Régóta foglalkoztatott a kérdés, hogy hol húzódnak a határok állam és egyház között a mai Magyarországon. Nap mint nap találkozunk a témával: állami eseményeken, az iskolarendszerben, a hírekben. De vajon értjük-e igazán a fogalmakat, amikkel dobálózunk? És ami még fontosabb: látjuk-e, hogyan hat mindez a mindennapi életünkre, a közös ügyeinkre, a demokráciánk minőségére?
Hogy mélyebbre ássak, leültem beszélgetni Békés Gáspárral, a millenna.hu főszerkesztőjével és a Magyar Ateista Társaság titkárával. Egy olyan embert kerestem, aki nemcsak elméleti, de gyakorlati és civil szempontból is a téma szakértője. Az eredmény egy rendkívül tanulságos beszélgetés lett a NORKERGRAFIA legújabb epizódjában, aminek a legfontosabb tanulságait most írásban is szeretném veletek megosztani.
További lejátszók a norker.net oldalon érhetőek el.
A nagy fogalomtisztázás: Miért nem mindegy, miről beszélünk?
A beszélgetésünk legelején egy alapvető, mégis sokszor homályos pontot tisztáztunk: mi a különbség az ateizmus és a szekularizmus között? A válasz egyszerűbb és egyben sokkal mélyebb, mint gondoltam.
Gáspár rávilágított, hogy az ateizmus egy személyes meggyőződés: az istenhit hiánya. Nem egy szervezet, nem egy ideológia, hanem egy álláspont az univerzum természetéről. Ezzel szemben a szekularizmus egy politikai és társadalmi berendezkedési elv. Azt jelenti, hogy az állam nem részesít előnyben egyetlen vallást vagy világnézetet sem – beleértve az ateizmust is. Semleges marad.
Miért kulcsfontosságú ez? Mert a szekuláris állam nem az ateisták projektje. A szekuláris állam mindenkit véd: a hívőt attól, hogy az állam egy másik vallás szabályait kényszerítse rá; a nem hívőt pedig attól, hogy bármilyen vallási dogma alapján hozzanak rá is vonatkozó törvényeket. Olyan, mint egy focimeccsen a bíró: nem az a dolga, hogy valamelyik csapatnak drukkoljon, hanem az, hogy biztosítsa a közös szabályok betartását, hogy mindenki játszhasson.
A magyar valóság: Hol állunk most?
Miután a fogalmak a helyükre kerültek, rátértünk a hazai helyzetre. Az elmélet szép, de a gyakorlat, ahogy az epizódban is részletesen kiveséztük, sokkal árnyaltabb.
- Az Alaptörvény: A preambulumban szereplő „a kereszténység nemzetmegtartó szerepének” elismerése rögtön felveti a kérdést: hogyan lehet egyszerre semlegesnek lenni és kiemelni egyetlen vallás történelmi szerepét?
- Finanszírozás és oktatás: Beszéltünk az egyházak átláthatatlan állami támogatásáról és a kötelező hit- és erkölcstan rendszeréről, ami a gyakorlatban sokszor nem biztosítja a valódi, értéksemleges alternatívát.
A beszélgetés során számomra egyértelművé vált, hogy a szekularizmus állapota egyfajta lakmuszpapírja egy demokrácia egészségének. Ahol az állam és egy világnézeti csoport határai elmosódnak, ott sérül az átláthatóság, a számonkérhetőség és a polgárok egyenlősége.
Pártok a pályán: Politikai eszköz vagy meggyőződés?
A téma legizgalmasabb része talán az volt, amikor a magyar pártok és az egyházak viszonyát elemeztük. A kormánypártok esetében egyfajta szimbiózisról beszélhetünk, ahol a vallási retorika és az egyházak támogatása a politikai identitás és a hatalomgyakorlás szerves részét képezi.
Az ellenzék kritikája ezzel szemben gyakran a finanszírozásra és a kiváltságokra fókuszál. Itt azonban feltettem a „ördög ügyvédje” kérdést is Gáspárnak: mennyire hiteles ez a kritika, amikor a rendszerváltás utáni kulcsfontosságú megállapodásokat (mint a Vatikáni szerződés) éppen korábbi baloldali kormányok kötötték? A válaszokból egy komplex kép rajzolódott ki arról, hogy a politikai pragmatizmus hogyan írja felül újra és újra az elvi alapokat.
Merre tovább?
A beszélgetés végén nem akartam, hogy a kritikánál és a problémák felsorolásánál ragadjunk le. A Magyar Ateista Társaság munkája pont azt mutatja, hogy a civil szféra képes lehet a párbeszéd formálására és az érdekérvényesítésre.
És itt jött a Csokiszegmens pozitívuma: a legnagyobb remény talán abban rejlik, hogy egyre többen ismerik fel ezen kérdések fontosságát. Egyre többen teszik fel a kérdést, hogy miért így működnek a dolgok, és van-e jobb út. A tudatos, tájékozott állampolgár a legerősebb motorja a változásnak.
Ez a beszélgetés számomra is egy fontos lépés volt a „level up” úton. Megerősített abban, hogy a legfontosabb dolgunk feltenni a kérdéseket, megérteni a fogalmakat, és higgadtan, tények mentén beszélgetni a legmegosztóbb témákról is.
Neked mit jelent a szekuláris állam? Hol látod a határokat a hétköznapokban?
Írd meg kommentben, és ha még nem tetted, hallgasd meg a teljes beszélgetést!
Az elhangzott ajánlások:
Iskolai bántalmazás téma:
Millenna.hu – Iskolarendészet: csak azokat nem védi senki, akikről az oktatás szól
