NERszámításunk szerint 16-ban az ifjúságpolitika ott tart, hogy egy pedofilbotrány-sorozat közepén az Országos Diáktanács nyilvános videót készít arról, hogy „világosban baszná lassan” a közoktatásért felelős államtitkárt. Nos, legalább a világosság részét értékelni lehet, hiszen láthatóan már úgy sem kell tenni, mintha bármennyire is számítana a fiatalok helyzete vagy véleménye, vagy minta lenne független érdekképviseleti szervezetük. Az ominózus videón túl ezt legutóbb a Nemzeti Ifjúsági Tanács konferenciáján demonstrálta a rezsim, ahol bemutatták az „Ifjúsági Roadshow” eredményeit.
A NIT-ről azt kell tudni, hogy hosszú ideje már a Fidesz ifjúsági demokrácia-emulátora, melyet arra használnak, hogy plurálisnak mutassák be az ifjúságpolitikát, miközben az teljes mértékben központosított. Volt, hogy a tudta nélkül menesztették Kálló Dániel választott delegáltat az EU Strukturált Párbeszéd programjából azért, mert kiderült, hogy ellenzéki, máskor a folyóiratukba befogadott cikket cenzúráztak ki, és olyan is volt, hogy csak az egyetlen nyíltan ellenzéki ENSZ-ifjúsági delegált verseny döntősnek nem küldtek meghívót a program EU-s válogatóversenyére.
Viszont mivel az ellenzéki média többnyire nem foglalkozik az ifjúságpolitikával mélységében, így ritkán vonják kérdőre őket, és így az államtitkárok is előszeretettel hakniznak rendezvényeik széfszpészében.
Legalábbis eddig.
Ugyanis az Ifjúsági Roadshow záróeseménye nem telt eseménytelenül. Előbb Nagy Ádám oktatáskutató érdeklődött, hogy miért nem tették közzé még mindig a Magyar Ifjúságkutatás 2024-es eredményeit, amit folyamatosan ígérgettek, azonban vélhetően a katasztrofális adatok miatt szándékosan nem adnak ki. Erre annak ellenére nem kapott érdemi választ, hogy közérdekű adatigénylést is beadott (hiába) az aktivista. A 2020-as verzió már az MCC gondozásában készült, és mivel másfél évig nem adták ki az adatokat, így az ő értelmezésükre kellett bíznia magát a publikumnak. Természetesen ki is derült jelentésükből, hogy a fiatalok helyzete pazar. Ez annyira kiakasztotta a civil társadalmat, hogy egy külön kötetet írtak arról, hogy mi is a gond ezzel, melyet itt lehet elolvasni.
A NIT számára kellemetlen közjátékot követően Bauer Béla előadását hallgathatta meg a főleg fiatalokból álló közönség, melyben semmitmondó buzzwordöket fejelt meg egy boomer diasorral, egymásra csúszott frázisokkal, stílszerűen.
Bauer Béla előadásában méltatta, hogy az ifjúságsegítő képzés fontosságát hangsúlyozza az új Nemzeti Ifjúsági Stratégia, miközben a képzést tavaly szüntette meg ez a kormány, ahogy a Mobilitásszerű módszertani intézményeket 2012-ben, melyeket méltatott a mikrofonember.
Az igazi show azonban csak ezután kezdődött, amikor egy panelbeszélgetésben Nagy-Vargha Zsófia fiatalokért felelős helyettes államtitkár és Brimo Widad Magyarország 2024-es ENSZ ifjúsági küldöttje szerepelt együtt Simon Ádám közművelődési szakemberrel és Hegedűs Imrével, a NIT a Fiatalokért Nonprofit Kft ügyvezetőjével.
Itt megtudhattuk Widadtól például, hogy a fiataloknak ma több lehetőségük van (khm-Erasmus), és azért jó, hogy utazhatnak, mert látják, hogy máshol nincs kolbászból a kerítés, Hegedűs pedig elmondta, hogy a Pannon Program jobb, mint az Erasmus, mert több helyre lehet vele menni, nem csak az EU-ba (ami persze ordas képmutatás, hiszen egyrészt számos nívós intézménybe így nem mehetnek a diákok, másrészt pedig ezzel a rezsim milliárdokkal károsította meg az adófizetőket). A korábbi ENSZ ifjúsági delegált greenwashing teljesítményéről egyébként itt írtam.
A roadshow-panel végén, melynek mottója, hogy „a te hangod formálja a jövőt!”, a panelisták elsomfordáltak, és csak külön kérésre ültek vissza, hogy kérdezni lehessen tőlük. Illetve közülük is csak Simon Ádám és Hegedűs Imre, a másik kettőt nem szólították ugyanis, nehogy már valaki az egyetlen felelős személytől érdeklődjön bármiről. Így Nagy-Vargha előbb székén hátrafordulva, majd unszolásra a közönség elé állva felelt a kérdésekre.
Első körben a 2024-es Magyar Ifjúságkutatás fantom-eredményeire kérdeztem rá ismét: Hogy is van az, hogy ők már rég „stratégiát alkotnak”, miközben a nyilvánosság és a szakma elől előtt titkolják az adatokat? A válasz a szokásos arrogáns kormányzati tempó volt: ők a megrendelők, ők már látták, a többiek majd megkapják a „gyorsjelentést”, amit már hónapokkal ezelőttre ígértek. Jó eséllyel úgy készül majd el a stratégia, hogy előtte nem lehet megismerni majd az adatokat, azaz érdemben kritizálni se lehet majd ezáltal.
Ezután felhoztam a Szőlő utcai gyermekotthon ügyét. Azt a helyet, ami gyakorlatilag a pedofil bűnözők inkubátorházává vált az állami gondoskodás égisze alatt: előző igazgató letartóztatva, az új szintén. A kérdés adta magát: kinek a felelőssége ez? Hol van a kormányzat, a fenntartó felelőssége, amikor az államra bízott gyerekeket sorozatosan abuzálják?
A helyettes államtitkár válasza tökéletes látlelete volt a NER erkölcsi válságának. Nagy-Vargha rezzenéstelen arccal közölte: ez rendészeti kérdés. Szerinte „azért vannak a nyomozóhatóságok”, hogy ezt kiderítsék. Értjük, ugye? A gyermekvédelemért felelős kormányzat szerint, ha az állami intézményben molesztálják a rájuk bízott kiskorúakat, az nem politikai vagy rendszerhiba, hanem egy sima bűnügyi statisztika. Felelős? Az nincs. Vagyis van: a nyomozó, aki majd egyszer eldönti. A kormány keze tiszta.
És ha már a védelemnél tartunk: rákérdeztem a telefonok és hangrögzítők iskolai kitiltására is. Ezeket az eszközöket a telefonoktól külön tiltották be, indoklás nélkül. Ezzel szemben a Fenntartható Demokráciáért Egyesület elnökeként tiltakoztam a társadalmi véleményezés szakaszában, hiába. Pedig a Szőlő utcai borzalmak is épp azért bukhattak ki, mert voltak felvételek. Az államtitkár ebben is csak a „pozitívumot” látta, sőt, a mesterséges intelligenciával riogatott, mintha a bántalmazott diákok deepfake videókat gyártanának unalmukban a tanárokról, és nem a saját testi épségüket próbálnák védeni.
A hab a tortán pedig a diákjogok helyzete volt. Amikor szembesítettem azzal, hogy törvényi erővel elvették a DÖK-ök vétójogát, majd véleményezési lehetőségét is az igazgatóválasztás kapcsán, a válasznak szánt mentális brakedance még engem is meglepett.
Szerinte ugyanis nem a jogszabályok számítanak, hanem az, hogy a diákok mennyire „harcolják ki” maguknak a jogokat, mármint töredékét annak, amit mindenkitől elvettek. Ezt a lépést egyébként az általa emlegetett Országos Diákparlament is ellenezte, de az se számít. Tehát abban az országban, ahol rendeleti kormányzással egyik napról a másikra írnak át törvényeket, a helyettes államtitkár a tizenévesekre hárítja, hogy nyerjenek vissza valamennyi jogot, amit elvettek. Illetve persze ha a diákok harcolnak a jogokért, akkor reflexből lesorosbérencezik őket, rájükküldik a gyámügyet, befotóznak a szoknyájuk alá. „Én nem aggódnék annyira a diákképviseletért” – zárta mondandóját az államtitkár. Nos, én továbbra is aggódom.
A Tisza-listáról és a politikai alapon kirúgott fiatal hivatalnokról szóló kérdésemre pedig – stílszerűen – már válasz sem érkezett. A némaság azonban ebben az esetben beszédesebb volt bármilyen kormányzati panelelemnél. Az esemény végén a „köszönjük a kérdést” fordulatával gyorsan lezárták a kínossá vált közjátékot, mi pedig ott maradtunk a tudattal: a fiatalokért felelős államtitkárságon a fiatalok érdeklik őket a legkevésbé.
Legalább annyi fejlődés történt, hogy nem probálta ellopni a helyettes államtitkár a mobilomat, mint a korábbi (Illés Boglárka, aki egyébként a külügyben lett vezető, és ő rúgta ki a fiatal tiszás tisztviselőt is).
brakedance illusztráció: © Paul Kitagaki, Jr./ZUMA Press Wire / Alamy Stock Photo
