Oszd meg!


Még érkeznek be az eredmények a nevadai kaukuszról, de egy dolog már vitathatatlan: Bernie Sanders a harmadik államban is a legtöbb szavazatot nyerte el, és egyre inkább nőnek az esélyei Dél-Karolinában.  Az előválasztásnak egyik oldaláról viszont elég keveset beszél a média, főleg a mainstream média. Ez az úgynevezett „establishment”-hez való viszonya a jelölteknek. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az ebben a konfliktusban való állásfoglalás fogja eldönteni az előválasztás eredményét. Bár a las vegasi vita nagy pofont jelentett a milliárdos Mike Bloombergnek, a felmérések szerint továbbra is ő tűnik a legesélyesebb Sanders-ellenes jelöltnek a Super Tuesday államokban. Ki hol áll ebben a témában és mennyire esélyesek? Nézzük végig a jelölteket.

Bernie Sanders: a 21. századi jelölt

A választás legidősebb jelöltje, Bernie Sanders, maga a rendszerellenesség megtestesítője. A vermonti szenátor legtöbb politikai pozícióját demokraták ellen nyerte, például négyszer lett Burlington polgármestere úgy, hogy sorra verte a demokrata jelölteket. Sőt, egyszer amikor függetlenként a vermonti képviselőházi helyért indult, úgy nyerte meg a demokrata előválasztást, hogy el sem indult rajta. Azóta sem teljes körű tagja a pártnak, de azért a Szenátusban általában a demokratákkal szavaz. Na de mi vezetett ahhoz, hogy Sanders lett a legesélyesebb befutó?

Hirdetések

Persze nem felejthető el az ideológiai különbség, hiszen Sanders „Medicare for All” javaslatát, azaz az állami egészségügy bevezetéséről szóló programpontját a lakosság több, mint hetven százaléka támogatja, de a szenátor ereje nem itt található, Sanderst a politikai paletta minden szegletéből támogatják. Egy júliusi YouGov felmérés kimutatta, hogy Sanders az a jelölt, akire a legtöbb 2016-os Trumpszavazó át tudna szavazni. Ezen felül, az USA is ugyanazokkal a problémákkal küzd mint Magyarország. Kevés fiatal megy szavazni, mert a „begyöpösödött politikai elit” politikai apátiába taszította őket. Bernie Sanders viszont megmutatta, hogy be tudja vonni a fiatalokat, hiszen ő is elitellenes. Iowában több fiatal szavazott a szenátorra, mint Obamára 2008-ban; az egyetemeken készült felmérések túlnyomó része több, mint tizenöt, esetenként harminc százalékpontos vezetéssel mutatta ki Sanderst a többi jelölt felett. A legtöbb etnikai kisebbségben is Sanders áll vezetésre. Ebből az látszik, hogy Sanders azoknál a legerősebb, akiknek a kárára gazdagodott és szerzett hatalmat az elmúlt ötven év politikai elitje. Ha Sanders összes támogatója elmegy szavazni, és úgy tűnik jelentős részük el is megy, akkor félhet a demokrata vezetőség, mert 2020 a Sanders-féle politikai forradalomnak az éve lehet.

Na de tényleg ilyen egyszerű a helyzet, tényleg ennyire jók Sanders esélyei? Nem. A demokrata párt demokráciája megkérdőjelezhető. A pártban vannak úgynevezett „szuperdelegáltak”, akik szavazatait nem az előválasztók döntik el, hanem saját maguk. Ez a demokrata elit döntheti el az előválasztás eredményét, ha egy jelölt nem éri el az ötven százalékot az első fordulóban. Tehát, ha a demokrata elit fél a Sanders-jelöltségtől, és tesz is ellene, annak csúnya vége lehet.

Feltételezzük, hogy Sanders 49%-ot kap az első fordulóban, azaz nem nyer többséget, és a szuperdelegáltak Bloombergnek vagy Buttigiegnak adják a jelöltséget, akkor a pártnak vége. A Sanders-támogatóknak körülbelül fele jelezte csak, hogy bármelyik demokrata jelöltre szavazna. Tehát, ha Bernie kapja a legtöbb szavazatot és mégsem lesz jelölt, akkor borítékolható a Trump-győzelem. Ezt az érvelést Michael Moore, egy prominens Sanders-támogató, is alátámasztja, aki a Status Coupnak adott interjújában ezt mondta:

„A [demokrata vezetőség] ezt nem ronthatja el, erkölcsi felelősségük van annak biztosításáért, hogy eltávolítsuk Trumpot. És egyre inkább hallom, hogy a pártelitnek valójában sokkal fontosabb a régi korrupt rendszer megmentése, tele politikai hackekkel, mint megszabadulni Trumptól. ”

Mike Bloomberg: a demokrata Trump

„Nem fogok elindulni, ahhoz meg kéne változtatnom a nézeteimet és bocsánatot kéne kérnem mindenkitől” mondta Bloomberg tavaly tavasszal, majd megváltoztatta politikai nézeteit, bocsánatot kért mindenkitől, és elindult az előválasztáson. A jelölt, akit Elizabeth Warren a las vegasi vitán így mutatott be:

„Szeretnék beszélni arról, akivel szembenállunk, egy milliárdosról, aki a nőket „kövér testvéreknek” és „lóarcú leszbikusoknak” hívja. És nem, nem Donald Trumpról beszélek, Bloomberg polgármesterről beszélek”

aki tavaly év végén indította el  a kampányát, megjósolva Biden és Buttigieg bukását arra készülve, hogy Super Tuesdayre egyedüli esélyesként elfoglalja a „centrista” sávot, és a Sanders-ellenes elitnek egy mentőcsónakot nyújtson. Bloomberg nem sajnál a 64 milliárd dollárjából beáldozni valamennyit, hogy maradjon a régi rendszer, kevesebb adót kelljen fizetnie és megtarthassa politikai befolyását.

A „stop and frisk”-ről ismert polgármester a szabályok módosítása után került fel a vitaszínpadra, amihez korábban a mérhető támogatottság mellett megfelelő adományszám is szükséges volt. Bloomberg ugye a saját pénzét költi, szóval nem került fel eddig, de a módosítások után már igen, és ezzel egy oldalra tette a többi demokratát. A las vegasi színpadon sorra jöttek az ütések az elvhű baloldaliaktól, akik szerint a milliárdosoknak nem kellene létezniük, mint Warren és Sanders, vagy a a donorpénzüket féltő centristáktól, mint Pete Buttigieg, Joe Biden és Amy Klobuchar. Ettől függetlenül, Bloomberg továbbra is bombázza az országot a sok reklámmal és a megvásárolt polgármesteri támogatásokkal. Közben a támogatottsága országos szinten nulláról felment a tizenöt százalékig, amivel jó úton jár, hogy levátsa Bident a centrista jelöltek éléről. 

Kép forrása: RealClearPolitics

A trendeket nézve, a rendszermegtartó centristák bukásával a demokrata elit szépen sorban be fog sorakozni a new yorki milliárdos mögé, aki zászlójára tűzte, hogy megmenti Amerikát a „szocializmus”-tól, ezzel egyre inkább megmutatva, hogy a demokrata elit inkább kibír négy évet Donald Trump ellenzékeként, a pozíciójukat megtartva, minthogy a pártot Sanders irányítása alá tegyék, mert akkor a rendszerellenes jelölt párton belül és párton kívül nagytakarítani fog.

Joe Biden: A srác akinek van egy fekete barátja

„Barack Obama, Barack Obama, Barack Obama” – ezzel össze is foglalható az exalelnök kampánya. Biden, aki már harmadjára indul a jelöltségért először indult esélyesként. Ő viszont azon kívül, hogy Obama őt választotta a fehér voksok megszerzéséért, nem sok népszerű dolgot tett le az asztalra. Biden legtöbb támogatója azért állt be mögé, mert nem ismer mást, vagy mert abba a generációba tartozik amelyik fél a „szocializmus”-tól. Joe Biden felesége is csak azzal tudott érvelni a férje mellett, hogy ő a legmegválaszthatóbb, és hogy a baloldaliak befogott orral voksoljanak a férjére.

Biden elől viszont egyre inkább úszik el a jelöltség lehetősége. Bernie Sanders elkezdte felhozni Biden társadalombiztosítás-ellenes múltját, átcsábítva az idősebb szavazókat, az elit demokraták meg kezdenek átállni Buttigieg és Bloomberg mögé, mióta Biden negyedik és ötödik lett Iowában és New Hampshireben. Arra sokan számítottak, hogy Biden nem fog első helyre kerülni az első két államban, de így, hogy még Klobuchar is beelőzte már nem sokan hisznek Obama fehér barátjának „megválaszthatóságában”. Ahhoz, hogy Bidennek maradjon esélye, nélkülözhetetlen a dél-karolinai első hely, de ott is kezdenek észbe kapni az emberek és nem csak ismertség alapján szavazni. Ha Biden továbbra is azt az érvet tolja, hogy ő a kisebbségek képviselője, mert Obama őt választotta (ami amúgy nem igaz, Obama azért választotta Bident, hogy a rasszista szavazókat is megkapja), akkor sajnos lemondhat a győzelemről, hiszen a fiatal kissebségiek elkezdtek átszavazni Sandersre, az idősek meg Bloombergre. Tehát, ha Biden nem nyeri meg Dél-Karolinát, akkor a kampánya elveszíti az eddig is kevés lendületét és lehúzhatja a rolót.

Ezzel vége is van azoknak akiknek valós esélyük van demokratikusan megnyerni az előválasztást. Most jöjjön a „gyerekasztal”, ahogy Cenk Uygur prominens amerikai politikai kommentátor fogalmazot.

Pete Buttigieg: A 38 éves boomer

Hillary Clinton leült néhány identitáspolitikussal, és megtervezték az establishment-ideal robotot, azaz Pete Buttigiegot. Keresztény, meleg, fiatal, minden, ami a sajtónak tetszik benne van, de szakpolitikai tudás és generációképviselés semmi. Mayor Pete a negyvenöt feletti értelmiségiek, többnyire nők, kedvence, akik nem szeretik a változást. Azzal, hogy Pete ilyen fiatal, megadja a változás illúzióját, de nem félelmetes, mert a gyakorlatban semmin sem változtat. Maradhat a privatizált egészségügy, ami milliókat szorít ki, maradhatnak az alacsony adók, egyszóval minden, amiről csak álmodni tudnának. Ezzel a szép kis portfolióval Pete eléri a második helyet a milliárdosok adományában, Biden mögött 56-tal.  Elizabeth Warren, aki nagyjából egy szavazóbázison osztozkodik a volt polgármesterrel, fel is hívta a figyelmet erre, el is nevezte a demokrata párt progresszív fele „Wine Cave Pete”-nek, azaz boros pince Petenek, amikor kiderült, hogy egy boros pincében a sajtótól elzártan tervezett leülni milliárdos donorokkal. Később a #WineCavePete a Twittert is meghódította.

Buttigieg elég érdekes megoldásokkal próbált magának támogatást szerezni, ami nem nagyon működött eddig, főleg nem a fiataloknál, akik elvileg a célcsoportja lennének. Például, amikor Pete 0%-on állt az afroamerikaiakkal, gyorsan készített egy programpontot nekik és ezt elküldte néhányszáz afroamerikai embernek, akik ha nem válaszoltak aznap 16 óráig, támogatóvá váltak. Erről persze alig beszélt a mainstream média, náluk csak az verte ki a biztosítékot, amikor a program címlapjára egy Afrikában készült stockfotó került ki. Azóta South Bend polgármestere négy százalékra tudta feltornázni népszerűségét e kisebbség között, akik a demokrata szavazóbázis jelentős részét teszik ki. Petenek már csak egy út vezethet a jelöltség felé, ami pedig az, hogy senki sem kap többséget a nyáron, és valamilyen módon kilobbizza magának a címet.

Milliádosoktól kapott adományok – Kép forrása: Forbes

Elizabeth Warren: A média kedvence

Elizabeth Warren és Bernie Sanders nyáron még együtt védték a rendszerellenes, baloldali programjaikat az úgynevezett centristáktól a vitaszínpadon, de az ősszel ahogy a média elkezdte felkarolni Warrent, a massachusettsi szenátor elkezdett visszatáncolni néhány programponton. Kiderült, a „Medicare for All”-nak csak a nevét vette át, és a finanszírozásáról is elkezdett össze-vissza beszélni. Ekkor Warren már majdnem a csúcson volt, néhány mérés szerint Bident is előzte, de a fiatal progresszív szavazói már elkezdtek új jelöltet keresni maguknak, a legtöbben visszamentek Sandershöz. A legnagyobb hibája Warrennek, hogy mindent túlgondol, túlkalkulál. Nem állt be Sanders mögé 16-ban, mert félt a Clinton-gépezettől, sőt azelőtt még Sanders kérésére sem indult el Clinton ellen. Azóta is, minden újságírói kérdésre homályos válaszokat ad, nehogy bármelyik oldalon megsértsen valakit, ezzel demotiválva támogatóit. Ráadásul, egészen decemberig nem is támadták egymást Sandersszel, de egy reményvesztett Warren szexistának nevezve Sanderst, elidegenítette utolsó progresszív szavazóit is. Közben a szenátor egyre gyengébben szerepelt a vitákban, ezzel elveszítve Iowát és New Hampshire-t is, kampánya lélegeztetőgépen elérte Nevadát, ahol egy meglepően erős vitaszereplés sem segített már a sorsán, hiszen így is csak negyedik helyre futotta. Nem úgy tűnik, hogy Warren követi Andrew Yang példáját, aki beismerve, hogy esélytelen maradt, kilépett a versenyből, mert nem akarta pazarolni támogatóinak pénzét, Warren inkább a reményvesztett egyetemisták utolsó három dollárjait is elkölti, hátha kibírja még a végéig.

Amy Klobuchar: „The Midwestern Mom Joke Candidate”

Az anyukás humorú minnesotai szenátor szintén az értelmiségiek kedvencei közé tartozik. Klobuchar már eleve kis ismertséggel és támogatottsággal indult, és ezen egészen New Hampshire-ig nem tudott változtatni. A média azóta új kedvencként kezeli, de Klobuchar ugyanazokból a sebekből vérzik, mint Buttigieg. A kisebbségekben a támogatottsága elenyésző és a jobbra húzó politikája részletek hiányában értelmezhetetlen. Az elmúlt viták nagy részét Pete Buttigieg-dzsal való gyerekes veszekedéssel töltötte, hátha meg tudja szerezni a közös szavazótáborának további tíz százalékát.

Zárásképp, egyértelmű, hogy a munkásosztály és a fiatalok eldöntötték már, ki képviseli a jövőjüket. Andrew Yang kiesése után a fiatalság nagy része beállt a rendszerellenes Sanders mögé, bármennyire értenek egyet, vagy nem értenek egyet a politikájával. A legtöbb fiatalnak elege van az elmúlt évtizedek begyöpösödött politikai elitjéből, és a változást kívánja, melyet a majdnem nyolcvan éves szenátor ígér nekik. E közben az establishment a saját jelöltjeit versenyezteti, amelyek egymástól viszik a szavazókat és csökken az összevetett támogatottságuk, mert nem értik meg, hogy az idejük lejárt, a fiatalok nem bennük látják a jövőt. Az elmúlt hetek közvéleménykutatásai azt mutatják, hogy bárki marad Sanders ellen, a vermonti szenátor nyeri a legtöbb szavazatot. Ha ez valójában megtörténik, és egyre inkább úgy tűnik, hogy meg fog, az a kérdés, hogy a régi rendszer mennyire érti meg, hogy a fiataloknak elege van. 2016-ban Donlad Trumpot ugyanígy nem fogadták el a republikánusok, amíg túl késő volt, vajon ez fog-e történni 2020-ban a demokratákkal?

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük