Lydia Tár 50 körüli karmester, leginkább celeb, a kíméletlen, erkölcstelen és visszataszító kultúripar terméke, aki tehetségénél törtetően feljebb akar jutni, de elbukik. Filmkritika a Millennán.Elolvasom

„Emlékek, vajon miért vannak? Sok a fájó, gyilkos emlék. Ezeket jobb nem felidézni, inkább elnyomja az ember és rá se gondol, de van az a pont, amikor elő kell hívni. Sok folyamatot nem látunk át, ha nem nyúlunk vissza életünk fájó, már-már lélek hasító pontjaira.”Elolvasom

„Állok a kereszteződésben, remegek, nem merek se jobbra, se balra megindulni. Pusztán a fejem robban szét. Állok és bámulok, miközben a szörny átölel, és álomba ringat.”Elolvasom

„– Ma volt az első véradásom – tört ki a másikból az őszinteségroham. – Egészen jól bírtam, ahhoz képest, hogy félek a vértől, és a tűtől, ugye? – kérdezte Dubov, de Golo csak megvonta a vállát, pedig ezernyi sötét gondolat hömpölygött a fejében.”Elolvasom