A neonfény árnyékában magabiztosan, mégis félve indulok meg úti célom felé….
Szabó Soma újabb novellája jelenik meg csak nálunk, melyben nem is olyan távoli tájakra kalauzol minket.Elolvasom

„– Ma volt az első véradásom – tört ki a másikból az őszinteségroham. – Egészen jól bírtam, ahhoz képest, hogy félek a vértől, és a tűtől, ugye? – kérdezte Dubov, de Golo csak megvonta a vállát, pedig ezernyi sötét gondolat hömpölygött a fejében.”Elolvasom

„Állok a kereszteződésben, remegek, nem merek se jobbra, se balra megindulni. Pusztán a fejem robban szét. Állok és bámulok, miközben a szörny átölel, és álomba ringat.”Elolvasom

„Emlékek, vajon miért vannak? Sok a fájó, gyilkos emlék. Ezeket jobb nem felidézni, inkább elnyomja az ember és rá se gondol, de van az a pont, amikor elő kell hívni. Sok folyamatot nem látunk át, ha nem nyúlunk vissza életünk fájó, már-már lélek hasító pontjaira.”Elolvasom

Délibábban gazdag, kánikulával teli időjárással kanyarodunk rá a vénasszonyok nyarára. 

A levelek már kezdenek rozsdásodni, de itt-ott még megbújik rajtuk néhány zöld folt. 

A beton szinte megolvad. A légkondik lágyan duruzsolnak, míg a lakótelepi tömbök óriási hősugárzóként ontják magukból a meleget.Elolvasom