Képzeljünk el egy általános iskolát, amelynek tetején napelemek termelik az áramot. Az így megtermelt energia nemcsak az épület villanyszámláját csökkenti: jut belőle a szomszédos családoknak, egy közösségi háznak vagy akár a környékbeli kisvállalkozásoknak is. A diákok közben nem egy tankönyvi ábrán találkoznak az energiatermeléssel, hanem mérik a fogyasztást, energiaárakkal kapcsolatos példákat oldanak meg és kommunikációs kampányt szerveznek. A szlovén hegyek között található Hrastnik általános iskola mellett több külföldi példa is bizonyítja, ez nem egy távoli utópia.
Fotó: Timotej Vrtnik/Archiv Focus
Európa több pontján már működnek iskolákra, egyetemekre és helyi fiatalokra építő közösségi energiaprojektek. Magyarországon a jog már ismeri az energiaközösség fogalmát, de a modellben rejlő társadalmi és oktatási lehetőségeket még alig használjuk ki. Pedig az energiaközösség nemcsak arról szól, hogy kié a napelem, és ki részesedik így olcsóbb áramból. Arról is szól, hogy ki dönt az energiáról, hogyan történik a haszon szétosztása, és kik tanulják meg működtetni a jövő energiarendszerét.
Mi az az energiaközösség?
Leegyszerűsítve: olyan közösségi szervezet, amelyben állampolgárok, önkormányzatok, kisebb vállalkozások vagy intézmények együtt termelnek, fogyasztanak, tárolnak vagy osztanak meg energiát. A cél egyértelmű: minél szélesebb kör részesülhessen a (megújuló) áramtermelés előnyeiből. Az uniós szabályozás szerint a közösségi, környezeti és gazdasági előny az elsődleges, nem pedig a profit maximalizálása. Az energiaközösség hazánkban működhet egyesületként, szövetkezetként vagy nonprofit vállalkozásként.
A lényeg a tulajdonlás és a részvétel szerkezete. Egy hagyományos beruházásnál egy cég telepíti az eszközt, eladja az áramot egy energiakereskedőnek, a helyiek pedig közvetve az áramszolgáltatótól vásárolják meg a megtermelt áramot, miután az belement a “nagy közösbe”. Egy energiaközösségben ezzel szemben láthatóvá válik a helyi termelés és a fogyasztás mértéke, és a tagság határozza meg, mire költsék a megtermelt anyagi bevételt, kik kapjanak kedvezményes energiát, és mi legyen a következő beruházás: újabb napelem, akkumulátor, épületfelújítás, elektromos töltő, lakossági szemléletformálás vagy energiaszegénységet enyhítő program.
Ez azért különösen érdekes, mert egyszerre kínál klímavédelmi cselekvést, demokratikus részvételt, közösségszervezést, anyagi megtakarítást és szakmai tapasztalatot. Egy jól felépített energiaközösségnek nem csak energetikai, de jogi, pénzügyi, kommunikációs, kapcsolatépítésiés rendezvényszervezési aspektusai is vannak.
Brüsszel terve: energia a polgárok kezében
Az Európai Bizottság 2026 márciusában bemutatott Citizens Energy Package csomagja abból indul ki, hogy a tisztaenergia-átmenet nem maradhat kizárólag államok és nagyvállalatok ügye. A cél az energiaszámlák csökkentése, a fogyasztók védelme és megerősítése, az energiaszegénység kezelése, valamint az, hogy az emberek aktív szerepet vállalhassanak az átállásban.
A csomag egyik kiemelt célja, hogy 2030-ig akár tízszeresére nőjön az energiaközösségek megújuló kapacitása az Európai Unióban, és az így termelt villamos energia 25–30 millió háztartás ellátásához járulhasson hozzá. A cél mögött azonban fontos felismerés áll: önmagában a jogi lehetőség kevés, ha nincs elérhető finanszírozás, műszaki és jogi segítség, hálózati hozzáférés, egyszerű ügyintézés és valódi energiamegosztás.
A 2026 áprilisában elfogadott bizottsági ajánlás és a hozzá kapcsolódó Energy Communities Action Plan öt területre koncentrál: működő támogató szabályozásra, finanszírozásra, tudás- és kapacitásépítésre, társadalmi befogadásra, valamint digitális és energiarendszeri integrációra. Az ajánlás arra is ösztönzi a tagállamokat, hogy egyablakos tanácsadással és az energiaközösségek szövetségeinek támogatásával segítsék a helyi kezdeményezéseket.
A fiatalok szempontjából különösen fontos a „társadalmi befogadás” kérdése. Sok fiatal albérletben lakik, nincs saját tetőfelülete, kevés megtakarítással rendelkezik, és bérlőként a lakás energetikai korszerűsítéséről sem ő dönt. Emiatt éppen azok szorulhatnak ki a megújuló energia előnyeiből, akiknek a magas lakhatási és energiaköltség komoly terhet jelent. Európai ifjúsági szakpolitikai kutatások és érdekelt felekkel végzett egyeztetések szerint a belépési tőke, a bérlői helyzet és az energiapolitikai döntésekből való kimaradás egyaránt akadályozza a zöld átállásban és az energiademokráciában való részvételt.
Magyarország: van jog, kell a gyakorlat
A magyar villamosenergia-törvény már évekkel ezelőtt átvette az energiaközösség fogalmát, de a megvalósítás még kezdetleges. A törvény a termelés mellett többek között a tárolást, fogyasztást, villamosenergia-megosztást, aggregálást, energiahatékonysági és elektromobilitási szolgáltatásokat is lehetővé teszi; a hivatalos energiaközösségi státuszhoz a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal nyilvántartásába kell bekerülni. Egy marék közösség már elindult ezen az úton Magyarországon, de a papíron létező jogi kategória még nem jelent automatikusan működő közösségi piacot. A LIFE COMET projekt kelet-közép-európai tapasztalatai szerint Magyarországon továbbra is gondot jelent a kiszámítható üzleti modellek hiánya, a szabályozás összetettsége, a finanszírozás és a közösségek számára elérhető tanácsadás korlátozottsága és az energiamegosztás gyakorlati megvalósításának hiánya. A projekt keretében létrejött közösségi energia szolgáltatópont azt is megmutatta, hogy van igény jogi, pénzügyi, szervezeti és műszaki segítségre, de egy tanácsadó pont önmagában nem tudja pótolni a megfelelő szabályozást és finanszírozást.
A fiatalok bevonására ezért nem érdemes addig várni, amíg minden jogszabály tökéletes lesz. Már most elindíthatók olyan kezdeményezések, amelyek egy iskola, kollégium, egyetem, művelődési ház vagy önkormányzati épület köré szerveződnek. Az első lépés nem feltétlenül egy nagy beruházás: lehet energiafogyasztási felmérés, közösségi tervezés, megvalósíthatósági tanulmány, tetőfelületek feltérképezése vagy egy fiatalokból álló energiacsapat létrehozása. Ehhez segítséget jelenthetnek az Európa-szerte kifejlesztett példák, útmutatók és ismertetett jó gyakorlatok is.
A magyar lehetőség éppen abban rejlik, hogy az energiaközösség több, egymást erősítő problémára adhat választ. Csökkentheti egy intézmény energiaköltségét, helyben tarthatja a beruházás hasznát, valódi részvételi feladatot adhat a fiataloknak, és kézzelfogható belépőt kínálhat a zöld szakmák világába.
Egy magyar, fiatalokra építő mintaprojekt könnyen elindulhatna egy középiskola vagy kollégium tetőjének felhasználásával. Az intézmény biztosítaná a helyszínt, egy szakmai partner a műszaki és jogi előkészítést, egy ifjúsági szervezet pedig a közösségépítést. A diákok energiaauditot és lakossági felmérést készítenének, kommunikációs kampányt terveznének, képviselőt delegálnának a döntéshozó testületbe, és fizetett gyakornoki programban követnék végig a beruházást.
A megtermelt energia csökkenthetné az iskola költségeit, később pedig – a működő energiamegosztási és elszámolási feltételek mellett – helyi háztartások vagy közösségi intézmények is részesülhetnének belőle. A bevétel egy része visszaforgatható lenne ösztöndíjakba, energiahatékonysági fejlesztésekbe vagy energiaszegénységet enyhítő helyi programokba.
Az energiaközösség tehát nem csupán olcsóbb és tisztább villamos energiát ígér. Lehetőséget ad arra is, hogy a fiatalok ne csak örököljék az energiaátmenetet, hanem alakítsák is. A kérdés már nem az, hogy érdekli-e őket a klímaváltozás és a jövő energiája. Inkább az, hogy adunk-e nekik tulajdont, döntési jogot, tudást és fizetett lehetőséget ahhoz, hogy valóban részesei legyenek.
London: fizetett út a zöld szakmákhoz
A Repowering London közösségi energiaszervezet nemcsak napelemes projekteket épít szociális lakótelepeken, iskolákon és közösségi épületeken, hanem a helyi fiatalokat is bevonja. A 16–19 éveseknek szóló képzésben a résztvevők megújuló technológiákról, energiahatékonyságról, napelemek tervezéséről és szereléséről, műszaki megvalósíthatóságról, valamint közösségi kommunikációról tanulnak. A program kétnapos szakmai gyakorlatot és elismert képzési tanúsítványt is kínál.
A 18–24 éveseket célzó programjuk ennél is szélesebb: a napelem és épületfelújítás mellett kommunikációval, informatikával, pénzügyekkel és álláskeresési készségekkel foglalkozik, fizetett munkatapasztalattal és mentorálással. A modell fontos üzenete, hogy a fiatalok bevonása nem ingyenes dekoráció egy már elkészült projekt mellett. Időt, képzést, felelősséget és lehetőség szerint fizetést kell adni nekik.
Aarhus, Madrid, Évora, Ljubljana: egyetemi szövetkezetek
A dániai Aarhus Egyetemen hallgatók és dolgozók hoztak létre önálló energiaszövetkezetet. A modellben a közösség finanszírozza a napelemes rendszert, az egyetem pedig az épületen megtermelt villamos energiát használja fel. A projekt demokratikus, „egy tag – egy szavazat” elven működik, vagyis a hallgatók nem egyszerű kampányrésztvevők, hanem tulajdonosi és döntéshozói szerepet kapnak. További három európai egyetemen –Madridban, Évorában és Ljubljanában – is létrehoztak hasonló kezdeményezéseket, egy kutatás azt is megmutatta, hogy az egyetemi energiaközösség egyszerre lehet beruházás, oktatási labor és társadalmi innovációs műhely. A hallgatók fogyasztási adatokat elemezhetnek, közösségi finanszírozást szervezhetnek, irányítási szabályokat alkothatnak, és közvetlen tapasztalatot szerezhetnek az energiaátmenet jogi és pénzügyi nehézségeiről.
Hrastnik: napelem az iskola tetején
A szlovéniai Hrastnikban egy általános iskola tetején működik egy 300 kilowattos közösségi naperőmű. A Zeleni Hrastnik szövetkezetet az önkormányzat, egy környezetvédelmi szervezet és helyi lakosok hozták létre; a projekt 16 háztartást, három középületet és két vállalkozást lát el. A beruházást tagi hozzájárulásokból, állami támogatásból és kedvezményes környezetvédelmi hitelből finanszírozták.
Az iskola itt több mint tetőfelület: látható központja lett egy demokratikusan irányított helyi rendszernek. A modell könnyen kapcsolható tanórákhoz, mérési projektekhez és közösségi programokhoz. Magyar településeken is éppen az iskola lehet az a közös pont, amelyet a családok, az önkormányzat és a helyi cégek egyaránt ismernek és használnak.
Molnár András
európai éghajlati paktum nagykövet