Eleanor Lawrie
BBC News
Alex Feis-Bryce attól félt, a rendőrség nem hisz majd neki
Alex Feis-Bryce 18 éves volt, amikor egy ismeretlen megerőszakolta egy buliban.
Az egyetem miatt költözött Manchesterbe, nem sokkal coming-outja után.
„Talán a második alkalom volt, hogy melegbárban jártam. Egy barátommal voltunk ott és belefutottunk egy társaságba, akik meghívtak minket egy házibuliba. Hihetetlenül naiv voltam, barátokat akartam szerezni, nyitott akartam lenni az emberekkel szemben. Én elfogadtam a meghívást, de a haverom az utolsó percben meggondolta magát.”
Alexet autóval elvitték egy házhoz, ahol szerinte bedrogozták.
„A házigazda öntött nekem egy italt, én pedig elálmosodtam. Felvitt egy hálószobába, elment. Nem sokkal később visszajött és megerőszakolt. Úgy éreztem, mintha az ágyhoz lennék szögelve.”
A következő nap felerősödött bennem a „túlélési ösztön”. Alex megengedte, hogy a férfi visszavigye az egyetemre, és próbálta elfelejteni a történteket.
„Azt hittem, férfiakat nem szoktak megerőszakolni, úgyhogy gondoltam, velem sem ez történt. Az égett belém, hogy ez csak nőkkel történik meg és ez nagyon megnehezítette az eset feldolgozását vagy azt, hogy a rendőrséghez forduljak. Nem gondoltam, hogy bárki hinne nekem” − mondja Alex.
Alex ma a Survivors UK (Egyesült királyságbeli túlélők) segélyszervezet ügyvezetője, ami olyan férfiaknak, fiúknak vagy nem bináris személyeknek nyújt támogatást, akiket megerőszakoltak, szexuálisan zaklattak vagy bántalmaztak.
Bár a nők lényegesen gyakrabban válnak szexuális erőszak áldozatává, az Angliai és walesi bűnözési statisztika becslése szerint 100-ból egy férfi valamilyen formában már tapasztalt szexuális zaklatást vagy erre irányuló kísérletet a 2020 márciusáig terjedő időszakban.
Reynard Sinagát, „aki a brit bűnügyi történelem során a legtöbb szexuális erőszakot elkövette”, tavaly jogerősen elítélték, mert 48 férfit a Manchester külvárosában lévő lakásába csalogatott. Ez nincs messze attól a bártól, ahol Alex is volt. Sinaga itt bedrogozta és megerőszakolta a férfiakat, és mindezt le is filmezte.
A Survivor UK felmérése szerint a meleg és biszexuális férfiak nagyobb valószínűséggel esnek áldozatául szexuális bántalmazásnak, mint a populáció többi férfitagja.
Felmérésük során 505 meleg és biszexuális férfit kérdeztek meg: a válaszadók 47%-a élt már át szexuális bántalmazást, és több mint egyharmaduk érezte úgy, hogy senkivel nem beszélhetnek a történtekről.
Fontos megemlíteni, hogy a szexuális erőszak „a szexuális életünk során történik” – mondja Alex.
„Nem szeretnénk ráerősíteni a homofób sztereotípiákra, miszerint a meleg és biszexuális férfiak könnyűvérűek vagy rámenősek lennének, de ügyelni szeretnénk arra, hogy legyenek olyan LMBTQ+-helyek, ahol az emberek kölcsönös beleegyezés mellett a határokat feszegető szexuális élményeket élhetnek át (melegbárok, szaunák, chemsex). A kutatás nehéz, de fontos része, hogy [ezek rögzítése] megbélyegzés nélkül történjen.”
A tavaly augusztusi felmérés hét válaszadójából csupán egy tett rendőrségi feljelentést szexuális zaklatás ügyében. Azoknak, akik ezt megtették, a negyedük érezte úgy, hogy nem veszik komolyan őket vagy nem is hisznek nekik.
„A kölcsönös beleegyezésről szól az egész. A chemsex, vagy a szex bármely formája, ami nem heteronormatív vagy mainstream, [például] a több partnerrel történő nemi aktus, extrém módon elítélt dolog − mondja Alex. „Így tehát, ha valakit ilyen, vagy ehhez hasonló intim helyzetben ér szexuális erőszak, sokkal kevésbé valószínű, hogy az áldozat a rendőrséghez fordulna.”
Az LMBT+-bántalmazás ellen fellépő Galop jótékonysági szervezet szintén olyan embereket támogat, akik szexuális bántalmazáson vagy erőszakon estek át.
„A meleg és biszexuális férfiak nem érzik úgy, hogy ők vagy az általuk megélt problémák ugyanolyan súllyal szerepelnének, mint általában a szexuális erőszak, és nagyon kevés segélyszervezet létezik, akik megfelelő segítséget tudnának nyújtani” – mondja Leni Morris ügyvezető.
„Kutatásunk eredményei alapján sokan nem jelentik a velük történteket, szakértői segítség nélkül, magukra maradnak az átéltek feldolgozásával. El kellene érni, hogy a közvélemény szemében a szexuális erőszakról kialakult kép minden áldozatról ugyanolyan legyen, és hogy minden túlélő hozzájuthasson ahhoz a segítséghez, amire szüksége van.”
Lee (nevét megváltoztattuk) nem tudta elfogadni saját szexuális irányultságát, emiatt 15 évesen önkárosító magatartása miatt kórházba került.
A kórházban egy férfi tanácsadó több mint egy éven keresztül szexuálisan bántalmazta. Saját elmondása szerint ez sok éven át tartó traumát okozott nála.
„Ez az esemény közel egy évtizeden át beszivárgott az életem más területeire is. A szexuális visszaélés és erőszak számomra normálissá vált. Nem igazán foglalkoztam a saját jóllétemmel abban az időszakban. El kellett menekülnöm a saját elmém elől, de a kezelés nem volt segítségemre, én pedig egy újabb problémába menekültem: drogok és szex segítségével próbáltam kezelni a mélyen gyökerező fájdalmamat és az érzéseim miatti szorongásomat.”
Amikor aztán segítséget kért, még nem tudatosult benne, hogy valójában szexuális erőszak áldozata.
„Talán tévesen azt hittem, amit velem tett, nem erőszak – nem volt tettleges, nem erőszakolt meg és ez valószínűleg amolyan engedélyt jelenthetett a részemről, hogy folytathassa.”
Amennyiben Ön is szexuális visszaélés vagy erőszak áldozata, a BBC Action Line-on segítséget kérhet.
Fordította: Sáfrány Júlia
Lektorálta Sleisz Judit
