A múlt héten történt tragikus buszbalesetben tizenketten haltak meg, ami komoly kérdéseket vet az utazás biztonságával kapcsolatban, azonban nem biztos, hogy a megfelelő aspektusokra fókuszálunk. A legtöbb cikk azzal foglalkozik, hogy elaludt-e a sofőr és hogy milyen vezetéstámogató rendszerek üzemelnek a járműveken. habár ezek fontos szempontok, a sajnálatos tény az, hogy autóbalesetek mindig is lesznek, és amíg emberek vezetnek, ezek viszonylag gyakoriak maradnak. 2024-ben 497 ember halt meg közúti balesetben. A halálos kimenetelű balesetek egyre ritkábbak, így egyre bonyolultabb érdemben csökkenteni őket, hiszen legtöbbször emberi mulasztás okozza ezeket, jobb sofőröket képezni pedig nem egyszerű feladat, ahogy a szemléletformáló kampányok is korlátozott eredményeket érnek csak el.
Ennek ellenére az emberek többsége jobban fél a repüléstől, mint az autózástól, pedig a repüléssel kapcsolatos halálozások száma elenyésző az autóbalesetekhez képest. Ez még inkább igaz a buszokra, melyek habár valóban biztonságosabbak, mint a személygépkocsik, így is előfordulnak súlyos, halálos balesetek (kb. 500 ember hal meg buszbalesetben évente az EU-ban). És itt érkeztünk el a legkritikusabb ponthoz: a buszon annyira biztonságban érzik magukat az emberek, hogy szinte sose kötik be magukat.
Ez nagy valószínűséggel a lengyel zarándokokat szállító buszra is igaz volt, ugyanis Boncsér Sándor igazságügyi gépjármű műszaki szakértő szerint ez „döntő tényező” volt a sérülések tekintetében.
A Norvég Tömegközlekedési Hatóságok Szövetségének EU-s szintű felméréséből kiderül, hogy a borulással járó baleseteknél a biztonsági öv hatásos védelmet nyújt a kirepülés (és a busz alá szorulás) ellen, de az összetett ütközésekben a hárompontos változat átfogóbb védelmet nyújt; a kétpontos biztonsági öv használata esetén a súlyos sérülések kockázata mintegy 50%-kal, míg hárompontos öv viselésekor mintegy 80%-kal mérséklődik. Tehát szinte biztosra mondható, hogy nem haltak volna meg ennyien a lengyel buszban sem ennyien, ha be vannak kötve.
A távolsági buszokon az EU-ban kötelező a biztonsági öv, illetve annak használata is. Azonban Magyarországról és Lengyelországról semmilyen adat nincs, hogy hányan csatolják be magukat, és nem alaptalan azt feltételezni, hogy szinte senki.
A Polsat News lengyel csatorna múlt héten készített egy rejtett kamerás riportot egy buszon, ahol a sofőrön kívül egyetlen ember kötötte be magát.
Az EU-ban 2006 óta kötelező a biztonsági öv, Lengyelországban 1991 óta, Magyarországon 2001 óta. Míg ezt a személygépkocsikban a legtöbben betartják, láthatóan a buszokon nem, ez pedig tragédiákhoz vezet. Persze az autóvezetők többsége se magától kötötte be magát egyre gyakrabban, hanem komoly szemléltformáló kampányok és szigorú, következetes rendőri ellenőrzés volt szükséges ahhoz, hogy a közlekedéskultúra részévé váljon. Ugyanis az emberek biztonságpercepciója nem mindig egyezik meg a valósággal, és nem mindig tudnak megfelelően mérlegelni. Éppen ez a biztonságpolitika feladata, hogy a kockázat – valószínűség tengelyeken elhelyezett veszélyeket osztályozza, és megfelelő szakpolitikai erőforrásokat társítson hozzá, a lehető legtöbb életet megmentve ezzel. Azonban ezen szemlélet és módszertan szerves integrációja még nem történt meg érdemben, pontosan ezért fontos ilyen szomorú példákon keresztül kiemelni ennek jelentőségét. És ha már itt tartunk, ki kell emelni, hogy a környezetváltozás, környezetszennyezés rendkívüli kockázatait is ideje lenne a helyén kezelni: évente 180 000 ezer ember hal meg idő előtt Európában a légszennyezettség következtében. Képzeljük el, ha ők terrortámadás áldozataivá váltak volna, akkor már mindenhol szükségállapot és homokzsákok fogadnák az embereket. Ehhez képest azon kell vitatkozni, hogy vajon kitiltsuk-e a legszennyezőbb járműveket a városok szívéből. Pedig a biztonságpolitika lényege, hogy rámutasson, az emberi élet a szakterület mértékegysége, így az elsődleges cél az emberi élet megóvása. Ha a légszennyezésbe kirívóan sokan halnak bele, akkor ennek megakadályozása nemzetbiztonsági prioritás kell, hogy legyen, a megfelelő erőforrások társításával.
Végső soron pedig a buszbalesetek kapcsán is kézenfekvő a megoldás: szemléletformáló kampányokat kell készíteni, a buszvezetőknek a repülőkhöz hasonlóan fel kell hívniuk a figyelmet az öv használatára, és a rendőrségnek rendszeresen ellenőriznie kell az övhasználatot, egészen addig, amíg az beivódik a köztudatba. A rendőrségi ellenőrzésről el is küldtem a kérdéseimet a rendőrségre, amint válaszolnak, frissítem a cikket.
Képünk illusztráció.