ismerünk. Az őskor egyik legkorábbról fennmaradt emléke a Willendorfi vénusz. Ez egy kifejezetten telt nőt ábrázoló szobor, aki köré nagy kultusz épült a korban. Ennek az az oka, hogy a modernitás előtt még jóval inkább ösztönösen élő emberek az alapján választottak a nők közül, hogy az utódnemzésnél az anya teste minél alkalmasabb legyen a születendő gyermek kihordására. A jóltápláltságot pedig ennek feleltették meg. Egyébként teltség, molettség ideálja néhány helyen egészen a mai napig bevett, hiszen ez jól szimbolizálja az anyagi jólétet. Viszont fontos kiemelni, hogy habár a globalizációval a (főleg az európai és észak-amerikai) kultúrák nagyon közel kerültek egymáshoz, a női testek ideáljai, és általában az esztétikai ideálok, teljes mértékben történelmi kortól és földrajzi helytől, kultúrától függenek, és gazdasági, társadalmi vagy politikai folyamatok erősen befolyásolhatják.
Az éremnek azonban van egy másik oldala is. Az elhízás a jóléti államokban az egyik leggyakoribb egészségügyi probléma. Így aztán nem megoldás, ha csak szemet hunyunk afelett, hogy a felnőtt lakosság jó részének az egészségesnél többet mutat a mérleg. Már csak azért sem, mert az elhízás a későbbiekben sok más komolyabb megbetegedést is okozhat, amik tovább terhelik az amúgy is túlterhelt egészségügyi rendszert. Az arany középutat tehát az jelentené, ha a médiával az élen nem sugároznánk egymás felé irreális ideálokat az emberi testtel kapcsolatban, de oktatással és a tudatos étkezés népszerűsítésével az emberek könnyebben kerülhetnék el az elhízást és következményeit.
A reflektorfénybe állított testképekre, illetve a bodyshaming visszaszorítására egyébként a divatvilág is egyre tudatosabban odafigyel, és a kifutókon egyre gyakrabban jelennek meg olyan modellek, akik valamilyen testi vagy mentális fogyatékossággal küzdenek. Mindez az előrelépés a bodypositivity mozgalomnak is köszönhető, amely nemzetközi szinten hirdeti, hogy ne ideáloknak, hanem saját magunknak akarjunk megfelelni, és fogadjuk el a másik embert úgy, ahogy van. Ennek a képviselője Ashley Graham plus size modell, aki a világ egyik legtöbbet foglalkoztatott modellje jelenleg, vagy Winnie Harlow, aki szintén nagyon keresett a szakmában a testét borító súlyos bőrhibák ellenére. A divatvilág mellett a sajtóban is talákozhatunk a visszaszorítás érdekében tett lépésekkel: 2017 novembere óta Párizsban például tilos olyan köztéri hirdetést elhelyezni, amely bármilyen szempontból diszkriminálhat embereket. Talán ez a járható út a jövőben, a szépség, siker és boldogság kulcsa, hogy mások helyett önmagunknak akarjuk a maximumot nyújtani, saját magunkat akarjuk igazán lenyűgözni.
